Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével

7. Vaszilij Vasziljevics Verescsagin: „Ne mozdulj, hagyd őket közelebb jönni!" (Lappang) és csak sajnálhatjuk, hogy nem ismerjük vendége véleményét a Majálist megelőző és követő kisebb, ugyanakkor jóval bátrabb, modernebb plein air vázlatairól - ha keserű elzárkózásában Szinyei egyáltalán elővette azokat, hiszen akkor még nem volt készen a különálló műteremháza. A Majális és a Lilaruhás no viszont a jernyei kastély falán függött. Az utóbbi kép kétségtelen visszalépést jelentett korábbi műveihez képest, éppen abba a böcklini irányba, mely erős színvilágával, kemény formakezelésével mindenképpen taszította a vendéget. Maga Szinyei sem volt megelégedve az eredménnyel, ezért pár évre rá már nem szobában, hanem kint a természetben festette a sokkal oldottabb, impresszionisztikusabb Sárgaruhás nőt,

37 melyet nem fejezett be, ezért talán meg sem mutatta a vendégnek. Vagy ekkor, vagy egy újabb látogatáskor kaphatta Mednyánszkytól azokat a vázlatkönyvébe feljegyzett bécsi modell címeket, melyeket 1882-ben kezdődő egy éves bécsi tartózkodása alatt kívánt hasznosítani. Bár egy időben tartózkodtak a császárvárosban, semmi jel nem utal arra, hogy kapcsolatot tartottak volna: Mednyánszky ekkori naplójegyzetei még ismeretlenek számunkra. Annál természetesebbnek vehető a Hóolvadás iránti csodálata: a kép monumentálisan egyszerű igazmondása talán segítséget is nyújthatott számára az összefogottabb, szintetikusabb tájfelfogáshoz. Mednyánszky Bécsben főként Emil Jacob Schindlerrel és Wilhelm Bernatzikkal tartott kapcsolatot, valamint igen nagyra tartotta Tina Blau művészetét. Általában is erős szálak kötötték az osztrák „Stimmungsimpressionismus" elveihez, mely témával e katalógusban külön tanulmány foglalkozik. Mednyánszky bécsi tartózkodása idején, 1881-ben rendezték meg Verescsagin orosz festő háborús képeinek kiállítását, mely egy széleskörű európai bemutató sorozat részeként 1883. január 15-től a pesti régi Műcsarnokban is látható volt. A többi kiállításhoz képest sokszoros látogatótömeget vonzó különleges esemény folytatására, újabb művek felsorakoztatásával, 1885 októberében Bécsben, 1886 január-februárjában Budapesten került sor. Az indiai és orosz hadszínterek kivégzési jeleneteit, a háborúba kényszerített egyszerű emberek végtelen szenvedéseit ábrázoló képek kíséretében a művész is megjelent, és előadóestjétjókai Mór vezette be. Szinte kizártnak tarthatjuk, hogy az a Mednyánszky, aki bejáratos volt a Feszty-Jókai-szalonba, és akit mindig is erősen érdekeltek a katasztrófák és hasonló különleges események, ne ment volna el maga is ezek egyikére, vagy legalább az utolsó, 1898. február 20-án megnyílt pesti Verescsagin kiállításra, még ha erre nem is találtunk eddig semmiféle megerősítést. A hatalmas sajtóvisszhangtól

1

" kísért érdekes kiállítások Európa, sőt Amerika szerte óriási vitákat váltottak ki a különböző politikai irányultságok miatt és évekig állandó beszédtémát jelentettek. Verescsagin igyekezett minél több hadszíntérre eljutni - akárcsak később Mednyánszky -, de ő sem csataképeket, vagy történelmi képeket festett (7. kép). Meglepően újszerű látleletei azért olyan közvetlenek, mert a katonák közelében, sokszor velük együtt harcolva, a saját bőrén érezte az embertelenséget. Véleményem szerint ezek az újabb és újabb képciklusok Mednyánszky számára feltétlen fontossággal bírhattak, sokkal inkább, mint egykori mestere, Isidore Pils akadémikusabb dolgai. A bécsi első nemzetközi kiállításon, mely 1882. április 1-én nyflt meg a Künstlerhausban, Mednyánszky maga is részt vett egy nagyméretű őszi tájképével és lakcímként Gumpendorferstrasse 11. alatti bécsi műteremlakását adta meg.

41 A nagy hivatalos tárlatokra jellemző módon túltengő érdektelen anyagban festőnk számára üdítően hathattak a párizsi Salonokról már ismert franciák, főként Daubigny, Boudin, J. Ch. Cazin és leginkább Bastien-Lepage híres Les Foins-képe, vagy P. A. Colin hatalmas éjjeli tája, továbbá a belgák: Boulenger, Artan, Baron és Louis Dubois (8. kép), közülük is a két fontainebleau-i erdőrészlet Coosemannstól, illetve Asselbergs-től. Ausztriából jelen volt Ribarz, Tina Blau, Schindler, Thoren, a németektől Willroider, Wenglein, Baisch.

12 Ott voltak azok a magyar festők is, akiknek képeivel a Műcsarnokban is találkozhatott. A hollandok és olaszok ezúttal főleg zsánerképeket küldtek be. Az ilyen hatalmas, reprezentatív bemutatókon Mednyánszky figurális fogódzókra nemigen akadt, természetábrázolásának egyre érzékenyebbé válásához azonban kaphatott itt-ott némi megerősítést. A bécsit követő pesti években is folytonos vidéki barangolások szakították meg Mednyánszky fővárosi életét, mégis, ekkoriban ismerte meg jobban a pesti művészeti élet szereplőit. Húga a Feszty Árpáddal kötött barátságára és az ún. Aquarium különös társaságára emlékezett részletesebben, valamint a Czobel Minkához, illetve Justh Zsigmondhoz fűződő, igen inspiráló kapcsolatra. Mednyánszky publikált naplójegyzeteiből és a későbbi hivatkozásokból valószínűsíthető más festőkkel való ismeretsége is. Mivel időnként maga is beküldött egy-egy festményt a Műcsarnok tárlataira, bizonyára látta azokat a Mészöly, Spányi, Tölgyessy, illetve később Magyar-Mannheimer, Strobentz Frigyes, Bosznay István, Olgyai Viktor, Mendlik Oszkár képeket, melyeknek egy-két részlete, vagy akár megközelí-