Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

A hollandiai tartózkodás festői tanulságait későbbi munkáiban a sötét tónusok gyakori használata, a lazúros felületalakítás és a figurát hangsúlyozó erős fény-árnyék alkalmazása őrzi, amely jellemzők épp a 17. századi holland reminiszcenciák miatt gyakran adnak portréinak egyfajta konzervatív jelleget. Ez a hatás érvényesül Jan Stanislaw Jablonowskinak, Stanislaw Leszczynski egykori kancellárjának 1712/1713 körüli időre datálható portréján is (B. 268.). S voltaképp Rákóczi megörökítésekor - bár az előbbihez képest sokkal kiemelkedőbb kvalitásban - szintén ezzel a lényegében szemléletbeli konzervativizmussal éri el, hogy a bemutatás inkább méltóságteljes, mint reprezentatív, s minthogy nélkülöz minden fejedelmi rangra utaló kelléket, egyfajta nyugati értelemben vett polgári arcképfelfogás is érvényre jut benne. A portré ugyanis tartózkodó személyességgel, magánemberként mutatja Rákóczit. Nemcsak a kép bensőséges atmoszférája vall erre, de a fejedelem külseje, magyar nemesi viselete is. A kép az emigrációban élő fejedelem privát portréja, valójában az egyetlen e minőségében. Lehet, hogy ez az inkább személyes, mint hivatalos megjelenést biztosító arckép - amely a drezdai királyi képtár leltári bejegyzése szerint már 1728 előtt a szász uralkodócsalád tulajdonában volt - a Rákóczit „vendégül látó" II. Ágost lengyel király és szász választófejedelem számára készült, a fejedelem egyfajta magángesztusaként, Franciaországba távozása alkalmával. S talán engedhetünk a kínálkozó gondolatnak, hogy benne a mecénás támogatását is lássuk, aki e képpel a szolgálatából kilépő festőt az új pártfogó és az újabb lehetőségeket tartogató idegen udvari környezet felé segítette. JEGYZETEK 1 Mányoki Hagedorn elmondása (Hagedorn, 1755. 258.), valamint 1711-ben Rákóczihoz írott levele szerint (Lukinich, 1927. 663.) megérkezését követően Homonnán találkozott a fejedelemmel. Ennek alapján Magyarországra érkezése augusztusra tehető, minthogy Rákóczi ekkor tartózkodott ott a lengyel királysága ügyéről folyó szenátusi tanácskozás miatt, amelyet Homonnán augusztus 10-22. között tartottak. Ld. II. Rákóczi Ferenc emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. Archívum Rákóczianum. III/I. Szerk. Hopp L,-R. Várkonyi Á. Budapest, 1978. 500; Mányoki megérkezésének dátumát első ízben pontosítja: Galavics, 1980. 500. 2 Vö.: lázár, 1933. 14; Kampis, 1937. 82; Garas, 1953. 90; Köpeczi R. Várkonyi, 1976. 302. 3 Rákóczi képzőművészeti mecenatúrájának, valamint a szabadságharc képzőművészeti propagandájának első, átfogó vizsgálata: Galavics, 1980. 465-510; Rákóczi mecénási szempontjait az uralkodói reprezentációval összefüggésben tárgyaló újabb elemzés: Buzási, ME 1988.162-185; a fenti fejezet ennek a cikknek adatokban bővebb részletes elemzéseire és indoklásaira támaszkodik. 4 Eletéről és működéséről részletesen: Rudnay, 1936. Rákóczi udvarában folytatott tevékenységéről és műveiről: Galavics, 1980. 474-493; valamint Esze, 1942. 40-41. 5 G. van Loon: Histoire métallique des XVII Provinces des Pays Bas. La Haye, 1732.1-V; valamint Médailles sur les principaux événements du règne de Louis le Grand. Paris, 1702. Az „Histoire métallique" gyakorlatáról a műfaj magyarországi elterjedésével kapcsolatban: Huszár, 1962. 