Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

Az öltözet és a palást részleteit tekintve a fenti kép némileg módosított változata, amelyet a fotó őrzési helyén Anna Luise von Anhalt-Dessau hercegnő portréjaként tartanak nyilván. FORRÁS: Den Haag, Rijksbureau voor Kunsthistorische Documentatie, Foto Nr. 873, Neg. Nr. L 67132. PUBLIKÁLATLAN B. 273. JOHANNA CHARLOTTE von Brandenburg-Schwedt őrgrófné, született von Anhalt-Dessau hercegnő (1682-1750) 1714-1715 Olaj, vászon; 77,2x62 cm Dresden, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Rüstkammer Leltári szám: H 203 Proveniencia: A 19. század elején a Neitschütz család tulajdonában Königsbergben, majd a velük rokon Rochow családtól 1927-ben a Königliches Historisches Museum und Gewehrgalerie gyűjteményébe került, egy párdarabnak tekintett II. Ágost-portréval együtt (ltsz.: H. 204.). (Ld. Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Rüstkammer, Inventar Nr. 280, „Kgl. Historisches Museum u. Gewehrgalerie. Zugangsverzeichnis 1885-1943") Festett oválba komponált félalak, aranyhímzésű fehér ruhában, vörös, hermelinnel bélelt palástban. Hajában sárga szalagcsokor. A kép mind a múzeumi nyilvántartásban, mind a korábbi irodalomban Anna Constanze von Cosel grófnőnek, Erős Ágost metreszének 1711/1712 körül készült arcképeként szerepel. A meghatározás azonban korrigálásra szorul, mivel az ábrázolt Johanna Charlotte von Anhalt-Dessau hercegnő, Philipp Wilhelm von Brandenburg-Schwedt őrgróf feleségeként azonosítható a hercegnő ismert, Antoine Pesne-től származó arcképe alapján (1715 k., Staatliches Museum Schwerin, ltsz.: G. 226, Berckenhagen 1958. 160c. 30. kép, valamint Strutz, 1984, 77. sz.). A portré korábbi meghatározását Cosel grófnő egyéb ábrázolásai (pl. Peter Schenck mezzotintója, 1710, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Kupferstichkabinett) sem támasztják alá. A képet korábban Johanna Charlotte portréjaként meghatározva, fotó és pontatlan méret alapján mint az 1714-es számlán szereplő képek egyikét közöltem, és a 18. századi drezdai leltárak Lit: B.: 1307. számú portréjával azonosítottam. Az utóbb személyesen látott kép kvalitásai ellenére saját kezű másolatnak bizonyult, ami kétségessé tette a sorozathoz való tartozását. A portré közvetlen előképe Johanna Charlotte Schloß Charlottenburgban lévő félalakos ábrázolása lehetett (B. 272.). IRODALOM: Lázár, 1933. 32, 131, XXII/a. tábla (mint Cosel grófnő); Berckenhagen, 1960. 194, 62. A.a. (Pesne, 1711/16, mint Cosel grófnő, megjegyzi, hogy a meghatározás nem biztos!); MűvLex, III. 1967. 237. (mint Cosel grófnő); Czok, 1987. 257. kép (mint Cosel grófnő, Mányoki vagy Silvestre, 1711 körül [!]); Czok, 1989. 15. kép (mint Cosel grófnő, Mányoki, 1711 körül [!]); Buzási, 1992-1996. 76, 137-138. 67. sz. (Johanna Charlotte von Brandenburg-Schwedt, 1714); Buzási, 1998. 68, 70, 72, 80, 81, 97. 25. sz. (Johanna Charlotte von Brandenburg-Schwedt, 1714). B. 274. 12. kép KAHLENBERG, Melchior von A trónörökös gyalogsági ezredében előbb zászlósként, majd 1700-tól hadnagyként szolgált. 1706 Olaj, vászon; 76,3x61 cm Georg Friedrich porosz királyi herceg tulajdonából kölcsönként Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Schloß Königs Wusterhausen Leltári szám: GK I 4106 Felirat (jobbra, későbbi): „Lieuten: v: Kahlenberg. 1706."; (jobbra egykorú ötsoros felirat): „Melchior Ere (?)... de Kahlenberg al [sic!] Fendrich beym R(egiment) kommen und Lie... geworden 1700" Proveniencia: 1820-ig Schloß Königs Wusterhausenben, majd a potsdami Stadtschloßban. 1926-ban visszaadva a Hohenzollernháznak. Kölcsönként 1972-től Schloß Charlottenburgban, 2000-től Schloß Königs Wusterhausenben A Frigyes Vilmos trónörökös tisztigalériája számára készült sorozatból. IRODALOM: Puttkamer, 1866. 170. (festőnév nélkül említi); Buzási, 1992-1996. 119. 13. sz. B. 275. KLEIST, Lorenz von Frigyes Vilmos trónörökös 6. számú gyalogsági ezredének hadnagya. 1707 Olaj, vászon; 76,5 x 62 cm Georg Friedrich porosz királyi herceg tulajdonából kölcsönként Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Schloß Königs Wusterhausen Leltári szám: GK I 4096 Felirat (jobbra, későbbi): „Lieute: v: Kleist 1705."; (balra négysoros egykorű, elmosódott felirat): „... Lorentz von Kleist ... 1705 ..." Proveniencia: 1820-ig Schloß Königs Wusterhausenben, majd a potsdami Stadtschloßban. 1926-ban visszaadva a Hohenzollernháznak. Kölcsönként 1972-től Schloß Charlottenburgban, 2000-től Schloß Königs Wusterhausenben