Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)
Előszó
zadi nevén Szakalos) 61 , ami ugyan nem felel meg a forrásokkal alátámasztható tényeknek, 62 viszont ma Szlovákia területén fekszik. A helyesbítésre a szlovák irodalom sajnos a mai napig nem talált alkalmat, 63 mi több, ezt a téves konstellációt a festő nevének erőltetett, Mányoki aláírásait és szignatúráit figyelmen kívül hagyó „szlovákos változatával" is tetézi (Adam MányokiManocky) 64 - remélhetően már nem sokáig. JEGYZETEK 1 Keller, 1981. 79. 2 Hagedorn, 1755. 254-263. 3 Dassdorf, 1782. II. 617-618; Räcknitz, 1811. 37. 4 Nicolai, 1786. 129. 5 Heinecken, 1768-1769. 65-66; valamint Magazin der Sächsischen Geschichte, Dresden, IV. 1787. 737. 6 Johann Christian Bessler (Besler, Bäßler) (1716-1786) dessaui származású portréfestő, Mányoki, valamint Johann Georg Böhm tanítványa, Ismael Mengs barátja. Drezdai megbízásai egy részét az udvartól kapta, többször örökítette meg az uralkodócsalád tagjait. Thieme-Becker, III. 1909. 528; AKLX. 1995. 191. Megjegyzendő, hogy Besler Racknitznál Martin keresztnévvel szerepel, feltehetően elírásként. 7 Füssli, 1779. 394; valamint Füssli, 1806-1821. IV. Abschn. 1809. 766. Ez utóbbi kiadás címszava újabb irodalmakra, s bennük (helyenként téves vagy bizonytalan) újabb adatokra is utal. De Fontenay-re hivatkozva megemlíti, hogy Mányoki esetleg virágfestő is lett volna, ennek eredete azonban ismét csak Hagedorn, akitől de Fontenay rövid Mányoki-életrajzának lényegét vette, s aki csupán annyit említ, hogy Mánvokinak tehetsége volt a virágok festéséhez is. (De Fontenay, 1776. II. 73.) Füssli újabb kiadásának címszava Hagedorn alapján jellemzést ad Mányoki festészetéről, a forrást azonban már nem tudja. Ld. továbbá Winckelmann, 1796.128. 8 Hirsching-Ernesti, IV. 1799. 271. 9 Korabinszky, 1786. 717. No. 8430. 10 Mindszenthy, 1796. V. 58. 11 Kazinczy levelezése. IX. köt. 1899. 5. Kazinczy levele Döbrentey Gábornak 1811. július 6. 12 G.R.T.S. [Gróf Teleki Sámuel]: Értekezések egynehány megholt magyar képíróról. Tudományos Gyújtemény 1828. IV. 3-45, Mányoki életrajza: 36-38. A közleményt ismerteti Joseph Hormayr folyóirata, az Archiv für Geschichte, Statistik Literatur und Kunst, 1828. XIX. kötete is. A Mányokira vonatkozó rész: 406. 13 Mányoki feltételezett párizsi tartózkodására: Nagler, IX. 288; átveszi: Müller, 1857-1864. III. 1864. 20; Wurzbach, XVI. 1867. 404405; Singer, Alig. K-L. III. 1898. 99. 11 Rastawieczki, 1850-1857. II. 4-6. 15 Nagy, VII. 1860. 286-287. 16 Nagy, 1874. 99. A közölt Rákóczi-portré: Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnok. Közleményében Nagy Iván Rákóczi (B. 298.) és két fia arcképéről beszél, mindhármat Mányokinak tulajdonítva. A gyermekek portréit utóbb Rózsa György a fejedelem számára ugyancsak dolgozó David Richter alkotásaiként határozta meg. Ld.: Rózsa, 1976. 481. Pontosabb megjelölés nélkül a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában is említ Nagy Iván egy Mányoki-képet, közléséhez azonban művet nem tudunk kapcsolni. Feltehetően téves korai attribúcióról van szó. 17 Thaly, 1874 . 512-513; Thaly, 1876. X. 3. 69-77; Thaly, 1885, valamint kisebb képzőművészeti tárgyú közleményei: Történelmi Tár, 1883. 