Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

(1711. április 30.) nyilvánvalóvá tette, hogy - jóllehet hivatalosan még mindig Rákóczi udvari festője volt - az emigrációban élő fejedelemnek már nem lesz módja arra, hogy udvari festőjével kapcsolatos korábbi terveit megvalósítsa. S noha 1712 januárjában Rákóczi felszólítására követte őt Gdanskba, tudjuk, ez már csak egyetlen feladatra, a fejedelem portréjának elkészítésére terjedő utolsó szolgálattétel volt. JEGYZETEK 1 Hagedorn, 1755. 261; Lázár, 1933. 35. 2 Seidel, P.: Antoine Pesne, premier peintre de Frédéric le Grand. Gazette des Beux-Arts 1891. I. 318 ff; 426 ff; II. 70 ff; IM.: Kunst und Künstler am Hofe. Hohenzollern-Jahrbuch 1900. 247-268; Uő.: Selbst- und Familienbildnisse des Hofmalers Antoine Pesne. Hohenzollern-Jahrbuch 1909. 264 ff; Uő.: Bildnisse von Mitgliedern des Theaters Friedrichs des Großen. Hohenzollern-Jahrbuch 1912. 218-227; Uő.: Friedrich der Große und die Bildende Kunst. Leipzig, 1922. 3 Berckenhagen, 1958.: a bevezető tanulmányok szerzői: Ekhart Berckenhagen, Pierre du Colobier, Margarete Kühn, Georg Poensgen, az ceuvre-katalógus Ekhart Berckenhagen munkája. 4 Börsch-Supan, 1966. 14, 102; Börsch-Supan, 1980. 110. 5 Katalog Braunschweig, 1989. 195. Ltsz.: 559. 6 Philipp Kilian: Johann Heinrich Roos, rézmetszet, 1684. Frankfurt am Main, Historisches Museum. Jedding, 1998. 21. 16. kép. 7 München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, ltsz.: 2167/3383. Berckenhagen, 1958. 244a sz.; Börsch-Supan, 1986. 11. 8. kép. 8 Rembrandt önarcképének előzményére (London, The National Gallery), Tiziano Ariosto portréjára, valamint a kompozíciós elem elterjedtségére a leydeni festők önarcképeiben Id.: Hecht, 1989. 5. sz. (G. Dou önarcképei, Amsterdam, Rijksmuseum; Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister; Firenze, Galleria degli Uffizi); 17. sz. (id. Frans van Mieris önarcképei, London, The National Trust; Firenze, Galleria degli Uffizi); valamint 95. (Rembrandt és Tiziano portréi); 102. (Jan van Mieris önarcképe, London, műkereskedelem). A motívum ugyancsak holland előzményekre támaszkodó francia példái: Charles Le Brun önarcképe, 1684, Firenze, Galleria degli Uffizi, Goldscheider, 1936, 241. kép; Hyacinthe Rigaud önarcképe, 1692. Karlsruhe, Kunsthalle, Lauts, 1971. 16-19. 9 München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen, ltsz.: 3/3382. Berckenhagen, 1958. 203. 482. sz. 66. kép; Börsch-Supan, 1986.18. 6. kép. 10 Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, Neues Palais, ltsz.: GK I 5642; Berckenhagen, 1958. 204. 490. sz. (1706 körül); Bartoschek, 1983. 17. 3. sz. (1708 körül); Börsch-Supan, 1986. 11. 2. kép. (1706 körül) 11 Berckenhagen, 1958. 103-104. 26a sz. 12 Börsch-Supan, 1966. 102. 33. sz. A Schloß Monbijou a II. világháborúban pusztult el. 13 Seidel, Monbijou, 1899. 182; Börsch-Supan, 1982. 20. 