Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

a második leltár felvételekor ismeretlen ok miatt kimaradt (A. 34, 56, 106.). Mindazonáltal a két leltár a festő műveként együttesen 58 képet tart nyilván, míg további öt, a leltárban mesternév nélkül, illetve ismeretlenként bejegyzett portréhoz három részletes számlája ad támpontot. E képekkel együtt az egykori gyűjteményben adatszerűen 63 Mányoki nevéhez kapcsolható portré mutatható ki, amely már a 19. század első felében további hárommal bővült: Erős Ágost Residenzschloßban őrzött, s feltehetően elpusztult félalakos képmásával, Bieliríski főmarsall portréjával, amely lappang vagy ugyancsak elpusztult, valamint II. Rákóczi Ferenc utóbb Magyarországra jutott arcképével (A. 4, 18, 136.). Noha ehhez a két utóbbihoz a leltárak nem adnak meg mesternevet, s más írásos adattal sem tudjuk szerzőségüket alátámasztani, Friedrich Matthäi 1837-től többször megjelent képtárkatalógusában Mányoki műveiként szerepelteti őket, egyébként teljes joggal.

14 Ugyancsak Matthäi attribuálta a festőnek II. Ágost képmását is, amely azonban Jean Louis Sponsel 20. század eleji „Fehling vagy Mányoki" meghatározása óta olykor Fehling neve alatt szerepel. Pedig a kép, mint az uralkodó számára készült egyik legelső munka, forrással is igazolható: Mányoki 1713-as varsói számlája első tételével azonos. Végül ugyancsak a festőnek attribuálható művek közé sorolom az egyik Lubomirska hercegnő, valamint Sophie brandenburg-bayreuthi őrgrófné portréit is, amelyek a róluk készült archív felvételek adatai sze44. Mányoki Ádám: Erdmuthe Sophie von Loß grófné, született Dieskau, 1715 Szentpétervár, Ermitázs (A. 34.) 45. Mányoki Ádám: Női arckép a pillnitzi sorozatból, 1713 (?) Egykor Schloß Pillnitz (B. 331.) rint egykor ugyancsak a Residenzschloß berendezéséhez tartoztak (B. 285, 306.). Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a szász uralkodók 18. századi gyűjteményében Mányoki nevéhez eddigi ismereteink szerint 68 mű köthető több-kevesebb bizonyossággal, túlnyomórészt valamilyen forrásbejegyzés alapján. Ez a menynyiség két, csupán fotóról ismert női arcképpel egészíthető ki, amelyek megfelelő támpont nélkül egyelőre nem azonosíthatók leltárkönyvben szereplő művel, de amelyekről annyi megállapítható, hogy egykor a pillnitzi sorozatba tartoztak (B. 331, 332.). A festő munkájaként valamiképp dokumentált képek nagyobb részének hollétéről mára még adatunk sincs. 22-ről tudjuk, hogy legalább a 20. század elejéig fennmaradt, illetve ma is megvan, a többi sorsa azonban ismeretlen.

15 így Mányokinak II. Ágost drezdai és varsói udvarában végzett tevékenységére, feladatainak jellegére vonatkozóan a művek nagyobb részének hiányában jobbára azokkal az információkkal kell végül megelégednünk, amelyek a két leltárkönyvből, valamint a fennmaradt számlákból, illetve e két forrás összevetéséből leszűrhetők. Mányoki számlái közül (Varsó, 1713. június 10; Drezda, 1714. október 12; Drezda, 1715. július 10; Lipcse, 1715. október 18.)

16 Lázár Béla csak az első kettőt ismer-