Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Ján Abelovsky: Mednyánszky László a szlovák művészettörténetben
dikálisabb megnyilvánulásaiban is tétova, s így a korra jellemző maradt. A közép-európai szellemi klisé nála is a kép modernista önelvűségének elutasításához vezetett. A képnek nemcsak optikai, hanem filozófiai tartalmat is kell hordoznia! Ezért a következetlenül értelmezett impresszionista eljárásnak Mednyánszkynál teljesen ellentétes funkciója van. Ez utóbbi nem a modell szemrevalóságából adódó minőségi hatásként, hanem a „képen kívüli" valóságra való szimbolikus hivatkozások hordozójaként érvényesül. Mednyánszky művészete a maga módján a közép-európai modernista önmagához való, a modern világ művészi, tiszta artisztikus megfelelőinek létrehozásával szembeni autista viszonyát és ellenszenvét tükrözi, melynek helyébe egy ezzel szöges ellentétben álló törekvést - a modern életformák hatásának tanulmányozását állítja, saját tapasztalatai alapján. Mednyánszky László tehát - szerintünk - nem az exkluzív, hazai viszonylatban egyedülálló európaiság képviselője. Életműve a szlovák művészettörténet összefüggésrendszeréből élesen és tartósan kiemelkedik, azonban nem zárja ki magát belőle. A szlovákiai modern festészet számára Mednyánszky a mindenféle megkötés nélkül alkotó, a kulturális periféria viszonyaiból ihletet merítő művész. Mednyánszky kompromisszuma az európai modernizmussal, kortársaival ellentétben nem a tétovázás, a korabeli stílusbeli hatások meg nem értése, hanem megfontolt választás, a kínálkozó példák lényegének átformálása volt a közép-európai „genius loci"-val összhangban. JEGYZETEK 1 A Mednyánszkyról szóló irodalom szlovák nyelven történő eddig legteljesebb értékelését ld. Kiss-Szemán, Zsófia: Ladislav Mednyánszky v zrkadle umenovednej spisby - kritická recepcia. Galéria 2001 - Rocenka Slovenskej narodnej galerie Bratislave. Bratislava, 2001. 135-155. [Ld. még jelen katalógusban is - a szerk.] 2 A Mednyánszky László életművéből rendezett kiállítás előkészítése idején 1979-ben a Szlovák Nemzeti Galéria igazgatóhelyettese voltam. A kiállítást fontos kulturális eseménynek tartották és előkészítésének megkülönböztetett figyelmet szenteltek. Ezért eléggé meglepett, hogy Karol Vaculík, a kiállítás rendezője kihagyta a katalógusból a kiállított képek jegyzékét, amelyet előzőleg elkészített és amely számos értékes információt tartalmazott Mednyánszky egyes képeinek időrendi besorolásáról. Amikor döntésének okairól faggattam, válasza az igazat megvallva eléggé megdöbbentett. Saját elmondása szerint: így akarta megakadályozni, hogy magyarországi kutatók hozzájussanak. 3 1998 óta a pozsonyi SOGA, az egyetlen szlovákiai aukciós társaság igazgatója és az eladásra felkínált műalkotások egyetlen szakértője vagyok. Az azóta eltelt évek alatt arra a következtetésre jutottam, hogy Mednyánszky ebben a kereskedelmi régióban a leggyakrabban hamisított festők közé tartozik. A SOGA mindennapi tevékenysége során gyakran találkozunk Mednyánszkynak tulajdonított, kétes eredetű képekkel. A baj az, hogy Szlovákiában jelenleg nincs egyetlen kompetens szakértő sem, aki megbízható módon megítélhetné a felkínált képek eredetiségét. A problémás műalkotásokról így akarva-akaratlanul a konkurenciával, budapesti aukciós társaságokkal kell konzultálnunk. Ez is jól mutatja, mekkora fölényben van a magyarországi művészettörténet a szlovákiai Mednyánszky-kutatással szemben. 