Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - C. Téves és nem ellenőrizhető meghatározások (C. 338-413.)

C. 369. I. (Nagy) PÉTER orosz cár (1672-1725) A Romanov-dinasztiából született, 1682-lépett trónra, először társuralkodóként, majd 1696-ban egyeduralkodó lett. Székhelyét 1712-ben Moszkvából az 1703-ban általa alapított üj fővárosba, Szentpétervárra helyezte át. Uralkodása alatt vált az orosz birodalom nagyhatalommá. A képet Stübel Mányoki hagyatéki aktáira hivatkozva említi (SächsHStA, Amt Dresden Nr. 1271), azonban a megadott forrásban ilyen megnevezésű portrét nem találtam. A képről feltehetően Moritz Stübel alapján Lázár is említést tesz, azonban forrásként tévesen Wurzbach szócikkét adja meg. IRODALOM: Stübel, 1914. 8/2. ].; lázár, 1933. 73/2. j. C. 370. PlRCH generális Portréját Moritz Stübel Mányoki hagyatéki aktáira hivatkozva közli (SächsHStA, Amt Dresden Nr. 1271). A megadott forrásban ilyen megnevezésű képet nem találtam. IRODALOM: Stübel, 1914. 8/2. j. C. 371. PODMANICZKY János állítólagos portréja (Életrajzához ld. A. 122. sz.) Olaj, vászon; 49x38 cm 1933-ban Lázár Béla tulajdonában Proveniencia: Pasteiner Gyula gyűjteményéből Az ábrázolt meghatározása erősen kétséges. A kép a róla ismert fotó alapján legkorábban a 18. század második felében készülhetett. IRODALOM: Az Ernst Múzeum aukciói, XII. 1920. október, 294. sz.; lázár, 1926. II. 471-472, 474. 78. sz.; lázár, 1933. 53, 135, L/a. tábla; Almásy-Teleki aukció, 1939. november, 361. sz. (Mányoki). C. 372. POTOCKI, Jozef (1673-1751) 1702-től a lengyel korona nagyhetmanja, 1735-től poznani vajda, 1748-tól krakkói városparancsnok. IRODALOM: Katalog Warszawa, 1993. 261. 429. sz., valamint Antoni Ziemba (Múzeum Narodowe w Warszawie) levélbeli közlése. 1751 után Olaj, vászon; 79,5x62,5 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 232278 Felirat (jobbra lent): „974"; (a hátoldalán miniummal): „Jozef Potocki W. Wilnia (Marikowskinál: Hetman) Koronny 1752."; „1. L. No. 476." Proveniencia: 1764 (1766)-tól Stanislaw August Poniatowski gyűjteményében („Catalogue des Tableaux appartenant à Sa Maj. le Roi de Pologne 1795." Inv. Nr. 974. ismeretlen festő), 1817-től a Lazienki-képtárban (Nr. 81. Mányoki). A királyi gyűjtemény leltárában 1752-re datálva. Később a Mycielski-gyűjteményben (293. sz.) A kép Potocki epitáfium-portréjának (1751, Lviv, egyházi tulajdonban, Katalog Warszawa, 1993. 261. 429. sz.) gyengébb minőségű változata, illetve másolata. Sem készítési ideje, sem kvalitása alapján nem fogadható el Mányoki munkájának. IRODALOM: Somow, 1895. 119. sz. (ismeretlen festő); Iskierski, 1931. 26. 81. sz. (Mányoki műve, 1752); Mankowski, 1932. 36 (Mányoki), 319. 974. sz. 118. tábla; lázár, 1933. 23, 23/8. j., XIII/a. tábla (Jozef Poniatowski 11728 portréja); Divéky, 1955. 167. (tévesen háborús veszteségként közli.) C. 373. PRZEBENDOWSKI, Jan Jerzy (1639-1729) 1697-ben Malbork vajdája lett, 1703-ban a lengyel korona főkincstárnoka, tábornoka. II. Ágost tanácsadójaként 1712-ben a Titkos Tanács tagjává nevezték ki. IRODALOM: Katalog Dresden, 1997. 265. 476. sz. Olaj, vászon; 79,5x63 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 129122 Felirat (balra lent miniummal): „975"; (a hátoldalán): „Comes in Przebendowo Przebendowski R[eg]ni Thesaurarius Ge[ne]ralis Majoris Poloniae" Proveniencia: 1764 (1766)-tól Stanislaw August Poniatowski gyűjteményében („Catalogue des Tableaux appartenant à Sa Maj. le Roi de Pologne 1795." Inv. Nr. 975. ismeretlen festő), 1817-től a Lazienki-képtárban (Nr. 82. Mányoki), 1820-ban a Lazienkiképtár leltárában 1729-re datálva („Portret Jana Przebendowskiego W. Podskarbiego 1729."), 1945-től a varsói Nemzeti Múzeumban, 1963-tól ismét a Lazienki-képtárban (ltsz: LKr 880) A 18. század végén még ismeretlen festő alkotásaként nyilvántartott képhez a 19. század elején kapcsolódott Mányoki neve. A meghatározás Lázár közlései óta szerepel az irodalomban. A kép festői megoldása alapján véleménye indokolatlan és nem elfogadható. Festője feltehetően Aurora Königsmarck arcképének festőjével azonos (C. 359.).