Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - C. Téves és nem ellenőrizhető meghatározások (C. 338-413.)

feltételezése szerint abból az alkalomból történt, hogy a kép bekerült a trónörökös háromnegyed alakos portrékból álló tisztigalériájába, amelyet a potsdami Stadtschloßban 1729 után állítottak fel. Bleckwenn, valamint Börsch-Supan a kép félalakos középrészét az „AM" monogram alapján Mányokinak tulajdonítja, nem saját kezű kiegészítéssel. A Mányokitól idegen kemény festésmód, valamint a monogrammos jelzés alapján az attribúciót nem tartom elfogadhatónak. Az „AM" monogram alatt űgy gondolom, azt a mindeddig nem azonosított festőt feltételezhetjük, aki ugyanilyen módon szignálta Christian Daniel von Rochow (1685-1739) félalakos portréját (Brandenburg, Dommuseum, ltsz.: V 209 Kl. a hátoldalán: „Pein par AM Année 1718"), amely kvalitása és festésmódja alapján szintén távol áll Mányoki műveitől, ugyanakkor rokon Wreech portréjának arcmegoldásával. A képet részlegesen átfestő, illetve kiegészítő mesterre vonatkozóan figyelemre érdemes analógia Hans Hermann von Katte (1704-1730) ugyancsak háromnegyed alakos tisztiportréja Georg Lisiewskytől (1647-1750). (Ld.: Kronprinzenprozeß und Katte-Urteil. Zum 275. Geburtstag Hans Hermann von Kattes am 28. 2. 1979. Ausstellung im Geheimen Staatsarchiv Preußischer Kulturbesitz, 1979. Katalog, Bearb. C. Löwenthal-Hensel. 7. sz.). IRODALOM: Bleckwenn, 1975. 208-209,1. kép; Börsch-Supan, 1975. 30-31; Börsch-Supan-Kühn, 1987. 79. (Mányoki); Schweers, 1994. Th. 1/3. 1158. (Mányoki) C. 387. FIATAL ARISZTOKRATA PORTRÉJA (Korábban: Stanislaw Leszczyríski lengyel király [1677-1766] feltételezett képmása) Olaj, vászon; 104x82 cm Bratislava, Galéria mesta Bratislavy Leltári szám: A 1281 Proveniencia: 1959-ben átvétel a Mestské múzeum, Bratislava gyűjteményéből (ott 4405 leltári sz.), ahová 1924-ben a Pálffy grófok gyűjteményéből került (Zelmíra Grajciarová szíves levélbeli közlése, 2002. július 6.) A képet 1937-es kiállítása alkalmával kérdőjellel Mányoki műveként közölték. A katalógusban nincs utalás sem a meghatározás indokára, sem eredetére, s a portré ma is a festő feltételezett munkájaként szerepel a pozsonyi gyűjtemény nyilvántartásában. A félalakos ábrázolás azonban a 17. század 60-as, 70-es éveire datálható, festője pedig valószínűleg németalföldi mester lehetett. Nemcsak a Mányokiattribűció, de az ábrázolt hagyományos, feltehetően még a Pálffy-tulajdon idejéből származó meghatározása sem tartható fent. A fiatal férfi arcképén ugyanis a dán Elefánt-rend jelvénye látható, amit katolikus vallásűként Stanislaw Leszczyríski nem viselhetett. IRODALOM: Katalog Praha, 1937. 58. 468/b. sz. C. 388. FIATAL FESTŐ KÉPMÁSA (Korábban: Fiatalkori önarckép) Krétarajz, biszter ecseteléssel, papír; 450x345 mm Lappang Hamis jelzés (jobbra lent): „Mányoky 1613" [sic!] 1921-1938-ig Budapest, Ernst-gyűjtemény, majd 1939-ben Szabó Endrétől vásárlás útján a budapesti Fővárosi Képtárba került (ott 4144. leltári sz.). Egy, a Fővárosi Képtár leltárkönyvében található bejegyzés szerint „1952-ben áttéve a Szépművészeti Műzeum hamisítvány anyagába". (Az áttételre vonatkozó bejegyzés: Budapest Székesfőváros Képzőművészeti Tárgyainak Törzskönyve IV. - Magyar Nemzeti Galéria Újkori Osztály) A rajz már 1931-es kiállítása alkalmával is azzal a megjegyzéssel szerepelt a katalógusban, hogy Mányoki nevét tartalmazó szignatűrája és a hozzá kapcsolódó évszám idegen kéztől származik. Később a Fővárosi Képtárba kerülve kiderült, hogy nemcsak a szignatúra, C.388.