Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Katarína Benová: A korai évek - Mednyánszky László és Nagy őr
A Haldokló nő (kat. sz. 34.) és a Halott kislány arcképe 6 * című festmények is ebből a korszakból valók. A halott apa portréja című képén (kat. sz. 74.) az idős embert a halál démona kerít hatalmába. Ebbe a sorozatba tartozik a Memento (Rettegés, Borzalmas jelenet) című kép is (kat. sz. 79.), ahol ismét felbukkan a sírból kikandikáló csontváz alakjában érkező halál motívuma. A művész munkásságának, még a Mednyánszky-szakértők körében is, viszonylag ismeretlen részét képezik a szakrális művek. Az ő esetében nem lehet azt állítani, hogy céltudatos témaválasztásról lenne szó. Mindkét oltárkép, amelyet élete során készített, a megrendelők személyével függött össze. Az 1877-78-ban Nagyőrön töltött nyári szünidő alatt megfestette Jairus lányának feltámasztása című képet (5. kép), amely valószínűleg a Nagyőrt is magába foglaló szepesbélai evangélikus gyülekezet megrendelésére készült. 9 '' A nagyőri katalógusban Glatz is megemlíti ezt a művet, de helytelen információt közöl a kép hollétéről. 97 A szerző Gustav Courbet-vel - kissé elhamarkodottan -, valamint Mednyánszky barbizoni barátjával, Odilon Redonnai hozza összefüggésbe a művet. A kép klasszikus akadémiai modorban készült, még Mednyánszky tanulmányai idején. Ezt jól mutatják a jobb oldalon elhelyezett, a jelenetet figyelő alakok is. 98 Mind a művész korai, műtermi modellek segítségével készült, „beállított" figuráira hasonlító térdeplő alak, mind az imádkozó férfi mögötti csoport a korai, 1870-es évekbeli Mednyánszky stílusjegyeit viseli magán. A kompozíció összességében a jelenet hagyományos ábrázolásaiból indul ki, amelyeken Jairus, a zsinagóga elöljárója és a lányát feltámasztó Krisztus alakja szerepelnek. Rajtuk kívül Péter, János és Jakab, valamint a gyermek édesanyja látható. A kompozíció fő hangsúlya a feltámasztott gyermek alakján van. A részletek iránti érzékkel ábrázolta a művész a gyermek lábánál elhelyezett apró virágokat. A jelenet enteriőrbe helyezése, valamint a kép jobb felső szélén látható tájrészlet az ismert ikonográfiái előképek hatására utal. Mednyánszky másik oltárképe a Krisztus a Getsemáné-kertben, amely a ménhárdi evangélikus templomban van (6. kép). A műről szintén Glatz katalógusában történik említés, aki azt írja, hogy Mednyánszky nevelőjének és tanárának, a ménhárdi lelkésznek ajándékozta, 99 s ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy a templomba szánt mű 1884-ben készült. Az első oltárképtől eltérően Krisztus alakja egyszínű szürke háttér előtt látható, melyhez jól illik kékeslila ruhája. Hasonlóképpen a Szerencsétlenség című kép (kat. sz. 36.) fő témája is a szellemi szféra és a lélek, a kegyelet és az ábrázolt jelenet iránti odaadás. A halott ifjút sirató csoportozat olyan benyomást kelt, mintha Krisztust siratná. Mednyánszky tanulóéveinek és első alkotói periódusának időszaka, melyet Nagyőr nevével fémjeleztünk, a művészettörténeti értékelés és interpretálás szempontjából továbbra is nyitott kérdés maradt. A Mednyánszky életére vonatkozó források további kutatása alapján remélhetőleg a jövőben pontosabban lehet majd osztályozni és datálni a kastélyban készült, vagy a kastély és festői környezete, illetve az ott történtek hatása alatt született műveket. Reméljük, hogy a Szlovák Nemzeti Galéria és a Magyar Nemzeti Galéria kiállítása hozzájárul ahhoz, hogy a közönség végre láthassa Mednyánszky eddig elveszettnek hitt műveit, amelyek tovább gazdagítják a terjedelmes életműről alkotott képet. JEGYZETEK 1 Mednvánszkv Margittól származó, 1882 körüli levél: Lőcsei Területi Állami Levéltár (Státny oblastny archív, Levoca - SOA) ltsz. nélkül. 2 A humanista iskolát Horváth-Stanchich Gergely (1558-1597) alapította 1584-ben, gazdag polgárcsaládok fiai részére. Glatz, Anton C: Portrét 17.-19. storocia na Slovensku. Bratislava, 1990. 5. 3 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben című vállalkozásról ld. jelen kötetben Hessky Orsolya tanulmányát. A Nagyőrt ábrázoló grafika őrzési helye: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz. 81.40 4 A film forgatókönyvét Czobel Magit bárónőnek ajánlották, a film gyártásvezetője Sammy Hafton, a film producere Jan Tomaskovic, rendezője maga Robbe-Grillet volt. 5 Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, 1960. 73. - Salona, 1901. június 15. 6 A család történetének elemzése során azt írja, hogy: „László, a mi művészünk, örökölte nagyapja szigorúan logikus, filozófiaikig fegyelmezett gondolkozását, de már az anya művészi hajlamaival, - ez benne HorváthStanchich; idegessége, hajlandósága a misztikus, a titokzatos, a ködös felé, gyakran melankóliába olvadó zárkózottsága, vagyis inkább rejtelmessége viszont Mednyánszky, mégpedig a stiboridákat jellemző örökség." Malonyay Dezső: Mednyánszky. Budapest, 1905. 16. 7 Kállai éveken át kutatta Mednyánszky életművét. Monográfiája előkészítése során tekintélyes számú - Magyarországon és Szlovákiában - látott, (mintegy 2000 festmény és grafika) ismeretére támaszkodhatott. Ismerte a nagyőri anyagot és a kastélyban katalogizálta is azokat, összesen mintegy 521 grafikát és festményt dolgozott fel. Használta Mednyánszky Margitnak, a művész húgának visszaemlékezéseit, a Sirchich Béla tulajdonában lévő, Beckóról származó, 65 naplófüzetet és számos levelet, valamint az akkor még a Szépművészeti Múzeumban található naplókat. Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. 8-9. 8 Ez már nagyapjára Szirmay Boldizsárra is jellemző volt. Kállai (7. jegyzetben i. m.) 16-17. 9 „Gyermekéveit az anyai ág birtokán, Nagyőrön és abban a vadregényes, árnyaktól terhes levegőjű beckói várban tölti, amelyet a legenda szerint a család hírhedt őse, Stibor vajda emeltetett kedvenc bolondja számára. A mesék, családi történetek, amelyek között nem egy tragikus végű volt, az árnyaktól körüllengett, megfoghatatlan szépségű környezet örökre bevési magát Mednyánszky képzeletébe." Egri Mária: Mednyánszky. Budapest, 1975. 5.
