Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Ludmila Peterajová: Egy festő felfedezése. (Lapszéljegyzetek)
LUDMILA PETERAJOVÁ Egy festő felfedezése (LAPSZÉLJEGYZETEK) Mednyánszky László, a Szlovákiában addig szinte ismeretlennek mondható, holott felvidéki származású festő műveiből összeállított első terjedelmesebb válogatás 1951 novemberében került bemutatásra Umenia XIX. storocia na Slovensku. Realisticky otkaz nasej vytvarnej minulosti (A XIX. század művészete Szlovákiában. Képzőművészeti múltunk realista üzenete) című kiállításon. A Szlovák Nemzeti Galéria evvel a kiállítással kezdte meg működését az egykori pozsonyi Vízikaszárnya felújított épületében (Rázusovo nábrezie 2.). Ez az ünnepi esemény, amely számos felfedezést és meglepetést hozott magával, az új intézmény kuratóriuma, valamint a prágai Nemzeti Galéria (Praha, Narodní galerie) igazgatójának és a Szlovák Nemzeti Galéria ideiglenes igazgatójának, Vladimír Novotnynak a vezetése alatt az előkészítő munkába bevont további művészettörténészek és képzőművészek együttes erőfeszítésének eredményeként jött létre. Novotny a kuratórium ajánlása alapján Karol Vaculíkot (1921-1992), a prágai Nemzeti Galéria akkori munkatársát, a régi korok művészetének szakértőjét Pozsonyba küldte, hogy megbízásából elvégezze a tervezett feladatokat. 1 (1. kép) Térjünk azonban vissza a kiállításhoz és annak emlékezetes katalógusához. Első ízben került sor a művészettörténészek a XIX. század szlovákiai művészetével kapcsolatos nézeteinek átfogó bemutatására. Az addigi ismeretek töredékeseknek bizonyultak, s egy bizonyos régióhoz vagy etnikumhoz kapcsolódtak. A Szlovák Nemzeti Galéria első kinevezett igazgatójának, Karol áoureknek a szlovákiai művészet érzékeny és felvilágosult ismerőjének (korai halála miatt azonban nem foglalhatta el a posztját) nyilvánosságra hozott koncepciójában azt a nézetet képviselte, hogy a XIX. században a művészet szerepét a népművészet töltötte be. A kor azonban megkövetelte a XIX. század üzenetére történő hivatkozást, és ezért a kuratórium megváltoztatta a galéria épületében megrendezendő első kiállítás témáját, amely eredetileg a gótikus művészet lett volna. Ezután néhány hónapos intenzív kutatómunka következett múzeumokban és magángyűjteményekben, majd ezt követően az összegyűjtött műveket egy helyen összpontosították és előkészítették őket a kiállításra. A kiállítás katalógusában 62 festő és szobrász szerepel 279 alkotással, életrajzi adatokkal és munkásságuk rövid jellemzésével. Maradandó emlékként maradt meg bennem a kiállítás megnyitója és az a nem mindennapi élmény, melyet a kiállítás a látogatók népes táborának nyújtott szakmai szempontból. Lenyűgöző volt a nálunk addig példátlan színvonalú (a prágai Nemzeti Galéria munkatársainak közreműködésével lebonyolított) múzeumi bemutató, az ismeretlen nevű művészek alkotásaiból készült, az akkori viszonyokhoz képest csodálatra méltó egységet alkotó prezentáció, amely a szlovákiai, a szomszédos országokkal összefüggő képzőművészeti törekvések áttekintése eredményeként jött létre. Mindenekelőtt id. Marko Károly, Libay Károly Lajos, Brodszky Sándor, Csordák Lajos és persze a katalógusban is szereplő Mednyánszky László válogatott tájképei hatottak a felfedezés erejével. A XIX. század tájképfestészetéről akkoriban Szlovákiában nagyon keveset lehetett tudni. Ez valószínűleg azért volt így, mert a nemzeti ihletésű művészet főleg figurális alkotásokban öltött testet. Karol Vaculík, a katalógus bevezetőjének szerzője szakmai szempontból magyarázza a művészek széles skálán mozgó kiválasztásának okait: „A kiállítás eddig nem teljes mértékben elfogadott új mozzanata abban rejlik, hogy az Szlovák Nemzeti Galéria a szlovákiai képzőművészetbe részben azon német és magyar művészek alkotásait is besorolja, akik szlovák környezetben nőttek fel és alkottak, valamint olyan szlovák eredetű művészek alkotásait is figyelembe veszi, akik idővel hátat fordítottak nemzetüknek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kiállítás rendezői minden áron ki akarnák ragadni őket pl. a magyar képzőművészet fejlődésének kontextusából. Szlovák részről csupán annak a ténynek a megállapításáról van szó, hogy ugyanazok a művészek, akik más nemzetek művészetében fontos szerepet töltöttek be, ezzel párhuzamosan a szlovák művészet fejlődésére is hatást gyakoroltak." 2 Mednyánszky László kiállított alkotásainak kollekciója 15 olajfestményből, akvarellből és grafikából állt, amelyből 8 akkoriban már a Szlovák Nemzeti Galéria tulajdonában volt. 3