4 Első ízben 1952-ben: Umenie XIX. storocia na Slovensku. Realisticky odkaz nasej vylvarnej minulosti. [kat.] Slovenská národná galéria. Komisár vystavy: Karol Vaculík. Bratislava, 1952. 5 Kiss-Szemán (1. jegyzetben i. m.) 146. 6 Uo., 146. 7 Ladislav Mednanskj (suborné dielo). [kat] Slovenská národná galéria. Komisar vystavy: Karol Vaculík. Bratislava, 1979. oldalszám nélkül 8 Uo. 9 Rajnai Miklós: Szinyei Merse Pál 1845-1920. Budapest, 1953. 17. 10 Ld. Vaculík bevezető tanulmányát: Ladislav Mednanskj (suborné dielo) (7. jegyzetben i. m.) 11 Ceskoslovenská vlastivéda. Uméní. VIII. Zost. Zdenék Wirth. Praha, 1935. 315. 12 Saucin, Ladislav: Elemír Halász-Hradil a umenie jeho doby. Bratislava, 1962. 11. 13 Glatz, Anton C: Ladislav Mednyánszky a Strázky. Expozície SNG kastiel' Strázky. Bratislava, 1990. 14 Kiss-Szemán (1. jegyzetben i. m.) 144. 15 Uo., 145 8 " 16 Uo., 145. 17 Tilkovsky, Vojtéch: Dominik Skutecky. livol a dielo. Bratislava, 1954. 143. 18 Uo., 127. 19 Saucin, Ladislav: Slovenské maliarstvo, sochárstvo a grafika 1850-1900. Bratislava, 1973. 43. 20 A konkrét rajzot a Mednyánszkynál fellelhető szemantikai többértelműség elméletével együtt első ízben Markója Csilla publikálta: Markója Csilla: Báró Mednyánszky László különös élete és még különösebb művészete. Enigma, No 24/25, 2000. 44-49. Német nyelven i. m.: 365-366. Vö. még a szadizmus-mazochizmus kérdésköréről való eszmefuttatással ugyanitt, 47. A szerző gondolatait a Mednyánszkynál fellelhető szemantikai bipolaritásról és Mednyánszky személyiségének „sötét oldalairól" más tanulmányaiban is kifejti, ld. még: Egy másik Mednyánszky (A Mednyánszky-kutatás új forrásai) [I.]. Művészettörténeti Értesítő, 49. 2000. 95-117.; A Mednyánszky-kutatás új forrásai és a Lincselés c. kép. Ars Hungarica, 28. 2000. 283-300.; Tájkép csata után. Mednyánszky László és a hadifestészet. Enigma, No 28, 2001. 7-40.; „A fő, az egyetlen maradandó a hangulat." A hangulattól a motívumig - Mednyánszky László és a bécsi hangulatfestészet / Stimmungimpressionismus. Enigma, No 34, 2002. 5-23.; A Painter Maudit: László Mednyánszky (1852-1919) The Hungarian Quarterly, No 44, 2003. 29-43. 21 Felhívjuk a tanulmány külföldi olvasói figyelmét néhány történelmi tényre, amelyek a szlovákság helyzetéről tanúskodnak a századfordulón. A szlovák nemzet gyarmati függőségbe került, amely az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés egyenes következménye volt. Visszavonhatatlanul megtagadták tőle a forradalom vívmányait, és ami még ennél is rosszabb volt, Szlovákia továbbra is széttagolt maradt. A szlovák társadalmon a fásultság lett úrrá. A magyarok a történelmi Magyarország kizárólagos uraivá váltak és a politikai magyar nemzetet ismerték el egyetlen jogalanyként, amit a mindennapi gyakorlatban az etnikai magyarsággal azonosítottak. A következmények nem sokáig várattak magukra. A tömeges kivándorlás (1869-1900 között 300 000 személy
