Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - C. Téves és nem ellenőrizhető meghatározások (C. 338-413.)

Ismeretlen német festő munkája a 18. század közepéről, minden indok nélkül Mányokinak tulajdonítva. IRODALOM: Wien, Auktion Dorotheum, 450. 1980. október 13-17. 398. sz., 5. tábla (Mányoki). C. 394. FIATAL FIÚ 17. SZÁZADI KOSZTÜMBEN Olaj, vászon; 75,5x65 cm Kulturstiftung Dessau-Wörlitz, Museum Schloß Mosigkau „Gelb-Versilbertes" („Intimes") Kabinett Leltári szám: 109 Proveniencia: Marie Eleonore von Anhalt-Dessau, Radziwill hercegné gyűjteményéből, amelyet 1756-ban Schloß Mosigkau akkori tulajdonosa, Anna Wilhelmine von Anhalt-Dessau vásárolt meg. Restaurálva: 1981, Angelika Schumann A portré az 1756 után berendezett, a 18. századi forrásokban „Gelb-Versilbertes" (Dauer, 1983. 4.), később „Intimes Kabinett"-nek nevezett kis szoba négy beépített szupraportjának egyike, amelyek ebben az elhelyezésben a négy életkor megjelenítői. Közéjük tartozik Mányoki szignált, datált műve Philipp Wilhelm Marschall von Bibersteinről (Férfikor, A. 105.), a többi három Antoine Pesne munkája. A „Gyermekkor"-t ábrázoló, mindeddig - joggal - Pesne műveként számontartott művet legújabban Horst Dauer attribuálta - megalapozott indok nélkül Mányokinak 1708-körüli datálással, figyelmen kívül hagyva az ennek ellentmondó életrajzi, valamint stiláris szempontokat. IRODALOM: Berckenhagen, 1958. 192. 363a. sz. (Pesne, 1755 körül); Harksen, 1963. 60; Harksen, 1976. 48. 91. sz. (Pesne, 1755 körül); Bartoschek, 1983. 46. 35. sz. (Pesne, 1730 körül?); Dauer, 1988. 46. 78. sz. (Mányoki, 1708/10); Dauer, 1990. 213-214. (Mányokinak attribuálva, 1708 körül.) C. 395. ELŐKELŐ FÉRFI PRÉMES KÖPENYBEN, FÜLBEVALÓVAL („Magyar főnemes arcképe") Olaj, vászon; 75x60 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: M. Ob. 42 Proveniencia: Vásárlás 1867-ben W. Rutkowskitól. A műzeum régi leltárkönyvében Peter Danckerts munkájaként (korábbi ltsz.: 74.) Egyetértve a varsói katalógus (1969) meghatározásával, a képet stiláris megfontolásból nem fogadom el Mányoki munkájának. Ugyanakkor az öltözet és ékszerviselet alapján kétségesnek tartom, hogy a kép ábrázoltja magyar. A fülbevaló viselése inkább lengyel származású nemesre utal. A képet a varsói gyűjteményben jelenleg feltételesen ismeretlen délnémet vagy osztrák festő műveként tartják nyilván (Antoni Ziemba, Múzeum Narodowe w Warszawie, levélbeli közlése, 2002. augusztus 8.). IRODALOM: Gembarzewski, 1926. 31. 275. sz. és kép (magyar főnemes portréja, Mányoki); Lázár, 1926. II. 463, 474. 112. sz.; Lázár, 1933. 18, 132, 136, V. tábla; Katalog Warszawa, 1938. 155. 272. sz. 152. kép; Mányoki emlékkiállítás, 1957. 14. 31. sz. (noha a kép szerepel a katalógusban, nem volt kiállítva, mivel Gerevich Lászlónéban a rendezés során kétségek merültek fel Mányoki szerzőségével kapcsolatban. Gerevich Lászlóné szóbeli közlése, 1979); Chudzikowski, 1964. 60. 128. sz. (Mányoki); MűvLex, III. 1967. 236. (Mányoki); Katalog Warszawa, 1969. II. köt. 249. 1612. sz. (közép-európai festő, 17. század); Hopp, 1973. 737. (Mányoki); Hopp, 1973a. 126. (Mányoki) C. 396. LENGYEL FÉRFI PIPÁVAL Olaj, vászon; 100x75 cm Poznan, Múzeum Narodowe Leltári szám: Mo 868 Proveniencia: Poznan, Mielzyríski-gyűjtemény, korábban Xaver Kossecki tábornok hagyatékából E. Rastawiecki tulajdonában Inkább zsáneralak, mint portré, amelyet Lázár megalapozatlanul tulajdonított Mányokinak, annak ellenére, hogy a kép karaktere, festői jellemzői idegenek tőle. Az attribúciót Andrzej Ryszkiewicz Jan Kupezkyre módosította. IRODALOM: Katalog Posen, 1912. 69. 418. sz. (Mányoki); Lázár, 1927. III. 42, 47. 141. sz.; Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46. (Mányoki); Lázár, 1933. 42, 137, XXXV/a. tábla; Ryszkiewicz, 1960. 119, 122. C. 397. FÉRFI PIPÁVAL Olaj, vászon; 92x72 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 60. 3. M Proveniencia: Gróf Andrássy Géza tulajdonában, később Káldv István gyűjteményében. 1960-ban a Szépművészeti Múzeum vásárlása a Budapesti Bírósági Végrehajtási Irodától. 1974-től a Magyar Nemzeti Galériában Északnémet festő (Joachim Luhn köre) a 18. század elejéről. Párdarabja a C. 409. számon.