Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - C. Téves és nem ellenőrizhető meghatározások (C. 338-413.)

C. 349. CHRISTIANE EBERHARDINE von BrandenburgBayreuth, szász választófejedelemné (1671-1727) Christian Ernst brandenburg-bayreuthi őrgróf (1644-1712) és Sophie Luise von Württemberg (1642-1702) leánya, 1693-tól I. Frigyes Ágost, későbbi II. (Erős) Ágost lengyel király és szász választófejedelem felesége. Férjével ellentétben élete végéig protestáns hiten maradt. IRODALOM: Isenburg, 1932. 109. tábla; Marx, 1975. 168. Olaj, vászon; 80x70 cm Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister Leltári szám: 99/61 (Mo 1554) Proveniencia: Dresden, Residenzschloß Verzeichnis ... Verein Haus Wettin, Cap. I. A. p. 19. Nr. 38. Kat. Nr. I. A. a. 352 A képet a fenti jegyzék - véleményem szerint indokoltan - Johann Kupezky művének tulajdonítja, s a gyűjtemény leltáraiban jelenleg is így szerepel. Kupezky 1716-os feltételezett drezdai tartózkodására, valamint arra vonatkozóan, hogy megfestette Erős Ágostot és feleségét: Marx, 1985. 66. Az uralkodó portréja bécsi magángyűjteményben: Dvorak, 1956. 37. 53. kép. IRODALOM: Stübel, 1914. 7/2. j. (Mányoki); Petrovics, 1925. 4. 2. sz. (Mányoki); Lázár, 1926. I. 99. 10. sz. (Mányoki); Lázár, 1933. 27,112. XVIII. tábla (Mányoki, a drezdai gyűjtemény nem létező 1734-es leltárkönyvére hivatkozik); Bottyán, 1952. 19. (Mányoki.) C. 350. CLAUCE, Isaak Jacob (1728-1811) feltételezett portréja Louis Clauce (1698 k.-1773) francia származású, Berlinben letelepedett aranyműves és Anne Susanne Barbiez kisebbik fia. Apjához hasonlóan aranyműves, emellett miniatűr- és zománcfestő. 1739-1746 között „Wolfgang miniatűrfestő" tanítványa. 1753-ban Meissenben említik mint portré- és miniatűrfestőt. Ezidőtt Drezdában is tartózkodott (adat 1756-ból). 1756-ban visszatért Berlinbe, ahol a Wegely-, majd a Gotzkowsky- (1763-tól királyi) porcelánmanufaktúra festője, a festőműhely elöljárója, később 1789-1803 között vezetője lett. IRODALOM: AKL XIV. 1998. 429. Olaj, vászon; 41 x34 cm Egykor Berlin, Hohenzollernmuseum, Schloß Monbijou Leltári szám: GK I 2202 C. 350. Proveniencia: Isaac Jacob Clauce unokájának, Therese (Wilhelmine Marianne Louise) Clauce-nak, Elisabeth porosz királvné kamaráshölgyének hagyatékából 1858-ban került porosz királyi tulajdonba. Előbb Berlinben, a Königliches Schloßban, majd a Schloß Monbijou kiállításán szerepelt. 1944-ben (?) menekítés céljából Kloster Lehninben elhelvezve. (Az adatokat az alább említett leltárkönyvi kivonattal együtt Gerd Bartoscheknek Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg köszönöm, 2003. március.) Háborűs veszteség A család tulajdonából származó kép nem tudni, mi alapján, Mányoki műveként lett bevezetve a porosz király gyűjtemények leltárába, egykori tulajdonosa meghatározásával úgy, mint „Kopf des Direktors der Malerei der Königlichen Porzellan Manufaktur Isack Jacob Clauce 1728-1811". Ekként szerepel az újabb irodalomban is, mint 1753/54-re, Clauce drezdai tartózkodásának idejére tehető mű. A jelenleg lappangó festmény a fennmaradt archív felvétel szerint egy kisméretű és kis kivágatú férfiportré volt, amely az 1760 körüli évek megjelenésmódjának és festői ízlésének megfelelően készült, s amelyet sem felfogása, sem festői jellemzői alapján nem tekinthetünk Mányoki művének. A képpel Mányokinak Georg Wenzeslaus von Knobelsdorffról festett portréja kapcsán legutóbb Gerd Bartoschek foglalkozott, aki nem kérdőjelezte meg a hagyományos attribúciót,