Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

FORRÁS: Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Osztály, fotóarchívum, 2053. sz. archív fotó, a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjtéséből. A felirata szerint Lubomirska hercegnő portréja és Mányoki munkája. IRODALOM: Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46; Buzási, 1998. 68, 74, 77, 99. 36. sz. B. 28 6 . 90. kép MÁNYOKI ÁDÁM (Önarckép) 1718-1720 körül Olaj, vászon; 97x78 cm Ismeretlen helyen Proveniencia: A 20. század elején Paul Seidel udvari tanácsos tulajdonában Berlinben, majd 1928-ban műkereskedelemben. 1951-ben elárverezve Helene Thiming Reinhardt tulajdonából (Los Angeles, California) A festő munkaasztal mellett ábrázolva, sötétlila, prémmel szegett kabátban, kék bársonysapkában, kezében miniatűrrel és ecsettel látható. Mögötte sötét függöny, az asztalon festőkellékek. A kép az eddigi irodalomban Pesne műveként szerepelt, kezdetben mint ismeretlen miniatűrfestő portréja, később a művész önarcképeként, utóbb Berckenhagen meghatározásában pedig ügy, mint a berlini festő, Johann Harper (1688-1746) 1720 körüli képmása, azzal a megjegyzéssel, hogy az ábrázolt azonosítása nem biztos. Harper ismert arcképe (Christian Bernhard Rode rézkarca, ld. Berckenhagen, 1964. 363. kép) valóban egy kövérkés, főbb jellemzőiben eltérő arcot mutat. (Vö. az A. 172. kat. számhoz kapcsolódóan közölt fotót.) A portré finomfestő-karaktere, valamint a gondosan részletező előadásmód mind a figura, mind a kellékek megfestésében határozottan elkülöníti a képet Pesne munkáitól. Ugyanakkor olyan jellemző elemeket és részleteket mutat, amelyek hasonló formában Mányoki portréin találhatók meg: az enyhén szétbomló ing és a mellény részleteinek több képen is hasonló kivitelezése (főként a gdanski városi műzeum egykori férfiarcképén, B. 326.), a mértani szabályossággal elrendezett munkaeszközök Balthasar Permoser portréján (A. 119.), a könnyed kéztartás Götter gróf braunschweigi képmásán (A. 54.), valamint a hátteret lezáró félköríves építészeti elem, amely egy virágot tartó ismeretlen hölgy, valamint Maria Theresia és Maria Anna főhercegnők portréin jelenik meg (A. 96, 104, B. 335.). Az arc, a szemkörnyék részleteinek megoldása emellett Peter Hohmann portréjával rokonítja a képet (A. 59.). A portré 1718-1720 körüli datálását Mányoki munkájaként épp a felsorolt analógiák egy része indokolja. De indokolja a festő életkora is, minthogy a miniatűrfestő-portrét az ott megfigyelhető fiziognómiai jellemzők (főként a széles, szögletes állkapocs formája), valamint a jellemzően önarcképi póz alapján Mányoki ábrázolásának tartom. Ez újabb portréja 1711 körüli önarcképéhez viszonyítva mintegy 10 évvel idősebbnek mutatja őt. IRODALOM: Katalog Darmstadt, 1914. 114. 482. sz. (miniatűrfestő arcképe, Pesne); Biermann, 1914. I. 146. 233. sz. és kép, II. XLI. (miniatűrfestő arcképe, Pesne); Berlin, Auktion Graupe, 14-15. Mai 1928. 289. sz. (Önarckép, Pesne); New York, Auktion Sotheby, Parke-Bernet, Montbrun Sale, 24. Januar 1951. 74. sz. (Önarckép, Pesne); Berckenhagen, 1958. 141. 141. sz. (Johann Harper? 1720 k., Pesne). B. 287. 62. színes kép MARIA AMALIA CHRISTINE, szász hercegnő, szicíliai (később spanyol) királyné (1724-1760) III. Ágost lengyel király, szász választójedelem és Maria Josepha osztrák főhercegnő ötödik gyermeke. 1738 májusától a Bourbon-dinasztiából született IV. Károly szicíliai (1759-től III. Károly néven spanyol) király felesége. IRODALOM: Posse, 1897. 30. tábla; Marx, 1975. 168. 1737/1738 Olaj, vászon; 184x118 cm Slovenské národné múzeum, Múzeum Cerveny Kamen Leltári szám: 0-1116; CK 65179 Proveniencia: Vétel Ostravából 1979-ben Egész alakos portré ezüstszürke brokátruhában, ujján visszahajló aranybrokát béléssel. Vállát és bal karját hermelinnel bélelt vörös bársonypalást fedi. Jobbra vörös terítővel borított asztalon vörös bársonypárna a szász választófejedelmi koronával. A vöröskői gyűjteményben francia mester munkájaként számon tartott képet az 1730-1740-es évek portréival való nagyfokú rokonság alapján tulajdonítom Mányokinak. A kompozíció egészét, az alakformálást, valamint a kellékek és a háttér részleteit illetően a két legközelebbi analógia Friederike Alexandrine Moszynska 1734-es portréja, valamint Brühl grófné ábrázolása, amelyet számla datál ugyancsak az 1734. évre, míg a fej és az arc megformálásában Swihowska báróné 1747-ben festett mellképével találni sok festői egyezést (A. 23, 108, 156.). Az ábrázolt azonosítását Johann Martin Bernigeroth alábbi munkája tette lehetővé (B. 287/a.), amely a festmény kis kivágató hű metszetváltozata 1738 elejéről, a hercegnő jegyessége idejéből. Nem zárható ki, hogy a hagyatéki leltár alábbi említései (B. 287/d-e.) ennek a képnek a másolatára, illetve vázlatára vonatkoznak.