Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

1751 (?) Olaj, vászon; 80x63 cm Kulturstiftung Dessau-Wörlitz, Museum Schloß Mosigkau, „Gelb-Versilbertes" („Intimes") Kabinett (szupraport) Leltári szám: 110 (Mos. Nr. 58) Jelezve (jobbra középen a kép szélén) aláfestésben: „Hoffmlr", a kép felső rétegén: „A.: Manyoki pinxit 175[1]" Felirat (a 19. századi dublírvásznon, a dublírozással egykorú): „Philipp Wilhelm Marschalck von Bieberstein - Ober Aufseher von der Graffschaft Henneberg" Proveniencia: Marie Eleonore von Anhalt-Dessau, Radziwill hercegnő gyűjteményéből, amelyet 1756-ban a mosigkaui kastély építtetője, Anna Wilhelmine von Anhalt-Dessau vásárolt meg. Restaurálva: 1982, Anette Richter Sötét háttér előtt ábrázolt félalak, hímzett szegélyű világosszürke mellényben, vörös bársonykabátban. Bal vállán kék bélésű barna párducprém, amelyet mellén átlósan egy ékköves lemezekből álló pánt rögzít, rajta ötvösművű, golyó formájú keleti dohány tar tóval. Fején sötétkék tetejű, tollforgós barna prémkucsma. (Vö. Katalog Wien, 1983. 13/22 sz.) A portré az 1756 után berendezett, a 18. századi forrásokban „GelbVersilbertes" (Dauer, 1983. 4.), később „Intimes Kabinett"-nek nevezett kis szoba négy beépített szupraportjának egyike, amelyek - jóllehet nem egy sorozatként készültek - ebben az elhelyezésben a négy életkort ábrázolják. Egyedül ez a kép származik Mányokitól - a férfikor megjelenítője -, a többi három Antoine Pesne munkája (ld. még C. 394.). A kép korábban Pesne œuvre-jében szerepelt, jóllehet Horst Dauer közlése (1988) szerint Anna Wilhelmine von Anhalt-Dessau képeinek 1756-os jegyzéke az 53. szám alatt Mányoki műveként rögzíti: „No. 53. Ein Portrait von Herrn Maniocki". (A 134 képet tartalmazó jegyzékből többet felsorol: Schmidt, 1959. 71/2. j., de erről a képről nem szól.) Dauer említett cikkében (feltehetően a dátum félreolvasásából adódóan) a képet 1708-ban készült műként szerepelteti, ezt azonban a Mányoki-életrajz kizárja. Az 1750-es évekre datált kép Mányoki legutolsó ismert, biztosan azonosítható munkája. IRODALOM: Berckenhagen, 1958. 192. 362. sz. (Pesne-műhely, lengyel kosztümös úr, 1755 körül); Harksen, 1976. 48, 95. kat. sz, 90. kép (Pesne, lengyel kosztümös úr, önarckép?, 1755 körül); Bartoschek, 1983. 45-46. (Mányoki, Philipp Wilhelm Marschall von Biberstein, jelezve); Dauer, 1988. 77. sz. (Mányoki, 1708); Dauer, 1990. 212, 214-215. 4. sz. (Mányoki, 1708, a jelzésben szereplő „Hoffmlr" megjelölést Rákóczi szolgálatára vonatkoztatja). A. 106. METZRAD, „Fräulein" (?-?) Feltehetően von Metzrad „Hausmarschall" leánya. Említi Mányoki 1715. október 18-án Lipcsében kelt számlája: „6. die Freyl Mezeraden" (100 Rthl). Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 959. „Mangocki - original] - Frl. Mezrath IE 7Z - IE 1Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Ihro Hoheiten Garten". A kép - úgy tűnik - nem szerepel az „1741 előtti" leltárban. FORRÁS: SächsHStA, ORD, SchKR, Band 31. Fol. 43. Quittung Nr. 11. IRODALOM: Buzási, 1998. 68, 73, 99. 41. sz. A. 107. MNISZECH, Jozef Wandalin (1670-1747) Jerzy Jan Wandalin Mniszech (fl693) és Anna Chodkiewicz fia. Sanok, Jaworów, Golcbiów és Rohatyn sztarosztája. 1701-1706 között litván táborszernagy, 1713-tól lengyel koronamarsall. 1742-től Krakkó kasztellánja. A Fehér Sas-rend lovagja volt. A család grófi rangjának megerősítése 1783-ban történt. A. 107/a.