169. 6 Galavics, 1980. 498. 7 A három éremre Rudnay, 1936. 39, továbbá 4, 5, 7, 8. sz.; újabb ismertetésük, részben datálásuk módosításával: Galavics, 1980. 478-481, 490-494; az érmek ikonográfiájának pontosítása, a Herkules-érem Johann Bernhard Fischer von Erlachtól származó kompozíciós előképének meghatározásával: Buzási, MÉ 1988.163-166. 8 Az érmek 1705-ös datálásáról és az egyes érmek készítési idejére vonatkozó korábbi véleményekről: Buzási, ME 1988. 166. 9 Az éremportrékra: Buzási, MÉ 1988. 166-167. 10 A Rákóczi-arcképek és -arcképmetszetek első teljes ikonográfiái feldolgozása: Kampis, 1937. 69-90; a jobbára Rákóczi házasságkötése alkalmából megjelent, fiktív portréábrázolású francia metszetekről: Cennerné Wilhelmb, 1975. 62-66; le Noble „Histoire du Prince Ragotzi" című, 1707-ben megjelent történeti művének mindkét kiadásában szereplő fiktív Rákóczi-lovasportréról: Galavics, 1980. 496. 11 Mányokinak ez az alábbiakban is többször idézett levele teljes szövegében közölve: Lukinich, 1927. 663-664. 12 Utalás Szathmári Király Ádám Rákóczi emigrációja idején, 1714. február 27-én, franciaországi tartózkodásuk során írt naplóbejegyzésére, amely Rákóczinak Jacques Antoine Arlaud francia miniatűrfestő által készített, nem ismert portréjára vonatkozik. Idézi és a naplóban helytelenül írt festőt azonosítja: Rózsa, 1976. 483; valamint Rózsa, 1980. 517. Voltaképp ide tartozik Rákóczinak ugyancsak emigrációja idején Gdanskban, 1712-ben festett portréja is Mányokitól. 13 A Mányoki fizetésére vonatkozó adatot első alkalommal közli a vörösvári Rákóczi-levéltár anyagából: Thaly, 1874. 512. Idézi: Hopp, 1973. 734; Hopp, 1980. 437; Galavics, 1980. 508. Ld.: MTAKK, Ms 4968. 383v. Keltezetlen számla, a másoló által írt 1712-es dátummal: „Egy angariára való fizetésnek lajstroma", benne: „Mányoki Ádám képírónak 225 Rf". Eredetije: Rákóczi Okirattár, „Különféle levelek és számlák című csomag." 14 Márki nyomán került a szakirodalomba, hogy Mányoki a fejedelmi udvarban hímzésmintákat tervezett, s más hasonló feladatokkal foglalkozott. Márki, 1907-1910. II. 492. Ugyanezen a véleményen: Lázár, 1933. 15. Ezt a feltételezést nem fogadja el: Garas, 1953. 90. Nem zárja ki, hogy Mányoki díszítőfeladatokat végzett a fejedelmi udvarban: Galavics, 1980. 501, de megjegyzi, hogy az ilyen természetű adatok egy része az udvarban foglalkoztatott többi festő (pl. 1706-ban Mindszenti Mihály) tevékenységére vonatkozik. 15 Idézi: Lukinich, 1927. 663. 16 Antoine Pesne például 1711-ben I. Frigyes porosz király alábbi, írásban rögzített kikötésével állt udvari szolgálatba: „...insonderheit für Unss allein und sonsten niemand, es wäre denn mit Unserer Special-Permission..." Idézi: Bartoschek, 1983. 8. Megjegyzendő, hogy a fent idézett levelében Mányoki kitér arra, hogy elutazása óta (annak ellenére, hogy adósságokba verte magát) nem vállalt más munkát, mivel bízott abban, hogy Rákóczi kifizeti (akkor már mintegy két éve) elmaradt járandóságát. Lukinich, 1927. 663. Ez esetleg arra utal, hogy Rákóczi hasonló feltételek mellett alkalmazta a festőt. 17 A naplórészlet: Rákóczi Tár. I. 114. Az adatot a Magyar Nemzeti Műzeum Rákóczi-portréjával kapcsolta össze, ezáltal a képet