Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

IRODALOM: Puttkamer, 1866. 169. (festőnév nélkül említi); Buzási, 1992-1996. 123. 30. sz. B. 296. 29. színes kép POCIEJOWA (Poczejowa), Agnieszka Emerencjana, született Warszycka, később Montmorency grófné (?-?) 1715- től a varsói és drezdai udvarban élt, szoros kapcsolatban az uralkodóval. Első férje 1717-től Ludwik Konstanty Pociej (1664-1730) litván kincstárnok, a litván sereg főparancsnoka és vilniusi palatínus volt, akitől 1719 után különvált, s akinek halála után 1731-ben gróf Alexander de Montmorency szász tábornok felesége lett. IRODALOM: Marx, 1975. 170; Katalog Dresden, 1997. 184. 262. sz., 316. 570. sz. 1716- 1717 körül Olaj, vászon; 78,3x63,4 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 130905 Felirat (a hátoldalán, piros festékkel): „I. L. No. 485" „Madama Memoranci" Proveniencia: 1764 (1766)-tól Stanislaw August Poniatowski gyűjteményében („Catalogue des Tableaux appartenant à Sa Maj. le Roi de Pologne 1795." Inv. Nr. 96. „Dames Peintes sous le Régne d'Auguste IL" megjelölés alatt, ismeretlen festő), 1817-től a Lazienki-képtárban (Nr. 84. Mányoki), 1945-től a varsói Nemzeti Műzeumban, 1963-tól ismét a Lazienki-képtárban (ltsz.: LKr 874, Mányoki) Férfiruhában ábrázolt fiatal nő. Kékesfehér ruhaderék fölött elöl összegombolt mellényt és aranyhímzéses zöldeskék kabátot visel. Fején aranyszegélyű fekete háromszögletű kalap, csípőre tett kezén szürke kesztyű. Nyakában rózsaszín szalacsokor és kék-vörös csíkozású könnyű kendő. IRODALOM: Sotnow, 1895. 114. sz. (ismeretlen festő); Lázár, 1926. II. 463, 474. 110. sz.; Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46; Iskierski, 1931. 27. 84. sz. (Mányoki); Mankowski, 1932. 215. 96. sz. 119. tábla (ismeretlen festő); Lázár, 1933. 24, XV/a. tábla; Mányoki emlékkiállítás, 1957. 5, 15. 33. sz.; Chudzikowski, 1964. 59. 125. sz. (Mányoki); MűvLex, III. 1967. 237; Katalog Warszawa, 1969. 253. 746. sz. (Mányoki); Hopp, 1973. 737; Hopp, 1973a. 128; Katalog Dresden, 1997. 316. 570. sz.; Buzási, 1992-1996. 83, 144. 85. sz. (1718 körül). B. 297. 19. kép PRINTZEN, Johann Friedrich von Frigyes Vilmos trónörökös 6. számű gyalogsági ezredének kapitánya. 1706-1707 Olaj, vászon; 76x61 cm Georg Friedrich porosz királyi herceg tulajdonából kölcsönként Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Schloß Königs Wusterhausen Leltári szám: GK I 4070 Felirat (jobbra, későbbi): „Capitain v: Printzen."; (jobbra fent egykorű felirat): „Johann Frider. von Printzen Kap. (?) geword. Ao 170..." Proveniencia: 1820-ig Schloß Königs Wusterhausenben, majd a potsdami Stadtschloßban. 1926-ban visszaadva a Hohenzollern-háznak. Kölcsönként 1972-től Schloß Charlottenburgban, 2000-től Schloß Königs Wusterhausenben A Frigyes Vilmos trónörökös tisztigalériája számára készült sorozatból. Mányoki műveként való meghatározása Helmut Börsch-Supantól származik. IRODALOM: Puttkamer, 1866. 170. (festőnév nélkül említi); Priesdorff, 33. (képét közli feltehetően apja életrajzi dátumaival és életrajzával); Börsch-Supan, 1980. 110. (Mányoki, képpel); Buzási, MÉ 1988. 181/44. j. (Mányoki); Buzási, 1992-1996. 124. 31. sz. (Mánvoki) B. 298. 13. színes kép II. RÁKÓCZI Ferenc fejedelem (1676-1735) (Életrajzához ld. A. 136. sz.) 1707 Olaj, vászon; 77,5x55 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok Leltári szám: 65.8 Felirat (későbbi, a bal alsó sarokban, fehér festékkel): „Manyoky pinxit Ao. 1705."; (későbbi, a jobb felső sarokban, erősen kopott fehér festékkel): „Francois Rákóczy Prince de Transylv." Proveniencia: A Radvánszky család (br. Radvánszky Antal) tulajdonában előbb Radványban, majd Budapesten, 1933-tól a budai királyi palotában, 1945-től néhány évig lappangott, majd 1957-től a Minisztertanács tulajdonába került. 1965-től a Magyar Nemzeti Műzeumban található Sötétszürke háttér elé, festett oválba komponált páncélos félalak, ékköves mentekötővel összefogott hermelines palástban. A kép Rákócziné Berlinben festett portréjának (B. 301.) utólagosan Magyarországon készült párdarabja. Valószínűleg saját kezű másodpéldány, amely a fejedelem közvetlen környezetébe tartozó Radvánszky család tulajdonában maradt fenn, így egykori tulajdonosa feltehetően Rákóczi belső embere, Radvánszky János kincstartó, udvari tanácsos volt. Ez egyben azt jelenti, hogy az alábbi másolatot kivitelező bécsújhelyi festő, Joseph Ferdinand Wasshuber megbízása teljesítésekor, 1730-ban aligha juthatott hozzá a Radvánszkyak