Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

Felirat (az ovális kőkeretbe foglalt portré talapzatán): „Effigies Domini Comitis a Werthern, Sacri Romani Imperii Camerae Ianitoris Haereditarii Potentiss: Polon: Regis et Electoris Saxonias Ministri Status Intimi et Cancellarii, Ordinis Polonici Aquilae albae Equitis, Comitates] Beichlingensis, nec non Frohndorfi, Neinheilingae Dynastae." A Szépművészeti Műzeum példányának hátoldalán 18. századi írással: „Seit 1697 d. 30. Jan[ua]rii Chursächsischer Herr Gesandter bis 1709" Noha az előképet a metsző nem tünteti fel, Lázár okkal sorolta a lapot a Mányoki-művek után készült metszetek sorába, jóllehet ábrázoltját összetéveszti az 1719-ben készült portréról ismert Georg Wilhelm Werthernnel. Az attribúciót erősíti, hogy Mányoki a családnak ezt a másik tagját is lefestette, de támogatják a kompozíciónak azok a részletei is, amelyek megegyeznek a festő szignált portréinak egyegy mozzanatával. A metszet meggyőzően érzékelteti a nyakravaló Georg Wilhelm Werthern-portréval szinte azonos könnyed megformálását, míg az alul visszahajló rendjelszalag motívumában Christian Ludwig von Brandenburg-Schwedt portréjával lehet rokonságot találni (A. 25, 165.). E részletösszefüggések mellett maga a nagyvonalúan formált arc és paróka részlete is igen közel áll Mányoki 1710-es évek végén készült munkáihoz. IRODALOM: Drugulin, II. 1860. 431. 22787. sz.; Weidler, 1914. 162; Lázár, 1933. 26. XVII/b. tábla (mint Georg Wilhelm Werthern); Singer, XIII. 1934. 88. Nr. 96062; Diepenbroick-Grüter, 1967. 860. 28015. sz. B. 318. WILHELM GUSTAV von Anhalt-Dessau herceg (1699-1737) Leopold von Anhalt-Dessau és Anna Luise Föhse fia. Porosz altábornagy. Gyermekkorától katonai pályára szánták, már 1714-ben alezredes volt, s részt vett apjával a pomerániai hadjáratban. 1717-ben ott volt Belgrád bevételénél, 1734-ben pedig a rajnai hadjáratban. 1719-ben a Fekete Sas-rend lovagja lett. IRODALOM: Berckenhagen, 1958. 186; Katalog Dessau, 1997. 221. 1714 (?) Olaj, vászon; 79x65 cm (eredetileg ovális kép négyszögletes vászonra dublírozva) Dessau, Anhaltische Gemäldegalerie Leltári szám: 147 Proveniencia: A dessaui Amalienstiftung gyűjteményéből, Nr. 28 Fiatal fiú félalakban ábrázolt ovális portréja. Páncélt visel, jobb vállán hermelinnel bélelt vörös palásttal. A feltehetően körbevágott s utóbb négyszögletes B. 318. vászonra dolgozott kép jelenlegi méretkülönbsége ellenére testvérei, Dietrich és Leopold Maximilian von Anhalt-Dessau portréival egy sorozatot alkotott (B. 249, 281.). IRODALOM: Katalog Dessau, 1877.15. 28. sz. (mint ismeretlen fiű portréja, ismeretlen festő); Katalog Dessau, 1913. 9. 28. sz. (mint ismeretlen fiú portréja, ismeretlen francia [?] festő); Grote, 1927. 46. 147. sz. (mint ismeretlen fiatal férfi portréja, Mányoki); Grote, 1929. 54. 147. sz. (mint ismeretlen fiatal férfi portréja, Mányoki); Fuhse, 1933. 8; Harksen, 1970. 10. 3. sz. (mint Wilhelm Gustav von Anhalt-Dessau, Mányoki); Buzási, 1992-1996. 78, 140. 74. sz. (mint Wilhelm Gustav von Anhalt-Dessau, Mányoki); Katalog Dessau, 1997. 221. I./57. sz. (mint Wilhelm Gustav von Anhalt-Dessau, Mányoki). B. 319. 53. kép WITTENHORST-SONSFELD, Dorothea Luise von (1681-1746) feltételezett portréja 1701-től Sophie Charlotte porosz királynénak, majd 1705-től Frigyes Vilmos feleségének, Sophie Dorothea trónörökösnének az udvarhölgye. 1721-től Sophie Friederike Wilhelmine porosz királyi hercegnő nevelőnője volt, akit férjhezmenetelekor, 1732-ben követett a bayreuthi udvarba. IRODALOM: Berckenhagen, 1958. 188.