Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

mű szempontjából, hogy a hagyományos arcképfestői keretekből való kilépés művekben ma már alig tetten ér­hető példáját képviseli. Mányokit 1703-ban feltehetően Berlin - I. Frigyes ki­rállyá választásával (1701) összefüggésben meginduló ­rezidenciális kiépítése, a művészeti tevékenység fokozó­dó intenzitása, 14 valamint a képzett mesterek iránti igény növekedése vonzotta a porosz fővárosba. Mind­azonáltal valószínű, hogy a Hannoverben eltöltött idő­szak, illetve ottani udvari kapcsolatai is segítették beju­tását a berlini udvarba, amiben Andreas Scheitsnek ta­lán ismét szerepe lehetett. Sophie Charlotte porosz ki­rályné a hannoveri választófejedelem, Ernst August leá­nyaként ugyanis a családnak abból az ágából szárma­zott, amelynek korábban Scheits a szolgálatában állt. A berlini udvar arcképfeladatait ellátó művészek fenti­ekben vázolt festői rangja és kiterjedt tevékenysége mel­lett külön jelentőséget kell ugyanis tulajdonítanunk an­nak, hogy kapcsolatba került a porosz uralkodócsalád­dal, akitől Frigyes Vilmos trónörökös személyében ko­moly megrendeléshez is jutott. Ez talán összefüggött azzal a gyakorlattal, hogy egy-egy udvari arcképfestő olykor a család bizonyos tagjaihoz kapcsolódó feladato­kat látott el. Példa erre Anton Schoonjans, aki főként Sophie Charlotte számára dolgozott. 15 Hagedorn életrajzi leírása szerint Mányoki Theodor Briou ezredes révén került a trónörökössel személyes is­meretségbe. Frigyes Vilmos Briou kíséretében megláto­gatta a festőt, majd miután megtekintette műveit, ezre­de tisztigalériájának elkészítésével bízta meg őt. 16 Az adat annak az arcképsorozatnak a nagyobb részével hozható összefüggésbe, amelynek egyik darabját, von Printzen kapitány portréját először Helmut Börsch­Supan közölte Mányoki műveként. 17 A sorozat a 6. gya­logsági ezred tisztjeit ábrázolja. Az ezredet 1675-ben a mindenkori trónörökös számára állították fel, de csak 1704-től szolgált „testőr ezred"-ként. 88 tiszt teljesített benne szolgálatot, így feltehetően a teljes - és nyilván fo­lyamatosan bővülő - sorozat legalább ennyi portrét tar­talmazott. 18 A tisztigalériát 1820-ig a királyi vadászkas­télyként szolgáló Schloß Königs Wusterhausenben őriz­ték, majd több más, a 17. század vége és a 18. század má­sodik fele között készült választófejedelmi, illetve po­rosz királyi ezredgalériával együtt, a porosz uralkodók kedvelt tartózkodási helyén, a potsdami Stadtschloßban helyezték el. 19 Ezen a helyén ismerteti a sorozatot D. von Puttkamer 1866-ban, és sorolja fel az akkor meglévő 65 képet, amely azonban nem a teljes mennyiség, amiről tudunk, ugyanis a portrésorozat 1820-ban még 79 kép­ből állt. 20 Mára ebből 55 maradt fenn, egy Puttkamernél még a sorozatban szereplő további darabot pedig iroda­lomból sikerült azonosítanom (B. 290.). A tisztigaléria meglévő darabjai ma ismét Königs Wusterhausenben ta­lálhatók. 21 Az arcképgaléria művészettörténeti szempontból lé­nyegében nincs feldolgozva, Puttkamer műit század kö­zepi közlését csupán támpontnak tekinthetjük az akkor még királyi tulajdonban őrzött tisztigaléria egykori telje­sebb állapotának vizsgálatához. 22 Helmut Börsch-Supan említett katalógustételében csak annak megállapítására szorítkozik, hogy a portrégaléria legkevesebb négy mes­ter munkája, akik közül egyedül Mányokit tartja bizto­san azonosíthatónak. 23 A festőnek akkor csak a sorozat egyetlen darabját, Printzen kapitány portréját attribuál­ta, 1705 körüli datálással. További mesfernevet a képek korábbi őrzési helyéről, a Schloß Charlottenburgról ké­szült kiadványban említ, ahol a tisztigalériát Mányoki mellett Samuel Theodor Gericke és más ismeretlen mes­terek munkájának mondja, 24 vélhetően arra a szokásra alapozva, mely szerint a képeket megadott méretre gyakran maguk az ábrázoltak készíttették el, s bocsátot­ták az ezredtulajdonos rendelkezésére. Az alább felsora­koztatott érvek alapján úgy gondolom, hogy a jelenleg ismert darabok jelentősebb része Mányokitol szárma­zik, vagyis az ő művének fogadható el a fennmaradt 55 képből 40. Ezek egyike, von Rohr kapitány arcképe ma magántulajdonban van, s az ő munkája az irodalomból azonosított, jelenleg lappangó képmás, Marwitz kapi­tány portréja is. A meglévő további 15 kép megítélésem szerint nem a festőtől való, a hiányzó 24 képre vonatko­zóan pedig nem áll rendelkezésre olyan adat, amiből a szerzőséget illetően következtetéseket vonhatnánk le. A sorozat egyetlen darabja sem szignált, és nem is da­tált. Mányoki részvételére is egyedül Hagedorn a forrá­sunk, aki ugyan nem pontosítja a megbízás idejét, vi­szont egyértelműen fogalmaz abban a tekintetben, hogy a trónörökös személyes megrendeléséről van szó, amely tisztikarának portréira, azaz a képek sorozatjellegű kivi­telezésére vonatkozott. 25 A képek elkészítésének ante quemjét (1707 nyara) Mányoki Magyarországra jövetele adja, a munka feltételezhető kezdeti idejére, valamint a képek hozzávetőleges készítési sorrendjének felállítá­sára egyéb támpontok szolgálnak. A valószínű készítési sorrend megállapítása nem öncélú, ugyanis a munkafázi­sok lehetőség szerinti rekonstruálása és tagolása elen­gedhetetlen ahhoz, hogy a feltehetően hosszabb ideig, mintegy egy-másfél évig tartó feladat végzése során be­következett stiláris váltások követhetőek legyenek, s bel­ső logikájuk kapcsolatot teremtsen a festőileg igencsak különböző művek között. A sorozat Mányoki műveként meghatározható valamennyi darabján egy, a megfestéssel egyidejű, részletes tartalmű felirat található, melynek írásképe Mányoki kézírásának felel meg, valamint egy másik, amelyik a 19. századból származik. Ez az ábrázolt nevén kívül a tiszti fokozat elnyerésének időpontját adja meg, többnyire az eredeti feliratban is szereplő dátummal azonosan. 26 A rangemelés ily módon megadott időpontja tehát az egyes képek megfestésének post quemje. A tisztisorozatok készítési gyakorlatának megfelelően a teljes sorozat kivitelezésének kezdete a testőrezreddé nyilvánított gárda új parancsnokának, Albert Konrád Finck von Finkenstein altábornagynak a kinevezése utá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom