Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

zadi nevén Szakalos) 61 , ami ugyan nem felel meg a for­rásokkal alátámasztható tényeknek, 62 viszont ma Szlo­vákia területén fekszik. A helyesbítésre a szlovák iroda­lom sajnos a mai napig nem talált alkalmat, 63 mi több, ezt a téves konstellációt a festő nevének erőltetett, Má­nyoki aláírásait és szignatúráit figyelmen kívül hagyó „szlovákos változatával" is tetézi (Adam Mányoki­Manocky) 64 - remélhetően már nem sokáig. JEGYZETEK 1 Keller, 1981. 79. 2 Hagedorn, 1755. 254-263. 3 Dassdorf, 1782. II. 617-618; Räcknitz, 1811. 37. 4 Nicolai, 1786. 129. 5 Heinecken, 1768-1769. 65-66; valamint Magazin der Sächsischen Geschichte, Dresden, IV. 1787. 737. 6 Johann Christian Bessler (Besler, Bäßler) (1716-1786) dessaui származású portréfestő, Mányoki, valamint Johann Georg Böhm tanítványa, Ismael Mengs barátja. Drezdai megbízásai egy részét az udvartól kapta, többször örökítette meg az uralkodócsalád tag­jait. Thieme-Becker, III. 1909. 528; AKLX. 1995. 191. Megjegyzen­dő, hogy Besler Racknitznál Martin keresztnévvel szerepel, felte­hetően elírásként. 7 Füssli, 1779. 394; valamint Füssli, 1806-1821. IV. Abschn. 1809. 766. Ez utóbbi kiadás címszava újabb irodalmakra, s bennük (he­lyenként téves vagy bizonytalan) újabb adatokra is utal. De Fon­tenay-re hivatkozva megemlíti, hogy Mányoki esetleg virágfestő is lett volna, ennek eredete azonban ismét csak Hagedorn, akitől de Fontenay rövid Mányoki-életrajzának lényegét vette, s aki csu­pán annyit említ, hogy Mánvokinak tehetsége volt a virágok fes­téséhez is. (De Fontenay, 1776. II. 73.) Füssli újabb kiadásának címszava Hagedorn alapján jellemzést ad Mányoki festészetéről, a forrást azonban már nem tudja. Ld. továbbá Winckelmann, 1796.128. 8 Hirsching-Ernesti, IV. 1799. 271. 9 Korabinszky, 1786. 717. No. 8430. 10 Mindszenthy, 1796. V. 58. 11 Kazinczy levelezése. IX. köt. 1899. 5. Kazinczy levele Döbrentey Gábornak 1811. július 6. 12 G.R.T.S. [Gróf Teleki Sámuel]: Értekezések egynehány megholt ma­gyar képíróról. Tudományos Gyújtemény 1828. IV. 3-45, Mányo­ki életrajza: 36-38. A közleményt ismerteti Joseph Hormayr fo­lyóirata, az Archiv für Geschichte, Statistik Literatur und Kunst, 1828. XIX. kötete is. A Mányokira vonatkozó rész: 406. 13 Mányoki feltételezett párizsi tartózkodására: Nagler, IX. 288; átve­szi: Müller, 1857-1864. III. 1864. 20; Wurzbach, XVI. 1867. 404­405; Singer, Alig. K-L. III. 1898. 99. 11 Rastawieczki, 1850-1857. II. 4-6. 15 Nagy, VII. 1860. 286-287. 16 Nagy, 1874. 99. A közölt Rákóczi-portré: Budapest, Magyar Nem­zeti Múzeum Történelmi Képcsarnok. Közleményében Nagy Iván Rákóczi (B. 298.) és két fia arcképéről beszél, mindhármat Má­nyokinak tulajdonítva. A gyermekek portréit utóbb Rózsa György a fejedelem számára ugyancsak dolgozó David Richter alkotásai­ként határozta meg. Ld.: Rózsa, 1976. 481. Pontosabb megjelölés nélkül a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában is említ Nagy Iván egy Mányoki-képet, közléséhez azonban művet nem tudunk kapcsolni. Feltehetően téves korai attribúcióról van szó. 17 Thaly, 1874 . 512-513; Thaly, 1876. X. 3. 69-77; Thaly, 1885, vala­mint kisebb képzőművészeti tárgyú közleményei: Történelmi Tár, 1883. 