Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Alexandra Homolová: Mednyánszky László műveinek gyűjtése és restaurálása a Szlovák Nemzeti Galériában
évéről szóló rövid információ ugyan szerepel a múzeumi kartonon (ún. másodfokú dokumentáció), de e feljegyzések csak véletlenszerűek, rendszertelenek és hitelesítésük ma már lehetetlen. Bizonyos fokú támpontot nyújthatnak ebben az esetben a nagyőri állandó kiállítás megnyitása alkalmából készült katalógusban szereplő adatok.'" A kiállított művek leírása során Anton Glatz több alkalommal azok restaurálásáról is említést tesz. Mivel az első művek beszerzésének ideje (1950) és Glatz katalógusának megjelenése (1990) közötti időszakból a múzeum irattárában található négy dokumentum, melyek szerint Jozef Sula festő a Férfi vörös ingben, tollas kalapban (kat. sz. 55.), Az élet vége. Öreg pár az éjszakában (kat. sz. 78.), Oszi tűz (kat. sz. 21.) és az Ülő öregasszony (Öregasszony karosszékben) (kat. sz. 21.) című képek restaurálását végezte, 16 és mivel ezek az adatok megegyeznek a Glatz katalógusában közöltekkel, ennek alapján feltételezzük, hogy létezett olyan más dokumentáció is, amelyből Glatz az információit merítette. Ez a dokumentáció azonban jelenleg nem lelhető fel. Az adatok hitelessége mellett szól azonban az is, hogy a katalógus szerzője szakmai körökben közismert volt precizitásáról. Az előzőekben említettek alapján feltételezzük, hogy Mednyánszky műveit szükség esetén rendre restaurálták, természetesen a beavatkozások fokozott intenzitásával a kiállításokat megelőző időszakban találkozunk.' 7 A 2000. évi szerzeményezés után a restaurátorok ismét megkülönböztetett figyelmet szenteltek Mednyánszky László műveinek - s a legtöbb beavatkozást is ezeken hajtották végre. 18 Azokat a műveket is restaurálták, amelyek a kibővített nagyőri kiállításra, illetve a művésznek a Szlovák Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Galéria által rendezendő jelenlegi kiállítására választottak ki. Ennek kapcsán nem egy olyan művel is foglalkoztak, amelyet eddig még nem volt módjuk helyrehozni, illetve egykor nem megfelelően restauráltak. A restaurált művek csoportjába elsősorban arcképek, figurális képek, 1 " néhány tájkép' 0 és néhány figyelemreméltó nagyméretű festmény - mint például a Szerencsétlenség (kat. sz. 36.), A sír felett (kat. sz. 11.) - tartoznak, amelyeknek több esetben grafikai vázlatuk is megtalálható. 21 A restaurálás célja a művek megmentése, élettartamuk meghosszabbítása és egy olyan állapot megteremtése volt, amely visszaállítja eredeti képzőművészeti értékeiket és lehetővé teszi kiállításon történő bemutatásukat. A restaurátorok minden esetben az állapotfelmérést követően javaslatot tettek az alkalmazandó technológiára és restaurációs eljárásra: a hordozó anyag restaurálására (vászon, fa, papír), a felszíni rétegek restaurálására, a tömítés módjának megválasztására, a retusálás (rekonstrukció) és mű esztétikai helyreállításával kapcsolatos eljárásokra. A művek jelen állapotukban, amely mentes volt a festékrétegekbe való megalapozatlan és elfogadhatatlan beavatkozásoktól, kisebb-nagyobb mértékű beavatkozásokat igényeltek, amelyek technikai hibák következtében váltak szükségessé: túl vékony vakkeretre való kifeszítés (vászonra készült olajfestmény esetén), nem megfelelő húzószél alkalmazása, a festés mechanikus sérülése (esetleges nedvesség vagy penész hatására) és a felület beszennyeződése. A legtöbb esetben a restaurátorok kivették a képet a vakkeretből, eltávolították az új vászoncsíkokat, megtisztították a portól és szennyeződéstől, rápréselték az új vászonra, kifeszítették az új vakkeretre, tömítették a sérült helyeket, retussal egészítették ki a hiányzó részleteket és a felületet lakkal konzerválták. A restaurált műveken szakemberek a lehető legkíméletesebb beavatkozásokat hajtották végre, anélkül, hogy eredetiségükön csorba esett volna. A restaurálás fő célja a mű eredeti formájának és esztétikai-érzelmi egyedülállóságának megőrzése volt. 22 Több esetben nemcsak az idő végezte el romboló munkáját a képeken, hanem a szakszerűtlen beavatkozás is. Szomorú példái találhatók ennek a 2000-ben megvásárolt alkotások között, 23 de ide sorolható az 1970-es években megvásárolt Szerencsétlenség és a Sír felett című nagyméretű alkotás is, 24 melyeket Mednyánszky az 1880-as években festett. Nem sokkal múzeumba kerülésük után, de legkésőbb az 1979-es kiállításon bemutatott kollekció előkészítése idején, a Szlovák Nemzeti Galéria Restauráló Műtermeiben restaurálták őket. A gyászjelenetet megörökítő Szerencsétlenség című festmény (kat. sz. 36.) előtérben egy mozdulatlan ifjú fekvő alakja látható, fölébe hajló, őt sirató édesanyjával. Körülöttük nyolc, feketébe öltözött alak. A háttérben egy ablakon fény szűrődik át, sárga foltjai kontrasztot képeznek az egyébként sötét enteriőrrel. A mostani restaurálást megelőzően 2 ' a kép igen rossz fizikai állapotban volt. Az előző restaurálás ellenére több helyen hiányos volt, egyes részek nem voltak megfelelőképpen kitömítve és kiretusálva. Az új vászonra való gondatlan dublírozás következtében az eredeti anyag több helyen összegyűrődött (ez csak azokon a helyeken nem következett be, ahová új vászon került). Nem megfelelő ragasztót használtak fel, ráadásul a préselést követően ferdén (nem derékszögben) feszítették ki a vásznat az új vakkeretre), aminek következtében a kompozíció balra tolódott. A hátsó részen a másodlagos vászon alól átszüremlett a ragasztó és több helyen odaragadt az újságpapír. A művet nem szakszerűen retusálták, a kiegészítéseket egyenesen a vászonra festették, ráadásul az egyik háttérben levő alak arca alapozás nélkül maradt, amely a valószínű rekonstrukciót segítette volna. Ebben az esetben a restaurátornak nem csupán az alapozás bonyolult
