Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

48. Mányoki Ádám: Sobieska hercegné, született Maria Josepha Wessotowska, 1713 (részlet, restaurálás közben) Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (A. 150.) az ábrázoltak meghatározásában mind a számlák, mind a leltárkönyvek megnevezései adnak a kutató számára feladatot, épp ezért a különböző forrásadatok összekapcsolásával kapott eredmények között továbbra is előfordul olyan, amelyik újabb támpont előkerüléséig egyelőre kérdőjellel kezelendő. Az 1713-as varsói számlán felsorolt lengyel hölgyek ábrázolásait a leltárkönyvek mellképnek („B[rustbild]") tüntetik fel, mégpedig azonos - „1 Elle 8 Zoll-1 Elle 2 Zoll"

18 - méretben, amelyet azonban nemcsak az ott szereplő 11 arcképnél találunk meg. A leltárkönyvek adatai szerint Mányoki további 7 portréja ugyanebben a méretben készült, s ábrázoltjuk - kettő kivételével (A. 117, 128.) - szintén a lengyel udvarhoz tartozott (A. 62, 86, 110, 127, 144.). Ez arra enged következtetni, hogy Erős Ágost első megbízása nemcsak az 1713-as számláról ismert képekre, s feltehetően nemcsak annak a kolostorban tartózkodó Lubomirska hercegnőt ábrázoló portrénak az elkészítésére szólt, amelyet Mányoki idézett 1735-ös folyamodványában legkorábbi munkái közt megemlít (A. 89.). Ezt az is alátámasztja, hogy végül a Varsóban készült munkákat tartalmazó számla összegének („230 Ducaten") többszörösét fizették ki a festőnek.

19 A képek ára egységesen 18 dukát volt, kivéve Erős Ágost portréját, amelyért a számla 50 dukátot tüntet fel. Az említett képek lelőhelyeként a leltárak valamennyi esetben Pillnitzet jelölik meg, s ugyanezzel a helyszínnel találkozunk a másik ismert nagyobb egység, az 1715-ös lipcsei számlán felsorolt 6 arcképre (A. 33, 34, 35, 88, 106, 138.), továbbá az 1714-es számlán szereplő Maria Henriette von Schillinget, Henriette Agnes anhalt-dessaui hercegnő udvarhölgyét ábrázoló portréra vonatkozó bejegyzésben is (A. 148.). Ez utóbbi képekről csupán annyit tudunk, amennyit a leltárkönyvek és a számlák elárulnak: nevezetesen, hogy a portrék kétfajta méretben készültek („1 Elle 7 Zoll-1 Elle 1 Zoll", ill. „1 Elle 9 Zoll-1 Elle 3 Zoli"),

20 a leltárkönyvi adatok szerint ezúttal is mellkép kivágatban - ami ugyanúgy, mint az előző méretnél, a valóságban félalakosig terjedő formátumot jelent. Hogy így van ez ezeknek a képeknek az esetében is, azt a sorozat egyik feltételezett darabja, Loß udvari marsall feleségének, Erdmuthe Sophie von Dieskaunak a portréja igazolja (A. 34.). A 20. század elején a szentpétervári Ermitázsba jutott képet, amelyhez az idők során Pesne neve kapcsolódott, néhány jellemző részlet mellett elsősorban a leltárban található adatok alapján tartom Mányoki munkájának, s mint ilyet, az 1715-ös sorozat egyetlen fennmaradt darabjának. Mányoki további 7 portréját, amelyeket a leltárak ugyancsak Pillnitzben lévőnek mondanak, a fenti két mérettel megegyező bejegyzés kíséri (A. 17, 21, 74, 77, 87,166,181.). E képekről pontosabb adatok hiánya miatt már csak feltételezni tudjuk, hogy esetleg azokkal azonosak, amelyeket a festő 1715. július 10-én kelt számláján említ meg. A forrás cím szerint nem nevezi meg őket, csupán anynyit közöl, hogy Drezdában készültek, s az értük járó 49. Mányoki Ádám: Sobieska hercegné, született Maria Josepha Wessolowska, 1713 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria (A. 150.)