14 A fennmaradt, Pesne által festett portrék mindegyike ma Berlinben, a Schloß Charlottenburgban található. Az ábrázoltak Börsch-Supan közlésében a palota 1738-as és 1758-as leltárai alapján: Albertine Eleonore von der Marwitz, született WittenhorstSonsfeld (ltsz.: GK I 3300.); Dorothea Luise von Wittenhorst-Sonsfeld (ltsz.: GK I 7330.); Katharina von Sacetot, született de la Chevallerie (a „Hölgy naranccsal" című kép feltételezett ábrázoltja, ltsz.: GK 13292.). A sorozathoz Börsch-Supan csupán kérdőjelesen kapcsolja a fennmaradt képek közül azt az egyedül szignált, 1712re datált portrét, amely egy idős hölgyet miniatűrfestőként ábrázol. A kép kompozícióban, festői jellemzőkben, valamint méretét tekintve is a sorozathoz tartozik, azonban Börsch-Supan szerint az ábrázolt életkora alapján az alábbi jegyzetben közöltek egyikével sem azonosítható (Ltsz.: GK I 30126.). A sorozatról, valamint a fenti képekről már az űj datálással és meghatározásokkal: BörschSupan, 1982. 20-24; Börsch-Supan, 1986. 12-14. 19-22. képek. 15 Börsch-Supan, 1982. 86/10. j., ahol a leltárak alapján a már említetteken kívül az alábbi udvarhölgyek portréit sorolja fel: Fräulein von dem Bussche, Charlotte Luise Gräfin von Schwerin, született Dönhoff, Philippine Luise Gräfin von Schwerin, született Wagnitz, Ilse Anna Freifrau von Kameke, született Brünnow, Freifrau von Hagen, született Gräfin von Wartensleben, Gräfin von Schlieben-Sanditten. Egyik ábrázolttal sem lehet (adat alapján sem) Mányoki-művet összefüggésbe hozni. 16 Seidel, Monbijou, 1899. a képek elhelyezését mutató rajz: 182; Schlichtingre vonatkozóan: 183. Minderről: Börsch-Supan, 1982. 20. 17 Seidel, Monbijou, 1899. 183. 18 Largillière portréja, Marie-Thérèse Jacquet de la Bussière arcképe párizsi magángyűjteményből: Rosenfeld, 1981. 213-214. 42a kép. Chasteau metszete, Madame de Motteville (?) portréja, Paris, Bibliothèque Nationale de France, ltsz.: C 3813. A kompozíciót maga Largillière kisebb változtatásokkal többször is felhasználta, ezek egyike Madame La Live de Bellegard előbbivel több részletben is egyező portréja (Rosenfeld, 1981. 214. 42b kép). 19 Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg, ltsz.: GK I 3424. Berckenhagen, 1958. 123b sz.; Börsch-Supan, 1986. 13. 25. kép. 20 Friedrich Ludwig von Preußen fent említett portréján kívül: „A jósnő", Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie, Berckenhagen, 1958. 471. sz.; Bartoschek, 1983. 17-21, 7. sz.; Börsch-Supan, 1986. 14.11. kép. „Spinéten játszó hölgy fuvolással", Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, Neues Palais, ltsz.: GK 1 1548. Berckenhagen, 1958. 434. sz. (1718-ra datálva); Bartoschek, 1983. 43. 29. sz. (1725-re datálva); Börsch-Supan, 1986. 14. 12. kép (1710 köré datálva). 21 Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg, „Mademoiselle du Roussie" portréja. A kép a Neues Palais (Potsdam) gyűjteményéből származik, a gyűjteményben Caspar Netscher iskolájába sorolva tartják számon. 22 Musée National du Château de Versailles, ltsz.: MV 8288, olaj, vászon; 50x39 cm. A kép ábrázoltjára vonatkozó két javaslat: Françoise-Marie de Bourbon, Mademoiselle de Blois, Orléans hercegnője (Constans, 1995. II. 870. 4917. sz.), illetve Louise-Bénédicte de Bourbon, Condé hercegnője, 1690-ből (Brème, 1997. 57. repr.). 23 Ld. a 14. jegyzetben említett sorozat kapcsán felsorolt nevek közt.