Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Bakó Zsuzsanna: Kitaszított lelkek útjain bolyongva. Gondolatok Mednyánszky László rendhagyó portréfestészetéről

Tovább keresve a tudatalatti elemet Mednyánszky arcképfestészeténél, biztonsággal megtaláljuk azt a motiváció, az indíttatás okaiban. Bonyolult személyiségéről sokat írtak rokonai, barátai, bírálói: egyszerre volt zárkózott és nyílt, szelíd és agresszív, melankolikus, rejtőzködő és közkedvelt társasági lény. Az ilyen ember számára megváltás a művészet, mert a: „mű funkciója a művész életében sokoldalú és többértelmű; jelentheti az elviselhetetlen feszültség feloldását s egyszersmind új feszültségek megteremtését is [...] A műalkotás lehet védekezés a félelem ellen, mert félhetünk, hogy elveszítjük az élet és önmagunk felett az uralmat".

32 Életvitelében eléggé egyértelműek a mazochista elemek, kereste a szenvedést, a csavargóportrék esetében azonosult modelljei életvitelével és figurális kompozícióiban a szadisztikus elemek is megnyilvánulnak. A művészet megváltó közegében lehetőség nyílt dühének, haragjának, bosszúvágyának, tehetetlenségének feloldására. Mednyánszky képei szembesítették kora társadalmát a megoldatlan problémákkal, kényelmetlenséget és bűntudatot okozva így. Tamás Henrik egyszer megkérdezte tőle, hogy mit keres a műterme folyosóján a sok csavargó, mire így válaszolt: „Nézze Tamás, ezek az emberek a társadalom legszerencsétlenebbjei, valami bűnt követtek el egyszer, börtönbe jutottak és onnan kikerülve nem tudnak elhelyezkedni. [...] Akárhogy akarnak is, nem tudnak megjavulni, mivel a társadalom ebben a dologban nem ismer irgalmat és kérlelhetetlenül visszalöki őket a bűn útjára. [...] A legszomorúbb, hogy senki sem akar tudni róluk, pedig hát kell, hogy legyenek olyanok is, akik ezeket a szerencsétlen nyomorultakat segítik."

33 A környezet reagálása ezekre a „kényelmetlen" képekre sokszor volt elutasító: „egy-egy műalkotást élvezhetetlennek sőt visszataszítónak minősíthetnek mert szorongást vagy bűntudatot kelt a szemlélőben... végül mert a művész inkább hangsiilyozza, inkább leleplezi azt a tényt, hogy a világ romokban hever körülöttünk és azt az érzését sem titkolja, hogy nem vagyunk egészen ártatlanok e pusztításban."

31 Értelmetlen kérdésfeltevés az, hogy Mednyánszky csavargóképei társadalomkritikát fogalmaznak-e meg vagy sem. Megalkotásuk után „önálló életre keltek," s bár létrejöttük oka sokkal komplikáltabb lelki, pszichés indokokra is visszavezethető, hatásuk minden eddigi kritikánál megrázóbb volt. Közrejátszott ebben az is, hogy a művész arcképein a realitást, a valóságot — Kállai Ernő kifejezésével élve - „pszichoszuggesztív" módon volt képes megjeleníteni, s részben ezért szorosan egyik stíluskategóriába sem sorolható be.

33 A lélektani, pszichotikus elemek miatt arcképfestészete talán Csontváry és Gulácsy portréfestészetével rokonítható, ugyanakkor az emocionális érzelmi hasonlóság miatt rokon vonásokat mutat Fényes Adolf szegény embereivel, Koszta József és Tornyai János nehéz sorsú parasztjaival, és Rudnay Gyula első világháború alatt készült egészalakos álló parasztportréival. Stílusának determinációja kapcsán a legtalálóbban talán Friedrich Nietzsche gondolatát idézhetjük: „A megörökíteni-akarás is kettős értelmezésre szorul. Eredhet hálából és szeretetből. [...] De lehet egy súlyosan szenvedő, küszködő, meggyötört ember zsarnoki akarata is, aki még kötelező törvénnyé és kényszerré is szeretné pecsételtetni legszemélyesebb, legegyénibb, legszűkebb érvényű baját, szenvedése voltaképpeni idioszinkráziáját, s aki szinte mindenen bosszút áll azzal, hogy mindenre rányomja, mindenbe belekényszeríti, beleégeti a maga képét, a saját gyötrelme képmását. Ez pedig: a romantikus pesszimizmus, a legkifejezőbb formájában, legyen az akár schopenhaueri akaratfilozófia, akár wagneri zene, a romantikus pesszimizmus kultúránk sorsában az utolsó nagy esemény."

30 Ez a pesszimisztikus, romantikus és egyben „pszichoszuggesztív" látásmód tette Mednyánszkyt a XX. század igazi „gyermekévé", aki egy látnók zsenialitásával érzett rá a század - később valósággá vált - tragikus eseményeire. JEGYZETEK 1 Krúdy Gyula: A „Bolond Mednyánszky", a csavargók patrónusa. (1925) Újraközölve: Enigma, No 34, 2002. 81-82. 2 Uo., 79-80. 3 Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, I960.'38. -1895. december 14. Pest" 4 Uo., 47. - 1896-97, Párizs 5 Nyári grófnő arcképe (SNG ltsz. O 966); Az ablaknál. Beteg asszony karosszékben (kat. sz. 335.) 6 Czobel István sógor portréja (Portrét svagra Stefana Czóbela, SNG ltsz. O 4955) 7 A naplókban csak Janiként szereplő személlyel való azonosítását - a legkorábbi eddig ismert feljegyzések ismeretében - Kiss-Szemán Zsófia végezte el: Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László 1877-81-es naplója és a Varjak az itatón című festmény története. Enigma, No 24/25. 2000. 308. 8 Szemelvények Mednyánszky László korai naplóiból (1877-1880). Közreadja: Kiss Szemán Zsófia. Enigma, No 24/25, 2000. 317. - 1877. december 30. Nagyőr. 9 Mednyánszky László naplója (3. jegyzetben i. m.) 37. 10 Uo., 47. - 1896-97, Párizs 11 Uo., 57. - 1898. február 20. Pest 12 Uo., 40. - 1895. december 16. Pest 13 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" - Válogatás Mednyánszy kiadatlan naplófeljegyzéseiből. Közreadja: Markója Csilla, Bardoly István. Enigma, No 24/25, 2000. 86. - 1900. február, Budapest 14 Uo., 85. - 1900. február, Budapest 15 Az MNG-ben található .S/ryfor/í-képről (MNG ltsz. 1944) ld. Sinkó Katalin katalógustételét: Aranyérmek és ezüst-