184-198, 375-406. Ugyancsak Thaly Kálmán szerkesztésében ekkor jelent meg a mai napig legrészletesebb Rákóczikori forráskiadás is, ld. Rákóczi Tár, 1866-1868. Mányoki külföldi megbízatásainak jellegéről, valamint a festő időszakos hollétéről ad tájékoztatást a fejedelmi diplomácia levelezése, ld. Fiedler, 1858. Az itt közölt levelekben többször fordul elő Mányoki külföldön használt álneve, azonban feloldása csak Ráday Pál iratainak közzététele kapcsán történt meg. (Ld. 39. jegyzet.) 18 Ld.: Katalógus Budapest, 1876. (Kiállítva: Ráday Pál és felesége portréi, Budapest, Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Könyvtára); Katalógus Budapest, 1888. (Kiállítva: Podmaniczkv János arcképe, Budapest, Magyar Nemzeti Galéria); valamint Katalógus Kassa, 1903. (Kiállítva: II. Rákóczi Ferenc 1707ben festett arcképe, Magyar Nemzeti Múzeum) A kassai kiállítás kapcsán Szendrei János ismertetései: VU 1903. 496; Szendrei, 1904. 647. 19 Nyári, 1889. 71/1. j. 20 Nyári, 1889a. 41; továbbá Nyári, 1893. 226; Nyári, 1896. 131-132; valamint Nyári, 1905. 538-539. 21 Nyári, 1906. 255-258. 22 Malonyay, 1905. 13-17. 23 Müller, 1895. 137-139. 24 Kiss, 1908; Ernszt, 1911; Térey, 1914-1915. 25 Katalog Leipzig, 1912; valamint a kiállításhoz kapcsolódóan megjelent Kurzwelly, 1912. 3-4. 26 Katalog Darmstadt, 1914. 27 A teljes ismeretlenségből ekkor bukkan fel a danzigi Városi Múzeum 1719 körüli évekre datálható, de azóta elkallódott Férfiarcképe, de a Mányokival foglalkozó szakirodalom lényegében ekkor vesz tudomást Götter gróf 1731 körüli portréjáról is (Braunschweig, Herzog Anton Ulrich-Museum). A kiállítás anyagát szinte teljes egészében reprodukáló kétkötetes kiadvány - Biermann, 1914. - röviden összefoglalt Mánvoki-életrajzát Nvári Sándor állította össze. Ld. I. köt. XXXII. 2ft Petrovics, 1925. 3-4; Ybl, 1925. 304-305. 29 Lázár, 1933. 5. Előszó. 30 Lázár, 1926. 91-101, 463-474; valamint Lázár, 1927. 37-47. 31 Lázár, 1933. 32 A porosz házilevéltár rendszerének és egységeinek háború előtti ismertetése: Ubersicht über die Bestände des Brandenburg-Preußischen Hausarchivs zu Berlin-Charlottenburg. In: Mitteilungen der Preußischen Archiwerwaltung. Heft 27. 1936. A fondjegyzékként használt újabb áttekintés (Ubersicht über die Bestände des Geheimen Staatsarchivs in Berlin Dahlem. Bearb. von H. Branig - W. Bliß - W. Petermann. Köln-Berlin, 1967.) a levéltár háború előtti rendszerében ismerteti a ma már csaknem kizárólag 19-20. századi anyagot tartalmazó egységeket. Némelyik közülük (például: Rep. 14.: Schlößer und Gärten - C/ Gemäldegalerie, Kunstsammlungen; Rep. 20.: Monumente, Bibliotheken, Kunst, Wissenschaft - (benne:) Maler 1641-1881; Rep. 113.: Ober-Hofmarschallamt - VII./ Oberhofmarschallamtskasse: Kassenbücher, Rechnungen, Belege) talán eredetileg tartalmazott a Mánvoki-kutatás szempontjából hasznosítható 18. századi forrásokat. 33 Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46. 34 Lukinich, 1927: 1711-ben Berlinből Rákóczihoz írott levelének közzététele. 35 Garas, 1953. Mányokiról: 90-91, 137; valamint Garas, 1955. 18-23, 233. 36 Zsindely, 1954 . 270-276; Zsindely, 1955. 219-220; Zsindely, 1956. 253-276.
