Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

végrendeletével (1921, 1923) a Magyar Tudományos Akadémia Vigyázó-gyűj teményébe Restaurálva: Kákay Szabó György, 1937; Eisenmayer Tiborné, 1991-1992. Dublírozva Térdkivágatú kettős gyermekportré, parkrészletet jelző háttér előtt. A fiú aranyrátéttel díszített sötétkék magyar nemesi viseletben, derekán vörös hevederöwel, a leány arannyal dúsan zsinórozott derékban, fehér köténnyel takart vörös szoknyában látható. Felfogott kötényében tarka kerti virágok. Pártáján és ruhaujján vörös szalag. IRODALOM: Lázár, 1933. 54, XLIX/c. tábla; Bottyán, 1952. 17; Garas, 1955. 20, 163, 233, XIV. tábla; Mányoki emlékkiállítás, 1957. 6,12. 16. sz.; MűvLex, III. 1967. 237; Magyarországi művészet története, 1970. 285; Hopp, 1973. 739; A művészet története Magyarországon, 1983. 258-259, 23. színes kép; Katalógus Székesfehérvár, 1993. 20. A 6. sz. [Buzási); Dictionary of Art. XX. 1996. 350. (Garas); Magyar művészet 1800-ig, 2001. 366. A. 125. POTSASINA TOWIANSKA, „Madame" {?-?) Később Lubomirska hercegné. 1713 Említi Mányoki 1713. június 10-én Varsóban kelt számlája: „12. Ihr Excell: Madame Potsasine ... 18 Ducat[en]". Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 1069. „unbek. - ... - Mad. Potzastine ou Dobianska - IE 8Z - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Ihro Hoheiten Garten". Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 38r: „Pohl. Portraits - Pohl. Dames und Cavalliers" Lit: A. Inv. Nr. 1069. „... - Mad. Potschastine ou Dobianska, Princ. Lubomirska. - B[rustbild] - IE 8Z - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Ihro Hoheiten Garten". A drezdai leltárkönyvben ismeretlenként szereplő kép Mányoki számlája alapján tulajdonítható a festőnek. A leltárban megadott képméret azonos a számlán felsorolt többi kép méretével. FORRÁS: SächsHStA, ORD, SchKR, Band 23-24. Fol. 81. Quittung Nr. 25. IRODALOM: Lázár, 1926. I. 100. 61. sz. (a számlára téves adatokkal hivatkozik); Lázár, 1933. 25/2. j. (1735. június 18-i folyamodványában említett Lubomirska-portréval tartja azonosnak); Buzási, 1998. 68, 70, 101. 48. sz. A. 126. 108. kép PROMNITZ, Erdmann von, gróf (1683-1745) Balthasar Erdmann von Promnitz (1659-1703) és Aemilia Agnes Reuß-Schleitz grófnő (1667-1729) fia. Császári titkos tanácsos, 1723-tól lengyel királyi és szász kabinetminiszter. A Fehér Sas-rend lovagja. Felesége 1705-től Anna Maria von Sachsen-Weißenfels hercegnő (1683-1731), 1733-tól pedig Henriette Eleonóra von Reuß-Lobenstein grófnő (1706-1762) volt. IRODALOM: Hübner, III. 1728. 984. tábla; Matthäi, 1837. 152; Posse, 1897. 32. tábla; Europäische Satmmtafeln, I. 1965. 57, 121. táblák; Europäische Satmmtafeln, N. F. I. 1980. 45. tábla; XIX. 2000. 162. tábla. 1732-1733 Olaj, vászon; 144x114 cm Haus Wettin Albertinischer Linie e. V. Felirat (a hátoldalán nem Silvestre írásával): „Peint par Louis Silvestre" Proveniencia: 1835-től Drezda, Königliche Gemäldegalerie. 1932-ben kiállítva Moritzburgban. 1948-tól a Staatliche Kunstsammmlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister gyűjteményében (ltsz.: 75/64; Mo 1839), majd 1999. november 26-án visszaadva az egykori uralkodócsaládnak. Verzeichnis ... Verein Haus Wettin, Cap. I. C. p. 163. Nr. 49. (Silvestre) Königl. Garde-Meubles-Verwaltung, Cap. I. B. 17. Matthäi, 1837: „Nr. 761 [neu hinzugekommene Gemälde] Adam Manyocky, Der Graf Promnitz, Cabinets Minister unter August II. König von Polen ... 4 F[uß] 11 Z[oll] hoch, 4 F[uß] breit". Sárgászöld háttér elé komponált térdkép, amely a grófot élénk sötétrózsaszín, ezüst rátétekkel díszített ruhában, mellén a Fehér Sas-rend kék rendjelszalagjával ábrázolja. Balra az asztalon fehérrel bélelt, arannyal hímzett okker és rózsaszín drapéria, valamint fekete kalap. A drezdai gyűjtemény Mányoki-képeinek időben egyik legutolsó darabja, amely nem az udvartól kapott munkák sorába tartozik. A kép ugyanis magától Promnitz gróftól került a gyűjteménybe, feltehetően nem sokkal elkészülte után. A portréval kapcsolatos legkorábbi adatok nem egybehangzóak. Az „1741 előtti" leltárban festőként Mányoki neve szerepel, igaz, a bejegyzés utólagos, a kép hátán pedig Silvestre neve olvasható, de a felirat nem a festőtől származik. Matthäi Mányoki mellett döntött, amikor katalógusába felvette, majd Harald Marx a drezdai leltárakban a Lit. B 54 leltári számú, művésznév nélküli, másolatként bejegyzett képpel azonosította, amelynél azonban a „vor 1741 "-es leltár őrzési hely-rovatában az szerepel, hogy a kép akkorra már 15 másik kópiával együtt ajándékként Vitzthum grófhoz került (Fol. 22v). A Mányoki 1730-as évekbeli