Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - B. Hagyomány és stílus alapján történt meghatározások (B. 230-337.)

B. 244. Felirat (jobbra fent, későbbi): „Margr. Philib von Preußen"; (a hátoldalon): Cap. XI 1242 Fr; Cap. III. No 263 Dublírozva, restaurálva A drezdai gyűjteményben lévő portré (A. 25.) szín- és részletazonos másolata, feltehetően egyidejű saját kezű másodpéldány, amely készítését követően valószínűleg Berlinbe került. A képet a gothai gyűjteményben ismeretlen német mester műveként és felirata alapján Philipp Wilhelm von Brandenburg-Schwedt őrgróf, Johanna Charlotte von Anhalt-Dessau férjének ábrázolásaként tartják nyilván. PUBLIKÁLATLAN B. 245. CLAUCE, Louis (1698 k.-1773) Berlinben letelepedett francia származásű aranyműves. Jean Louis Clauce (1727-1770) aranyműves, valamint Isaac Jacob Clauce (1728-1811) aranyműves, miniatures zománcfestő apja. IRODALOM: AKL XIV. 1998. 429. 1738-1740 között Olaj, vászon; 80x63 cm Egykor Schloßmuseum Berlin Leltári szám: GK I 1672 Proveniencia: Isaac Jacob Clauce unokájának, Therese (Wilhelmine Marianne Louise) Clauce-nak, Elisabeth porosz királyné kamaráshölgyének hagyatékából 1858-ban került porosz királyi tulajdonba. Később kölcsönként a berlini Schloßmuseumban kiállítva. 1944-ben menekítés céljából átadva a porosz Schlösserverwaltungnak, Kloster Lehninben elhelyezve. 1946-tól Moszkvában az Állami Puskin Múzeumban (Gerd Bartoschek, Stiftung Preußische Schlösser und Gärten BerlinBrandenburg közlése, 2003. március) Középkorű férfi félalakos portréja, prémmel szegett köntösben, fején prémsapkával, előre tartott jobb kézzel. A képet Clauce kamaráshölgy végrendelete (Brandenburgisches Landeshauptarchiv, Potsdam) ügy nevezi meg, mint dédapjának portréját Pesne-től („schönes Bild meines Urgroß-Vaters von Peine"), ami az ábrázolást a berlini aranyműves Louis Clauce portréjaként azonosítja. Ekként lett bejegyezve a porosz királyi kastélyok képleltárába is, azonban Pesne helyett ismeretlen festő munkájaként, s ezzel a meghatározással szerepelteti a Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg megjelenés alatt lévő veszteségjegyzéke is. Ugyanebből a hagyatékból került porosz királyi tulajdonba a család egy másik tagjának portréja is, egy mellkép, amelyhez utóbb Mányoki neve és az Isaak Jacob Claucemeghatározás, a berlini porcelánmanufaktűra festőjének személye kapcsolódott (C. 350. sz.). (Szintén háborűs veszteség.) A portré, amely egykor a Monbijou-palotában berendezett Hohenzollernmuseum kiállításán szerepelt, a fennmaradt archív felvétel szerint egy 1760 körüli évekre tehető, szűk kivágatű mellkép volt. Ugyanez a portré a Hohenzollern Jahrbuch egyik tanulmányában (Seidel, 1902. 201.) Louis Clauce (esetleg Jean Louis Clauce [1727-1770] ?) ábrázolásaként jelent meg, a berlini Királyi Palota gyűjteményéből. Azt gondolom, hogy a mellkép az ábrázolt személyétől függetlenül nem tekinthető Mányoki munkájának sem felfogása, sem festői jellemzői alapján. Több okkal lehet összefüggésbe hozni Mányoki nevével a félalakos ábrázolást, amennyiben elfogadjuk, hogy a két Clauce portréjának keveredéséből ehhez kapcsolódott - nem tudni, mi alapján - Mányoki neve. Az archív felvétel mindenesetre egyelőre csak annyit enged meg, hogy a képet a lehetséges attribúciók közé soroljuk. A portré Mányoki személyéhez kapcsolható annyiban, hogy feltűnő kompozíciós rokonságot mutat Johann Alexander Thiele egykor Drezában őrzött, s korábban Mányokinak tulajdonított portréjával, amelyben ehelyütt Mányoki tanítványa, Georg Christoph Grooth munkáját feltételezem (C. 380.). Grooth Thiele portréját Hagedorn szerint 1740-ben festette, s a kép 1741-től már a drezdai gyűjteményben mutatható ki. Ha feltételezzük, hogy Mányoki kompozícióját követte, akkor a félalakos