Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

39. Caspar Netscher iskolája: „Mademoiselle du Roussie", Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg 40. Antoine Pesne (1683-1757): Dorothea Luise von WittenhorstSonsfeld, 1711 körül, Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg san meghatározható előképet követ - illetve másol. A Magyar Nemzeti Galériában lévő, fiatal nőt öltözőasztal mellett ábrázoló arckép helye stiláris alapon nehezen lenne meghatározható az életműben (B. 330.). Elhelyezését egy Berlinben őrzött arckép teszi lehetővé, amely csupán az arcvonásokban, valamint egyes kellékekben tér el a Nemzeti Galéria portréjától.

21 Minthogy Mányoki műve nemcsak kompozícióban, de színeiben is azonos a berlini képpel, nem kétséges, hogy ott-tartózkodása idején, annak másolataként készült. Mindazonáltal a közös kompozíciós eredet, amelyet a berlini kép pontosan követ, François de Troy egy Versailles-ban lévő portréjában határozható meg. Ábrázoltjára két vélemény is ismert, mindkettő a Bourbon-család egy-egy tagját feltételezi benne.

22 A versailles-i és a berlini változat is Kleopátraként mutatja be modelljét, azonosak rajtuk a háttér részletei és az ikonográfiához tartozó kellékek is. Mányoki ezzel szemben a fiatal lány mellé toalettasztalt helyezett, s a kellékek megválogatásával a jelenetet a „Hofdamengalerie" egyik Pesne által festett darabjához, a kompozícióban vele amúgy is rokon Dorothea von Wittenhorst-Sonsfeld-képmáshoz igazította.

23 Mányoki Berlinben festett valamennyi művében az arcképfestői szemlélet megújításának határozott szándéka érzékelhető. Erre utal a francia udvari portréra jellemző típusváltozatok keresése és a festőnek a változatosabb kompozíciók, a gazdagabb képi környezet iránti növekvő érdeklődése. Ebben a Largilliére-féle képtípusok és kompozíciós megoldások átvétele mellett láthatóan meghatározó volt a Pesne-nel való termékeny munkakapcsolat, valamint a fiatalabb festő műveinek hatása. Ez elmondható annak ellenére, hogy tudjuk, a Berlinben megkísérelt váltás nem volt maradandó. Amit Mányoki a Pesne közelében eltöltött időszak festői tapasztalatából megőrzött - a tónusfestés elegyítését egy könynyedebb, pasztózusabb felületet adó ecsetkezeléssel -, azt továbbra is a festői alkatának megfelelőbb, bensőséges léptékű és megoldású mellképekben hasznosította. A nagyfigurás reprezentatív kompozíciók néhány kivételtől eltekintve később sem váltak jellemzővé arcképfestői repertoárjára. Mindazonáltal Pesne azzal, hogy bevonta Mányokit a készülő „Hofdamengalerie" munkálataiba, a berlini udvarban való érvényesülés lehetőségét is beláthatóvá tette számára. Részvétele a sorozatban arra mutat, hogy ebben, a helyzetét tekintve feltehetően általa is átmenetinek tartott időszakában kereste az alkalmat, hogy ismét bekapcsolódjon az udvar művészeti életébe. A Magyarországon időközben kialakult politikai helyzet, főként a szabadságharc végét jelentő szatmári békeszerződés