Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

a meggyőződés, hogy magyar művészetnek azok a művek tekinthetőek, amelyek a magyar Alföldet és annak népét ábrázolják, vagyis hogy a nemzeti jelleget elsősorban a tematika, az ábrázolás tárgya stb. határozza meg. Pontosan ugyanezzel a tévedéssel találkozunk az 50-es és a 60-as években egyes szlovákiai szerzőknél is, akik Mednyánszky művészetének szlovák eredetét arra vezetik vissza, hogy életművében gyakran szerepel a Tátra motívuma. Ebben a kérdésben is alapvetően eltérő megközelítésmóddal él Kállai, aki minden nemzeti posztulátumot elhagy, ráadásul kiemeli, hogy Mednyánszky alapjában véve „szláv lélek". Az életművet azonban nemzetek fölöttinek tartja, mivel az egyetemes alkotást, lelki aktivitást, a szellemi erőfeszítést tekinti meghatározónak és nem azt, hogy milyen embercsoporthoz tartozik valamely alkotó. Teljes mértékben egyetértek vele, és leszögezem, hogy Mednyánszky személyiségének és alkotásainak tényleges megértése egyenesen kizárja az ettől eltérő meggyőződést. Mednyánszky neve a szlovákiai művészettörténettel kapcsolatban eleinte a művész regionális kötődéseivel összefüggésben - Szepes festője, illetve a Vág-mente szülötte - merült fel. Ilyen értelemben említi őt Hofman is idézett publikációjában. Az ötvenes években Mednyánszky (Mednansky) nevét és életművét Vaculík egyértelműen a szlovák művészet, illetve festészet történetéhez rendelte. Kiemelte erős kötődését „Szlovákiához" és életének, illetve alkotóművészetének azon mozzanatait hangsúlyozta ki, amelyek ezt a tényt támasztották alá. Vámosiová tanulmányában a Mednyánszky-életmű egyik parciális kérdésére összpontosította figyelmét és témáját a művész tájképfestészetének „szlovák részére" szűkítette. Véleményt nyilvánított a festő nemzeti identitásának kérdéséről is, amelyet „kettős"-ként jellemez. Műveit határmezsgyén mozgó megnyilvánulásoknak tekinti, amelyek „több, de leginkább két ország művészetének fejlődését befolyásolták jelentős mértékben vagy voltak ennek a fejlődésnek részesei".

88 Mednyánszkyt azok közé a művészek közé sorolja, akiknek „családja ősi szlovákiai család, és akik művészként is megőrizték kötődésüket Szlovákiához, akiket azonban a társadalmi osztály, amelyhez tartoztak, a magyar uralkodó réteg ideológiájához kötött."

89 A háború utáni magyar és szlovák művészettörténészek hosszú évtizedeken keresztül kitértek néhány alapkérdés tisztázása elől, és ráadásul semmilyen lehetőségét nem teremtették meg a szakmai vitának, vagy akár csak a párbeszédnek a két ország szakértői között. A kutatók a másik országban található, vagy különböző okokból hozzáférhetetlen és ismeretlen Mednyánszky-műveket „holtaknak" tekintették, és dolgozataikban egyszerűen nem foglalkoztak velük. Eközben a magyar művészettörténészek főként Mednyánszky csavargó természetét, folytonos európai vándorlásait emelték ki, a szlovák kutatók pedig a festőnek szülőföldjéhez, Beckóhoz és Nagyőrhöz való különösen erős kötődését hangsúlyozták. A megoldatlan kérdések azonban nem vesztettek fontosságukból és a hetvenes évek végén megválaszolásuk sürgetővé vált: Aradi Nóra vetette fel a teljes Mednyánszky-életmű ismeretének szükségességét, és e területen együttműködést javasolt a szlovák műtörténészekkel. Ez az első lépés, a határoknak ez az átlépése a Mednyánszky-életmű új, a közép-európai művészeti kapcsolatrendszerbe való besorolásának lehetőségére ad módot. Ebben a szellemben dolgozta fel a festő életművét Sarkantyú, aki monográfiájában az Osztrák-Magyar Monarchia kulturális-társadalmi kiterjedésének figyelembevételével határozza meg Mednyánszky helyét a művészet történetében. Mednyánszky művészi hovatartozásának kérdésére szlovák részről a legtalálóbb választ Glatz fogalmazta meg: „Mednyánszky László festő a Szlovákia területén született vagy élt legjelentősebb művészek közé tartozik. Életművének jelentősége túlterjed az ország földrajzi határain."

90 Glatz Mednyánszky életművét a nyugat-európai festészet történetéből származtatja le, és az európai művészettörténethez való szerves tartozását igyekszik bizonyítani. A XIX. és XX. század fordulójának művészetéről írott utolsó terjedelmesebb szlovák nyelvű publikáció szerzője Mednyánszkyt (ismét Mednansky néven!) a „nemzeti elkötelezettség szempontjából közömbös felső-magyarországi festők" csoportjába sorolja, és leszögezi, hogy „egyetlen közép-európai nemzeti kultúra sem formálhat rá kizárólagos jogot". Abelovsky állítását Mednyánszky alkotásaival is alátámasztja: „Mednansky szabadszellemű, arisztokratikus individualizmusa, az általános emberivel és az univerzummal érintkező művészi törekvésének misztikája kizárt mindenfajta korlátozást, a nemzetit is."

91 A Mednyánszky Lászlóról született művészettörténeti írásokból kiderül, hogy számos fontos kérdés megoldatlan maradt vele összefüggésben. A mai napig is kérdéses művei születésének ideje, illetve az időbeli besorolás értelme is. Továbbra is előttünk áll a mű komplex, lehető legtöbb szempontból történő értelmezésének feladata. Elképzelhető, hogy a Mednyánszky-életmű hermeneutikai módszerrel történő inerpretációja sem lenne haszontalan kísérlet. Remélhetőleg ez a közös, magyar és szlovák szakemberek közreműködésével előkészített kiállítás, valamint a katalógusban megjelenő tanulmányok lényegesen hozzájárulnak Mednyánszky művészetének mind szélesebb körben való megismertetéséhez, s jelentős előrelépést tesznek lehetővé a Mednyánszky-kutatók számára az életmű további feldolgozása terén. Feltételezhetően ezek a kutatások a Mednyánszky-recepció jelentős gazdagodáshoz