Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Király Erzsébet: A „komor szépség" festője. Vázlat Mednyánszky romantikus miszticizmusához

KIRÁLY ERZSÉBET A „komor szépség" festője VÁZLAT MEDNYÁNSZKY ROMANTIKUS MISZTICIZMUSÁHOZ Lascwia est nobis pagina, vita próba. Talán Mednyánszkynak sem lenne ellenére, hog)' személyéhez és életművéhez kivételesen a holt nyelvek egyikén közelítsünk. A klasszicitás hűvös eszménye ugyan távol állt tőle, de magyarul, németül és franciául megfogalmazott naplóbejegyzéseit — anyai nagyapja, az ókor- és Kelet-rajongó Szirmay Boldizsár nyomdokain is járva - nagyrészt görög betűkkel ír­ta. E szokatlan gesztus mögé vallomásokat és elmélkedéseket rejtett, amelyek így - akár a holt kultúrák lappangó emlékei - megfejtésre vártak, felvezetve a Mednyánszky-féle egyéb talányok hosszú sorát. A „titkos" naplóról néhányan a művész életében is tudtak, de halá­la után sem forgatták sokan. Hogy közkinccsé lehessen, újabb századhatáron kellett átlép­nünk. Az 1960-ban megjelent első, csupán részleges szövegközlések - megtoldva további levelezéssel és egykorú dokumentumokkal - most csaknem teljessé váltak. A „kiolvasok" egykor és ma, magyar és szlovák nyelvterületen egyaránt heroikus munkát végeztek, amit illő is nagyszabású kiállítással megünnepelni. Becses értékhez, századvégi primer forráshoz jutottunk, amelyre a magyar művészettörténet-írásnak ma mindennél nagyobb szüksége van, s amelyet talán az irodalomtudomány is felfedez egyszer. 2 1. Az irodalom Mednyánszkyja Pedig a Mednyánszky-tabló, melyet a festő családtagjai, írótársai, barátai és kritikusai kezd­tek teleírni, igazán nem volt szegényes. Kortársi közelségből jöttek az első beszámolók a felvidéki báró Mednyánszky család festővé lett sarjáról, akinek személyes sorsa egyszerre számított vakmerő egyéni kalandnak és példázat értékű küldetésnek a XIX. század neme­si-polgárosodó Magyarországán, s akinek egész életműve e szokatlan sors lenyomata volt. A Szepességtől Budapestig, az Alföldtől Barbizonig, a Bécstől Párizsig, a Münchentől Dal­máciáig, a Szicíliától Galíciáig megtett vándorutak során halmozódott fel az a ritka motí­vumkincs, amely a festő szülőföldjét a nagyvilággal összekötötte. Művészi hagyományunk monumentális hegyi tájak, sötét erdőbelsők, ködös, mocsaras lápvidékek, hold világította mezők, izzó naplementék soha nem látott képeivel lett gazdagabb általa, nem szólva a kül­városi zsákhordók, csavargók, hajléktalanok és bűnözők magyar festő által még fel nem fe­dezett világáról. Mednyánszky László személyisége és művészete sokakat tartott bűvöletben, és sokakban mozgatta meg a kifinomult szépírót. Nem véletlen, hog)' a méltatok gyakran találtak rá a romantikus toposzra, amely a festőt magát is költőnek tekinti, akire a második teremtés feladata vár. A kor retorikus szóhasználatában így tapadt Mednyánszkyhoz a ti­tokzatos természet, illetve a civilizációs nyomorúság modern poétájának képzete. így lett irodalmi alakká Justh Zsigmond utolsó regényében, a főműnek számító Fuimus­ban. 3 Lénye legmarkánsabb vonásait, és azok átszármazását a kritikai-publicisztikai iroda­lomba festőnk jobbára ennek az 1895-ben napvilágot látott szépprózai műnek köszönheti. A felső-magyarországi birtokos nemesség, de jelképesen a magyar kastélyvilág végnapjait bemutató családtörténetben - Czobor Lipót (Poldi) néven - Mednyánszky fontos mellék­szereplő. O tölti be a külföldjáró rangidős szerepét, ugyanakkor ő Justh Zsigmond törté­nelemfilozófiai nézeteinek szócsöve is. Az ő világlátottságában és elméleti tudásában fókuszálódik minden írói intenció ebben a dekadens irányregényben. „E percben a szalon ajtaja feltárult, és Czobor Lipót lépett be rajta, nem éppen szalonképes öltözetben. Nya­kán az ing nyitva, a gallérját csak egy kis madzag tartotta össze. Nyakkendőnek se híre, se hamva. Szalonkabátja teljes, de teljes teli pecséttel, nadrágja alul rongyos, egyik cipője fel­hasadva, úgy, hogy a hüvelykujja kikandikál belőle. Úgy látszik azonban, fogalma se volt kinézéséről.'" Czobor Lipót szerepe az, hogy családjában tudatosítsa az arisztokrácia történelmi anak­ronizmusát, létének tarthatatlanságát. A festőművész toprongyossága merész tiltakozás a kastély rendje ellen, de csupán a lesüllyedés másik végletű, természetes folyománya. Magá­ban hordozza viszont egy új életforma lehetőségét, amelynek megváltó értéke lehet, s írói remény szerint lesz is. Egy új életnormáét, s ez pedig a kötetlenség és a szabadság. „Lehet­e praktikusabb annál az embernél, kinek nincs semmije, amit féltsen. Úgy érzem, azáltal,

Next

/
Oldalképek
Tartalom