Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

FORRÁS: SächsHStA, Amt Dresden Nr. 1271. IRODALOM: Buzási, 1997.189. A. 136. 15. színes kép II. RÁKÓCZI Ferenc fejedelem (1676-1735) Erdélyi fejedelem és a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelme. Erdélyi fejedelmi családban született I. Rákóczi Ferenc (1645-1676) és Zrínyi Ilona (1643-1703) fiaként. 1688-tól a jezsuitáknál nevelkedett a csehországi Neuhausban, majd a prágai egyetemen tanult. 1694-ben Sáros vármegye főispánja lett, ugyanabban az évben feleségül vette Sarolta Amália hessenrheinfelsi hercegnőt. 1696-ban birodalmi hercegi címet kapott. 1701-ben a Bécs elleni összeesküvés vádjával börtönbe került, majd röviddel utána megszökött. 1703-ban a felkelésként indult magyarországi szabadságharc élére állt. 1704-ben erdélyi fejedelemmé, 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választották. 1711-ben diplomáciai tárgyalásokra Lengyelországba utazott. A távollétében megkötött szatmári békével 1711-ben véget ért a Habsburg-ház elleni szabadságharc, így Rákóczi emigránsként Lengyelországban maradt. 1713-ban Párizsba távozott, 1715-ben a grosbois-i kamalduli kolostorba vonult vissza. 1717-től haláláig Törökországban, Rodostóban élt. 1708-ban V. (Anjou) Fülöp spanyol királytól XIV. Lajos francia király közbenjárására megkapta az Aranygyapjas-rendjelet, amely azonban csak 1712-ben jutott el hozzá. IRODALOM: Köpeczi - R. Várkonyi, 1976. 1712 Olaj, vászon; 75,5x62,5 cm Budapest, Magyar Nemzeti Galéria Leltári szám: 6001 Felirat (a régi dublírvásznon): „Franz Rákóczy II. Fürst v. Siebenbürgen geb. im Kastell Borsa, im Comitat Marmaros [sic!] den 29. März 1676, gest. zu Rodostó in Klein-Asien am 8. April 1735."; „gemalt von Adam de Mányoki" A felirat tévedéseket tartalmazó német nyelvű szövegéhez képest hibátlan magyar helyesírással írt festőnév, francia nyelvű szignóváltozatban, ahogyan maga Mányoki is használta. Valószínűleg az eredeti vászon hátoldalán talált szignatűra átmásolása. A vakkeretre ragasztott koronás régi leltári cédulán: „Königl. Garde-Meubles-Verwaltung Cap. I. A. b. Nr. 246." Proveniencia: Korábban Dresden, Königliches Residenzschloß, szász királyi tulajdonban, majd Hans Posse igazgató közbenjárására a Nemes Marcellel tervezett csere céljaira a Gemäldegalerie gyűjteményébe került. (Ld. Posse 1919. december 30-i, a Szász Kultuszminisztériumnak írt levele, Archiv der Staatlichen Kunstsammlungen Dresden. Az esetleges cserével kapcsolatban más iratot nem találtam.) 1925-től Nemes Marcell ajándékaként a Szépművészeti Műzeumban. 1974 óta a Magyar Nemzeti Galériában. Dublírozva, feltehetően a 19. század második felében. A festett felület alul, a vakkeret vastagságának megfelelő, mintegy 2 cm-es behajtott sávban folytatódik, majd le van vágva. Régebbi másolásokra vonatkozó feliratok a vakkereten: „Másolta Lovas Lajos 1898"; „Másolta 1904. április .... Lajos"; „Kopiroztam 1907 IV. Szekulics"; „Másolta: Wittich Eperjesi Károly 1908 X. 14-X. 29-ig" László Fülöp 1895-ban készült másolata: Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok (olaj, vászon; 76x62 cm, ltsz.: 532) Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: B. Inv. Nr.: 1336. „... - Fürst Ragotzy - IE HZ - IE 4Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Grün Gewölbe". Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 36v „Pohl. Portraits - Pohl. Dames und Cavalliers" Lit: B. Inv. Nr.: 1336. „...- Fürst Ragozzy - B[rustbild] - IE HZ IE 4Z ..." A leltár felvétele idején („Befinden sich dato"): „Stall Magazin und Stall Boden". Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Grün Gewölbe". Matthäi, 1837: „Nr. 391 [neu hinzugekommene Gemälde] Adam Manyocky ... Franz Rakoczy, ehemaliger Fürst von Siebenbürgen, gestorben 1735. ... 2 F[uß] 8 Z[oll] hoch, 2 F[uß] 2 Z[oll] breit". Sötét, felhős égháttér elé komponált méltóságteljes megjelenésű ábrázolás, amely a fejedelmet magyar nemesi öltözetben, arany rátéttel díszített sötétkék dolmányban, mentekötővel rögzített sötét skarlátvörös mentében, mellén az 1708-ban kapott Aranygyapjasrendjellel mutatja be. Vállára omló haja és bajusza sötét színű, sötétbarna prémes kucsmáját tollforgó díszíti. 1837-ben az eredeti vászon hátoldalán lévő szignatűra feltehetően még látható volt. IRODALOM: Matthäi, 1837. 78. 391. sz.; Nyári, 1893. 226. (repr.); Müller, 1895. 138; Nyári, 1896. 131; Pulszky, 1897. II. 273; M. S., VU 1903. 346, 496; Szendrei, 1904. 646-647; Malonyay, 1905. 14, 16; Nyári, 1906. 256; Nyári, 1909. 65; Katalógus Budapest, 1913. 7; Katalog Darmstadt, 1914. 98. 371. sz.; Stübel, 1914. 7/2. j.; Petrovics, 1925. 3. (repr.); Ybl, 1925. 304-305; Lázár, 1926. I. 91, 95, 99. 6. sz.; OMSZMÉ 1924-1926. IV. Budapest. 1927. 198, repr.: 199. 3. kép; Divald, 1927. 214; Lukinich, 1927. 664; Lázár, 1928. 68; Kende, 1929. 4; Thieme-Becker, XXIV. 1930. 46; Lázár, 1933. 17, 118, 135, 136, III. tábla; Lázár, Forum, 1934. 169; Szalatnai, 1934. 145; Katalógus Budapest, 1935. 38. sz. II. tábla; Mihalik, 1935. 127; Kampis, 1937. II. 84-86; Pigler 524; Bottyán, 1952. 16; Göras, 1953. 91, L. tábla; Garas, 1955. 18; Mányoki emlékkiállítás, 1957. 4-5, 14-15. 32. sz.; Katalog Paris, 1966. 151. sz.; Katalógus Budapest, 1966. 144. sz.; MűvLex, III. 1967. 236; Katalógus Budapest, 1969. 9, 36. 122. sz.; Galavics, 1969. 44; Magyarországi művészet története, 1970. 275. 421. kép; Hopp, 1973. 735-736; Hopp, 1973/a. 75, 121-124; Katalógus Budapest, 1974. 40. sz.; Vayer, 1978. 189-199;