Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Gellér Katalin: „Vonjuk ki magunkat egyre jobban és jobban az érzéki csalódások eme világából"

11. Frantisek Kupka: Meditáció, 1899 (Ostrava, Galerie vytvarného umeni) 12. Gustav Klimt: Ein Morgen am Teiche, 1899 (Wien, Leopold Museum) ződik be, még Munkácsy Mihálynál is találunk erre példát.

59 Jean Delville cím nélküli olajfestményén az erdő fái közül szokatlan erősséggel kivilágító nap sugarainak (fényvízió) látványa magához vonzza, elbűvöli a nézőnek háttal álló figurát. Walter Sigmund Hampel Este című (1900 körül) festményén a fénytől megrettent férfi figurát látunk egy sűrű erdőben. A fénysugarak középen sárgák, majd vörösök, legkívül a két szín keveredik. Nádler Róbert egyébként realista munkái között található egy témában a fentiekkel megegyező, Ad Lucem című grafika, amelyen egy átszellemült arcú leányalak az erdő fái között felvillanó vöröslő nap felé szalad'

0 (6. kép). A téma, szimbolikus feldolgozásban a Párizsban szintén teozófiai hatás alá kerülő Axseli Gallén-Kallelánál is megjelent, Fidus (Hugo Höppener) és Nagy Sándor grafikáinak pedig egyik fő motívuma volt.

61 Tichy Gyula grafikáin számos alkimista (Bölcsek Köve) és teozófus (ötszög rózsával) szimbólumot fedezhetünk fel, általában a kép fantasztikus álomközegéhez igazítva. Nádler tanítványainak is átadta a teozófus tanítást, 1910 körül Jaschik Almos grafikái is tükrözik ezt a hatást. Mednyánszky festményei azokhoz a művekhez állnak a legközelebb, amelyeken nem motivikus szinten jelenik meg a misztikus élmény. Fernand Khnopff egy pasztellje és egy olajfestménye Fosset-ban. A rózsaszín köd, 1916 körül (7. kép); Fosset-ban. Alkony, 1890-95 körül (8. kép) Mednyánszky Aranylófények a téli erdőben

62 (9. kép) vagy Táj (Folyóparti füzes) című festményéhez (kat. sz. 175.) hasonló tájkép-motívumot dolgozott fel. A belga mester egységesen ködbe, finom párába fogta a tájat. Vízben tükröződő fákat ábrázoló festményén (Csendes víz. Der Teich von Menü, 1894) a tükörkép nagyobb helyet foglal el, kiemelt hangsúlyt kap, Khnopff számára a belső megjelenítése fontosabb a külső látványnál.

63 A vízben tükröződő fasor Mednyánszkynál is gyakori motívum, bár a kompozíció nem tükrözi ezt a fordított arányt, de a hangulat gyakran hasonló; érzéseket sugall, a felszín mögötti formáló erők keresését. A táj reális megjelenítéseiben is kontemplációs eszköz, az esőfüggöny, a pára, a jéggé fagyott, vag)

7 a fényben áttetszővé váló ágak, a szinte önálló életet élő dekoratív sziklarácsozat, ahogy a fény, vagy a tükröződés a valóság és vízió, illetve a tükörkép dualitására, gyakran felfejthetetlen sokrétűségére utal Fényködös vízi táj, Végtelen, Park esti szürkületben,™ A cattarói öböl (kat. sz. 104.). A festmények szerkezetét gyakran háromszög, vagy egymásba rajzolt háromszög formában, teozófus (szabadkőműveseknél is előforduló) háromszögben határozhatjuk meg, de mindegyik esetben a látvány erővonalainak hangsúlyozása az elsődleges, pl. Zúgó patak híddal című képén

65 (10. kép). Mednyánszky erdőképein gyakori a hatalmas fák között folyó patak motívuma, pl. Tüköré A rajta átvezető hídon aprócska, szemlélődő figura áll, közvetítő szerepet játszva a felfelé törő fák és a lenti tartomány, a csendes víztükör vagy a rohanó folyó között, mint a Tél (Téli éjszaka, Alak a hídon) című képén (kat. sz. 48.). A hegyvidéki tájak emelkedett, patetikus hangulatú megfogalmazásában Mednyánszky nem használ allegorikus utalást, ellentétben például Kupka ember és táj egymásban való tükröződését, belső egységét sugalló 1899-ben készült grafikájával, Meditáció (11. kép). Egy részük még kapcsolódik a századvég melankolikus érzelemvilágához, de főként a hegyek lenyűgöző, megrázó élmények színhelyei, melyet akár a misztikusok tremendum-élményéhez is hasonlíthatunk a Hamvas Béla által bevezetett értelemben. A víz erejének, a hegyek hatalmas tömbjének, a szikla keménységének, a belőlük áradó, az egészet körülvevő erőnek az érzékeltetése az istenséggel való romantikus-panteisztikus egyesülésen, a természeti folyamatokkal való azonosuláson kívül nyugtalanító többértelműséget sugall. Mintha (ön-)képpé tömörült volna a „sziklaláz" a „delejes hatás", amelyről Jókai Mór a Kárpátok hegylánca kapcsán A jövő század regényében írt.

67 Nem véletlen, hogy a Teozófia folyóirat is közölte Jókai Kárpátok-leírását.

1

'

8 Jókai Mór regénybeli „ihorja" alkimista kísérletből is születhetett volna, mindent megoldó találmány, s a hasonló témájú Tichy Gyula-grafika sem kevésbé fantasztikus. Mednyánszky katasztrófák iránti vonzódása szerintem a tűzvész, árvíz, vihar és csaták iránt mélyen érdeklődő Leonardo szenvtelenségéhez hasonlít, aki a szép és „a rémületet keltő" helyek, lények alkotásában a művész hatalmának megnyilatkozását látta: „a festő szelleme átváltozik az isteni szellem hasonlatosságára", de elképzelhető talán egy teozófus olvasat is.

69 A Teozófiai Társaság létrehozatalának célja a régi vallások tanulmányozása mellett a természet erőinek tanulmányozása és az ember energiáinak felszabadítása volt, mivel írásaikban a teremtő szellem, a gondolat (Logos) hatalmas erőt képvisel, a világot létrehozó teremtőfolyamat figyelhető meg általa. Annie Besant nagy hatású Thought-forms című (1905) könyvében a gondolatok és érzelmek hatásával foglalkozik.

70 Mednyánszky érett korszakának művein az áramlás, a levegő, a viz, a pára, a mozgás, a változás, az örök keletkezés, a teremtés és a pusztulás állapotának jelzése szinte mindig je-