Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

IRODALOM: Amsterdam, Auktion Pierre Yver, 30-31. Mars 1785. Catalogue d'un Cabinet de tableaux ... 148. 237. sz.; Térey, 1914-1915. 582. (Térey szerint bizonyos Motte nevű úr vette meg a 238. tétellel együtt 7 fl-ért [ld. A. 93.]); Lázár, 1926. II. 473, 474. 101. sz.; Lázár, 1933. 73/2. j. A. 220. KOPASZ FÉRFI PRÉMMEL SZEGETT EZÜST ATLASZ RUHÁBAN, DEREKÁN VÖRÖS KENDŐVEL 1816. október 22-én elárverezve Hattermann kamarai titkár hagyatékának ansbachi árverésén. Leírás: „Nr. 52. Portrait eines Mannes mit blassem Kopf, einem silberfarbenen Atlaskleid mit Pelz besetz und rother Schärpe." IRODALOM: Térey, 1914-1915. 582; Lázár, 1926. II. 474. 104. sz.; Lázár, 1933. 73/2. j. A. 221. NŐI ARCKÉP Mányoki saját képe után készült saját kezű metszete. Egykor Alexander Junosz Borkowski metszetgyűj teményében. Jelezve: „A. de Marycki [recte: Manyoki] Regis Pol. pict. pinx. et sc." Lap, amelynek szignatűrája a levonat feltételezhető festékhiányai miatt „A. de Marycki" névvel került be a régebbi irodalomba. IRODALOM: Rastawiecki, 1850-1857. II. 37. (Marycki címszó); Rastawiecki, 1886. 189. (Marycki címszó); Lázár, 1926. II. 474. 114. sz. (a metszetet 1735-re datálja); Thieme-Becker, XXIV. 1930. 191. (Marvcki címszó); Lázár, 1933. 65/3. j. (csak az előképet tartja Mányoki művének); Buzási, ME 1988. 178. (a metszet is Mányoki műve); Buzási, 1992-1996. 152. 107. sz. A. 222. „FÉLMEZTELEN GYEREK" A 18. század végén Kazzay Sámuel debreceni ] atikus gyűjteményében. Említi Jankovich Miklós Kazzay Sámuelhez 1797 februárjában Pestről írt levelében: „O vajha az Chinensis picturát megkaphatnám, az Mányoki félmeztelen gyerekivei együtt - megjutalmazni el nem mulasztanám Drága Öreg Uramnak." FORRÁS: (AZ alább megadott irodalmak alapján) A Tiszántűli Református Egyházkerület levéltára, II. 1/c. A „Kazay-gyűjtemény" iratai, Pest, 1797. február 1. Jankovich Kazzaynak. IRODALOM: Szelestei N., 1976-1977. 442; Balogh, 1978. 602. TÁJKÉP, BIBLIAI JELENET, CSENDÉLET A. 223. 2. kép ERDŐS TÁJ PATAKKAL ÉS HEGYI ÚTTAL Ecset, ceruza előrajz, szürke lavírozás, néhol fekete kréta, barna papír; 202x325 mm - Vízjel: koronás pajzs ágaskodó oroszlánnal, „BEGUM" jelzéssel Braunschweig, Herzog Anton Ulrich-Museum, Kupferstichkabinett Leltári szám: Z 307 Jelezve (jobbra, tollal): „Ade Manyoki fee." Proveniencia: Legkésőbb 1800 körül már a gyűjteményben található. 1907-ig a XII. számű kötetben (31. lap), majd áttéve az önálló rajzok közé. (Thomas Döring, Herzog Anton Ulrich-Museum, Kupferstichkabinett szíves levélbeli közlése, 2002. jűlius 8.) Mányoki eddig egyedül ismert rajza. Feltehetően korai időszakára tehető tanulmány, amely az 1703-tól tudott berlini működését megelőzően, esetleg a salzdahlumi gyűjteményben végzett tanulmányok idején készült. (A rajzra Török Gyöngyi hívta fel a figyelmemet.) PUBLIKÁLATLAN A. 224. FÁJDALMAS MÁRIA 1713 (?) Lehetséges előkép Johann Melchior Dinglinger öccse, Georg Friedrich Dinglinger (1666-1720) egyedülálló méretű, a maga korában technikai mesterműnek számító zománcképéhez (90x68 cm, Dresden, Grünes Gewölbe), amelyet Carl Heinrich von Heinecken szerint az ötvös Mányoki életnagyságú előképe alapján készített el, állítólag egy Ismael Mengsszel való verseny során. Mivel Dinglinger műve 1712-re, Mányoki szász udvari működése előtti évre datált, nem tudni, hogy feltételezett közreműködése a zománckép létrejöttében ugyanolyan anekdotikus mozzanat-e, mint Ismael Mengsé, aki szintén csak 1714-től élt Drezdában. A művet körülvevő történetek igazak is lehetnek, amennyiben Dinglinger visszadatálta volna munkáját. Emellett szól egy apró adat, nevezetesen, hogy az Erős Ágost által megvásárolt mestermúről kiállított számlát a többször hivatkozott 1500 aranyforintról Dinglinger 1714. február 6-ról keltezte. (Dresden. Loc. 3521. Fol. 37. 1714. febr. 6. Dresden: „No. 11. Ein lebens groß Maria bild emailliert... G. 1500.") A zománckép tényleges készítési ideje körüli bizonytalanságot jelzi, hogy újabban 1720-as datálása is előfordul. IRODALOM: Hexnecken, 1786. Th. I. 46; Heinecken, 1790. 727; Sponsel, 1905. 67; Thieme-Becker, IX. 1913. 304; Lázár, 1933. 47,