184-198, 375-406. Ugyancsak Thaly Kálmán szerkesz­tésében ekkor jelent meg a mai napig legrészletesebb Rákóczi­kori forráskiadás is, ld. Rákóczi Tár, 1866-1868. Mányoki külföl­di megbízatásainak jellegéről, valamint a festő időszakos hollété­ről ad tájékoztatást a fejedelmi diplomácia levelezése, ld. Fiedler, 1858. Az itt közölt levelekben többször fordul elő Mányoki kül­földön használt álneve, azonban feloldása csak Ráday Pál iratai­nak közzététele kapcsán történt meg. (Ld. 39. jegyzet.) 18 Ld.: Katalógus Budapest, 1876. (Kiállítva: Ráday Pál és felesége portréi, Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület Rá­day Könyvtára); Katalógus Budapest, 1888. (Kiállítva: Podma­niczkv János arcképe, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria); vala­mint Katalógus Kassa, 1903. (Kiállítva: II. Rákóczi Ferenc 1707­ben festett arcképe, Magyar Nemzeti Múzeum) A kassai kiállítás kapcsán Szendrei János ismertetései: VU 1903. 496; Szendrei, 1904. 647. 19 Nyári, 1889. 71/1. j. 20 Nyári, 1889a. 41; továbbá Nyári, 1893. 226; Nyári, 1896. 131-132; valamint Nyári, 1905. 538-539. 21 Nyári, 1906. 255-258. 22 Malonyay, 1905. 13-17. 23 Müller, 1895. 137-139. 24 Kiss, 1908; Ernszt, 1911; Térey, 1914-1915. 25 Katalog Leipzig, 1912; valamint a kiállításhoz kapcsolódóan meg­jelent Kurzwelly, 1912. 3-4. 26 Katalog Darmstadt, 1914. 27 A teljes ismeretlenségből ekkor bukkan fel a danzigi Városi Mú­zeum 1719 körüli évekre datálható, de azóta elkallódott Férfiarc­képe, de a Mányokival foglalkozó szakirodalom lényegében ek­kor vesz tudomást Götter gróf 1731 körüli portréjáról is (Braun­schweig, Herzog Anton Ulrich-Museum). A kiállítás anyagát szinte teljes egészében reprodukáló kétkötetes kiadvány - Bier­mann, 1914. - röviden összefoglalt Mánvoki-életrajzát Nvári Sán­dor állította össze. Ld. I. köt. XXXII. 2ft Petrovics, 1925. 3-4; Ybl, 1925. 304-305. 29 Lázár, 1933. 5. Előszó. 30 Lázár, 1926. 91-101, 463-474; valamint Lázár, 1927. 37-47. 31 Lázár, 1933. 32 A porosz házilevéltár rendszerének és egységeinek háború előtti ismertetése: Ubersicht über die Bestände des Brandenburg-Preu­ßischen Hausarchivs zu Berlin-Charlottenburg. In: Mitteilungen der Preußischen Archiwerwaltung. Heft 27. 1936. A fondjegyzék­ként használt újabb áttekintés (Ubersicht über die Bestände des Geheimen Staatsarchivs in Berlin Dahlem. Bearb. von H. Branig - W. Bliß - W. Petermann. Köln-Berlin, 1967.) a levéltár há­ború előtti rendszerében ismerteti a ma már csaknem kizárólag 19-20. századi anyagot tartalmazó egységeket. Némelyik közülük (például: Rep. 14.: Schlößer und Gärten - C/ Gemäldegalerie, Kunstsammlungen; Rep. 20.: Monumente, Bibliotheken, Kunst, Wissenschaft - (benne:) Maler 1641-1881; Rep. 113.: Ober-Hof­marschallamt - VII./ Oberhofmarschallamtskasse: Kassenbücher, Rechnungen, Belege) talán eredetileg tartalmazott a Mánvoki-ku­tatás szempontjából hasznosítható 18. századi forrásokat. 33 Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46. 34 Lukinich, 1927: 1711-ben Berlinből Rákóczihoz írott levelének közzététele. 35 Garas, 1953. Mányokiról: 90-91, 137; valamint Garas, 1955. 18-23, 233. 36 Zsindely, 1954 . 270-276; Zsindely, 1955. 219-220; Zsindely, 1956. 253-276.

Next

/
Oldalképek
Tartalom