Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

KRONOLÓGIAI ÁTTEKINTÉS MÁNYOKI ÉLETRAJZÁHOZ ÉS MŰVEIHEZ

Pirnából írt leveleiben gyakran számol be Mányoki helyzetéről a Ráday családnak. (Ráday lvt. VIII. 402-404, 407-409, 411. Tartalmukról áttekintést ad Zsindely, 1955.) 1750-es évek eleje Ótestamentumi aggastyán (A. 176.) 1753. július 15. Drezdában van. (Ld. innen keltezett német nyelvű levelét egy ismeretlenhez, egykor Ernst Lajos tulajdonában. Lázár, 1933. 80. és 81. között, facsimile)

8 1753 vége és 1755 júliusa között havi rendszerességgel 79 tallér 4 groschen nyugdíjat kap. (Nyugtái: SächsHStA, Amt Dresden, Nr. 1274.; Genealogica Mányoki.) 1757. augusztus 6. Drezdában, a „gräflich Schönfeldisches Haus" 2. emeletén fekvő lakásában 85 éves korában meghal. (A halálára és a talált állapotokra vonatkozó részletes jelentést ld. a levéltári források közt, 10. dokumenQ tum.) Az ismert források szerint egész életében nőtlen volt. 1757. augusztus 8. Eltemetik a drezdai Johannisfriedhofban. (A halotti anyakönyvi bejegyzést,

10 valamint a temetése költségeiről szóló kimutatást ld. a levéltári források közt, 11-12. dokumentum.) 1757. november 29 - december 9. Elvégzik hagyatékának felmérését. (Hagyatéki leltárát ld. a levéltári források közt, 13. dokumentum.) 1758. június 1-6. A drezdai Crell-aukciósház elárverezi a hagyatékát. (Nyomtatott katalógusa: SächsHStA, Amt Dresden, Nr. 1271. Fol. 125v-139v.; a visszamaradt tárgyak árverése augusztus 21-22-én: Fol. 167v-170v). JEGYZETEK 1 Az 1643-ban kelt diploma adatait Kempelen közli (VII. 1913. 60. említve a Mányoki Bálint, valamint György, illetve gyermekei György és Anna nevére szóló címeres levél), a festő által is használt családi címert pedig Siebmacher (Bd. IV. Abt. 15. 396.). Mivel a nemességet 1644. augusztus 22-én Győr vármegyében hirdették ki, valószínű, hogy a család egyik ágába tartozott az a Mányoki Ádám győri harmincadvám-ellenőr, akinek 1703-ban Győrben három háza is volt (Villányi, 1882. 186, 202.), s aki 1698-ban a veszprém megyei Dég, Ecsi és Fekete nevű pusztákat kapta királyi donációként. (Ld. a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában található, Lázár által is használt kigyűjtést Zákonyi Mihály esztergomi káptalani levéltárostól az adatok lelőhelyének megadása nélkül [19252/1975], továbbá MOL E 284. Budai Kamarai Adminisztráció [Ofner Cameral Administration] Miscellanea, 1686-1703. Nr. 161. „Kayserl. Donation über die dem Adamo Manyoky conferirten drey Praedien in Wesprimer Comitat Degh Echy et Fekete ..." A donációs levél már az adatot gyűjtő Kapossy János idejében sem volt meg. Magyar Tudományos Akadémia, Művészettörténeti Kutatócsoport Levéltári gyűjteménye, A-VII-2/4529.) A fentivel ellentétben a festő családjának birtokai Komárom vármegyében feküdtek, Mányoki Mihályt, a festő nagyapját 1673-ban egy nemesi összeírás a Győr közelében fekvő Érsekiélen említi birtokosként. (Borovszky, Komárom. 570. Érsekiéi: Komárom vármegye, Csallóközi járás, Arcibiskupsky Léi, ma Nagykeszihez [Vel'ké Kosihy] tartozik.) A család nemeslevelét a Magyar Kir. Postatakarékpénztár Árverési Csarnok anyagából 1940-ben Mányoki Sándor lelkipásztor családja vásárolta meg. (Bottyán, 1952. 16.) Lelőhelyére vonatkozóan nincs adatom. 2 Mányoki Mihály tatai lelkész már a komáromitól különvált tatai egyházmegye espereseként szerepel 1654-ben. (Kiír, 1937. 89-90.) Tatai lelkészi szolgálatának idejét egy 1721. március 26-án Tatán tett tanűvallomásból tudjuk. (Ráday lvt. Collectiones agentiales variae „T". Tom. 25. Fol. 285, 2.) Mányoki János a debreceni református főiskola anyakönyve szerint („

