Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Bakó Zsuzsanna: Kitaszított lelkek útjain bolyongva. Gondolatok Mednyánszky László rendhagyó portréfestészetéről

bánható agresszivitást hordozza. Mozdulata támadó és védekező egyszerre

24 (3. kép). A Két csavargó (Leskelődök, Kávéház előtt) című kép toprongyos csavargói ugyanezen kompozíciós megoldás következtében, valamint a háttér hideg zöldes tónushatásai miatt egyszerre keltik a nézőben a félelem és a szánalom, segíteni akarás és a menekülés érzését (kat. sz. 203.). Mellettük a Siesta látszólag meditativ nyugalomba merült ülő csavargója a szelíd „ártatlanság" megtestesítője (kat. sz. 181.). A Támaszkodó (Ülő csavargó) pedig az arcvonások hangsúlyozásával, világos pasztell színeivel, rajzos felfogásával több szállal kapcsolódik a festő szeretett barátairól készített arcképeihez, (kat. sz. 216.). Csavargó vándorösztöne és mazochista hajlama arra késztette, hogy folytatva testi-lelki vesszőfutását, 1914 őszén hadifestőnek jelentkezzen, s az év őszén már az orosz fronton találjuk, a Budapesti Hírlap és az Új Idők háborús tudósítójaként.

25 A háború négy éve alatt megfordult az orosz, a szerb, az olasz fronton és rajzok, akvarellek, olajképek sokaságát készítette harcoló, vagy már elesett katonákról, temetésről, vagy hosszú sorokban vonuló trénekről. A fronton készült képeinek legdrámaibb darabjai azonban a sebesültekről készült portrészerű alkotásai. E ponton is rokon vonásokat mutatnak a csavargókról készült művekkel, és az „átfordítások és keresztezések" jegyében ugyanaz a figura, aki az Éjszakában figyelő című képen hátratett kezekkel áll, az „Ajtót nyitóban bemozdul [...] A háborúban az Ajtót nyitó formai alakzata az ajtót nyitó katona formájába transzformálódik."

2

" Ugyanez az érzésünk van az arcképek esetében is. A Sebesült, bekötözött fejével és karjával visszaidézi a Verekedés után csavargóját, sebesülése testi és lelki értelemben is súlyos (kat. sz. 87.). A Sebesült katona (kat. sz. 265.) térdére támaszkodó mozdulatában az Ágrólszakadt (kat. sz. 170.) ernyedten pihenő fáradtsága és a Támaszkodó (Ülő csavargó) (kat. sz. 216.) figyelő, értelmes arca köszön vissza. Tekintetében, mozdulatában benne foglaltatnak Mednyánszky 1917-ben Miri húgához írott újévi sorai: „Sokat hall az ember a békéről. Bárcsak mihamarább vége volna ennek a véres álomnak. Már több volt az elégnél is."

27 Végezetül a Mednyánszky „arcképcsarnok" a monográfusok által egyáltalán nem tárgyalt csoportja, a fronton készült arcképek is megérdemlik a figyelmet. Első látásra egészen konvencionálisnak tűnnek, s mivel a szándék és a cél itt ismét a társadalomban rangot és pozíciót elért ember reprezentációja, így érződik egyfajta távolságtartás. Ilyenfajta tárgyilagos szemlélet kissé meglepőnek hat a pszichoanalízisnek is beillő csavargóportrék után, de hát ez is Mednyánszky, aki itt is megcsillogtatja karakterábrázolásának erényeit. A végletekig leegyszerűsített rajzos felfogás mellett már-már szarkasztikus hangvétellel feltűnnek a különböző embertípusok, mint a Első világháborús katona című képén (4. kép), vagy az Ismeretlen osztrák-magyar százados című művén.

28 Arcok és álarcok, villanások, „pillanatfelvételek" a háború hivatalos arcáról. Leszűkítve vizsgálódásainkat pusztán Mednyánszky arcképfestészetére, úgy tűnik, hogy az újabb kutatások megállapításai a paradigmaváltást illetően e műfaji területre a leginkább érvényesek.

29 A korszak magyar festészetében nincs még egy életmű, amely a portré műfajában ilyen merész változtatásokkal és átértelmezésekkel élne. Mednyánszky úgy fest arcképet, hogy miközben átveszi a hagyományos kompozíciós sémákat, azokon belül maradva átértelmez és újrafogalmaz, s ebben az alkotás során feltörő „tudattalan elemek" ösztönös, spontán használata is közrejátszik. A tudattalan elem jelenlétével kapcsolatosan Häuser Arnold Freudot elemezve így ír: „Freud a művészi tehetséget köztudomásúan úgy határozta meg, mint az „elfojtás rugalmasságát", amivel azt akarja mondani, hogy a művész számára a tudattalan könnyebben megközelíthető, és a tudattalantól a tudatig közvetlenebb út vezet, mint az emberek legtöbbjénél. [...] A spontán elemeket nagyjából-egészéből tudattalannak, a konvencionálisát tudatosnak minősíthetjük: de nem szabad elfelejtenünk, hogy azt, ami spontánnak látszik, többé-kevésbé tudatos munka készíthette elő, a konvenció pedig gyakran tudatalatti védekezés veszedelmes ösztöntevékenységekkel szemben."'

0 Mednyánszky interpretációjában a tudattalan többnyire a „felettes én" kontrollja alatt áll, ezért az erre utaló jelzések nem mindig nyilvánvalóak, mégis számos esetben a műveken - főként az arcképeken - tetten érhetőek a depresszió felszínre törő jegyei.

31 Erre utalnak témaválasztásának specifikumai: korai műveinek egy csoportja foglyokat, kínzást ábrázol, majd később a halállal, szenvedéssel kapcsolatos tematika ismét felbukkan a háborús képeknél. Csavargókat ábrázoló képein az eltorzult arcvonások, a sajátos mimika, a mozgás és cselekvés megjelenítése helyett a hangulati elemek kiemelése szintén ezt támasztja alá. Különösen érdekes színhasználata, amelyben az ösztönös ráérzés és a kifejezés érdekében való tudatos alkalmazás egyszerre jelentkezik, amint erre ő maga is rámutat feljegyzéseiben a vöröses-barna és sárgás-zöld színek - fentebb már említett - használatát illetően. Mednyánszky sok tudattalan elemmel és érzelemmel átszőtt képi világa, sajátos és különös „portrégalériája" kivetítődése saját belső szorongásainak, hangulatváltozásainak, de egyben megfogalmazása az egészséges emberideál iránti vonzalmának is, amely a depressziós hangulatváltozások kompenzációját jelzi. 4. Mednyánszky László: Első világháborús katona, p., tempera, vt., 307 x 236 mm (BHM ltsz. 85.66.4)