Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

B. 268. 14. színes kép JABLONOWSKI, Jan Stanislaw (1669-1731) Lengyel államférfi és költő, Stanislaw Jabfonowski krakkói kasztellán és Maria Anna Kazanowska fia. 1693-tól volhyniai, 1697-től rutén vajda. 1706-1709 között Stanislaw Leszczyríski kancellárja. Miután Leszczyríski lemondott a lengyel trón iránti igényéről, a nemesek egy csoportjának támogatásával Rákóczi megválasztását javasolta. Szervezkedése miatt II. Ágost elfogatta, és 1713 augusztusától 1716 végéig a szászországi Königsteinbe záratta. Több vallásos és szépirodalmi mű kiadásának támogatója volt, aki részben königsteini fogsága idején - maga fordította lengyelre Aesopus mesegyűjteményét és Fénelon „Télémaque utazásai"-t. IRODALOM: Polski St. Biogr. X. 1962-1964. 221-223; Katalog Warszawa, 1967. 66. 1712/1713 Olaj, vászon; 52x47 cm Miskolc, Herman Ottó Múzeum Leltári szám: P. 77.257 Jelzés (nem Mányokitól származó írással jobbra a váll fölött): „Manioky pinx:" Proveniencia: 1927 körül budapesti magántulajdonban, 1933 körül csehszlovákiai magántulajdonban, majd a miskolci Petró-gyűj teményben Mellképben ábrázolt szakállas férfi, zöldesszürke ruhában, barna prémmel szegett narancsvörös kabátban. A portrét a korábbi irodalom Gabriel Ambrosius Donath drezdai arcképfestő ábrázolásaként közli, modelljének meghatározása Jablonowski portréjaként a varsói változat alapján történt. A kép Rákóczi 1712 őszén készült képmásához nagyon hasonló festői megoldása és érzékeny felületképzése miatt közvetlenül a fejedelem portréjához közeli időre tehető. Ez tekinthető az első példánynak, ami alapján a nagyobb kivágató varsói változat készült. IRODALOM: Lázár, 1927. III. 47. 145. sz. (Donát Ambrus drezdai festő arcképe); Lázár, 1933. 79, LXXIV/b. tábla (Donát Ambrus drezdai festő arcképe); Borbély, 1971. 31. (Donath Gábor, 1750 k.); Hopp, 1973. 741. (Donát Gábor Ambrus portréja); Hopp, 1973a. 156. (Donát Gábor Ambrus portréja); Végvári, 1982. 3. (Donát Gábor portréja), 23. 6. sz. repr. (Szakállas férfi portréja); Goda, 1994. 6. (Donát Gábor portréja); Buzási, 1992-1996. 54, 132, 56/b. sz. (Jan Stanislaw Jablonowski). B. 269. 64. kép JABLONOWSKI, Jan Stanislaw (1669-1731) 1717 Olaj, vászon; 78,5x61 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 181479 Proveniencia: Zofia Potocka letété a II. világháború idején Kiállítva: Múzeum Palac w Wilanowie Vöröses árnyalatű világosbarna kabátban, halványzöld, lazúrozott felületű ruhában ábrázolt félalak. A képet korábban Krzysztof Ossoliríski portréjának tartották, Andrzej Ryszkiewicz szóbeli meghatározását követően azonban a wilanowi múzeum katalógusában már Jan Stanislaw Jablonowski képmásaként szerepel. A miskolci gyűjteményben lévő mellkép (B. 268.) kompozícióban továbbfejlesztett saját kezű, utólagos változata. A wilanowi kép az 1716-1717 köré datált varsói sorozat Lubieríska-portréjával való festésmódbeli rokonság alapján Jablonowski 1716. decemberi fogságból való szabadulását követő időre tehető. Egy további példány, amelyet Johann Georg Böhm 1714-ben állítólag Königsteinben festett, Andrzej Ryszkiewicz szerint (Katalog Warszawa, 1967.) 1927-ben Varsóban Simon Schwarz tulajdonában volt. Lelőhelye azóta ismeretlen, összefüggése Mányoki portréinak valamelyikével nem tisztázható. IRODALOM: Katalog Warszawa, 1967. 66. 59. sz. (J. S. Jablonowski, ismeretlen közép-európai festő 1714 körüli alkotása); Fijalkowski-Voisé, 1978. 186. 59. sz és kép (közép-európai festő, 18. század eleje); Katalog Warszawa, 1993. 172. 233. sz. (csak reprodukcióját közli, mint Mányoki, 1714 körül); Buzási, 1992-1996. 132. 56/a. sz. (1713-1714). B. 270. 23. színes kép JAUCH, Johann Joachim Daniel (1684-1754) állítólagos portréja Szász származású építész. 1713-tól Varsóban működött, ahol a lengyel királyi és szász fejedelmi építészeti hivatal (Oberbauamt) királyi felügyelője és legfőbb igazgatója volt. Részben vagy egészben a saját tervei alapján épült: a Wielkopolski-laktanya, a „Sächsische Garten" egykori Amphiteatruma (1713), az Ujasdowkastély melletti Szent Sír és Golgota, valamint a Kálvária. Matthäus Dániel Pöppelmann halála után 1736-ban átvette a „Sächsisches Palais", valamint a „Brühl'sches Palais" építésének vezetését, ez utóbbit halála után utóda, Johann Friedrich Knöbel fejezte be. IRODALOM: Thieme-Becker, XVIII. 1925. 444; Katalog Dresden, 1997. 427. 1713 (?) Olaj, vászon; 79,5x65 cm Warszawa, Múzeum Narodowe w Warszawie Leltári szám: 120619