Series studiosorum in schola Debrecina Helv. Conf. addictorum tarn togatorum, quam non togatorum ab anno [...] 1588 usque ad annum 1792 [...]") 1662-ben lépett felsőbb osztályba. (Borovszky, 1898. 13; Szinnyei, VIII. 1902. 525.) Leydeni és franekeri tanulmányai alatt írt munkái: „Disputatio Theologica. Prima & Secunda. De Veris & falsis Miraculis [...] Lugduni Batavorum 1669." Művét többek között atyjának, Mányoki Mihály tatai lelkésznek és esperesnek ajánlotta; „Disputatio Theologica. De Vocatione Hominis à vita terrestri ad vitám coelestem. [...] Lugduni Batavorum 1669." (Szabó, RMK. III. 2489, 2490.) Mányoki János 1683 után egy ideig állás nélkül volt, majd Diósjenőn lett lelkész. 1712-1728 között esperes volt a drégelypalánki egyházmegyében. (Zoványi, 1977. 158, 387.) 3 Mányoki rokonságát Ernszt Lajos ismerteti a Battik család Losoncon őrzött levéltárában található dokumentumok (tbk. Márton József tótfalusi prédikátornak a család leszármazási adatait tartalmazó 1796-ban írt levele) alapján. (Ernszt, 1911. 26-27.) Ugyanitt közli a festő öccsének, Mányoki Sámuel (tahi)tótfalusi lelkésznek 1734. szeptember 4-én kelt végrendelete azon részletét, amely a festő Magyarországon hagyott értéktárgyait (,,clenodiumjai"-t) tartalmazza. A végrendelet ma a Magyar Országos Levéltárban van. (MOL O 69 Post advocates Fase. 20. Nr. 104.) Ugyanott található egy 18. századi kézirat, amely Mányoki testvéreit sorolja fel, Mányoki Erzsébet (a festő húga) vejének, Lajos Jánosnak az összeállításában. (MOL O 69 Post advocates Fase. 20. Nr. 128.) 4 A cellei Stadtarchiv közlése szerint sem Doelfer hadbíró (Lázár szerint Johann Anton Doelfer), sem Schiller neve nem fordul elő a levéltár anyagában. (Az erre vonatkozó levelezést 1993-ból Olli József, a szokolyai Mányoki-Viski Emlékbizottság elnöke bocsátotta rendelkezésemre.) Schiller nem azonosítható a Thieme-Beckerlexikonban sem. 5 Mányoki lüneburgi tartózkodásának nincs nyoma a város levéltárában, ahogy nincs működésének későbbi helyszínén, Hamburgban, a Staatsarchivban sem. (Az 1993-ból származó információ eredetére lásd az előző jegyzetet.) Azoknak a városoknak az evangélikus közösségében, ahol a festő élete folyamán élt vagy tudomásunk szerint hosszasabban dolgozott, megpróbáltam adatokat megtudni ott-tartózkodása pontosabb időhatáraira vonatkozóan. Eberhard Gresch űr (Drezda) tanácsát követve és szíves segítsége révén 2002 szeptembere és októbere folyamán kérésemmel az alábbi levéltárakat kerestem meg, részben az Urvacsora-jegyzékek esetleges adatai, részben egyéb előfordulások felől érdeklődve: