Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

(szignált, datált); Bottyán, 1952. 17; Börsch-Supan, 1966. 104. 34. sz. (szignót nem említ); MűvLex, III. 1967. 237; Hopp, 1973. 738; Heípp, 1973a. 136; Brunner, 1977. 93. (Feulner katalógusában közölt két kép - Maria Josepha portréja a másik - 1945 óta nincs a Residenzmuseumban); Mraz-Mraz, 1979. 26. (repr.); Marx, 1985. 75; Katalógus Székesfehérvár, 1993. 154; Schweers, 1994. Th. 1/3. 1158. (a Residenzmuseumban lévőként közli); Dictionary of Art. XX. 1996. 350. (Garas) A. 97. MARIA DOROTHEA von Brandenburg-Schwedt őrgrófné, született kurlandi hercegnő (1684-1743) Friedrich Kasimir kurlandi herceg (1650-1698) és Sophie Amalie von Nassau Siegen hercegnő (tl688) leánya. 1703-tól Albrecht Friedrich von BrandenburgSchwedt őrgróf (1672-1731) felesége. IRODALOM: Hübner, I. 1725. 98. tábla; Berckenhagen, 1958. 159; Europäische Stammtafeln, II. 1965. 88. tábla. 1714 Említi Mányoki 1714. október 12-én, Drezdában kelt számlája: „No 3. Ihr. Königl. Hoheit die Fr: MarGr. Albert: ... 18 Ducaten". Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 1256. „Mangocki - original] - Mad. la Marggrafe Albert née Princesse de Curland - IE 10Z - IE 3Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 45r „Preußische Porträts" Lit: A. Inv. Nr.: 1256. „Mangocki - original] - Mad. la Marggr. Albert née Princ. Curland - B[rustbild] - IE 10Z - IE 3Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). FORRÁS: SächsHStA, ORD, SchKR, Band 28. Fol. 82. Quittung Nr. 26. IRODALOM: Lázár, 1926. I. 100. 63. sz.; Lázár, 1933. 25/2. j., 36/3. j. (utóbbiban téves, 1236-os leltári számot ad meg); Buzási, 1992-1996. 76, 139. 71. sz.; Buzási, 1998. 70, 80, 99. 38. sz. A. 98. MARIA DOROTHEA von Brandenburg-Schwedt őrgrófné, született kurlandi hercegnő (1684-1743) 1714-1723 Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: B. Inv. Nr.: 1309. „... - ein Contrefact mit Blumen auff Kopf IE HZ - 1E4Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Grün Gewölbe". Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 46r „Preußische Porträts" Lit: B. Inv. Nr.: 1309. „Manyocki (későbbi bejegyzés) - original] - La Margraff Albrecht - B[rustbild] - IE HZ - IE 4Z ..." Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol lOlr „Portraits Unbekannte" között a tétel ugyanazon a leltári számon megismétlődik, megegyező adatokkal, későbbi „Manyocki" bejegyzéssel! A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Korábbi lelőhelye („Geliefert"): „Grün Gewölbe". IRODALOM: Lázár, 1933. 36/3. j.; Buzási, 1998. 99. 39. sz. A. 99. MARIE ELEONORE von RADZIWILL hercegné, született von Anhalt-Dessau hercegnő (1671-1756) Johann Georg II. von Anhalt-Dessau (1627-1693) és Henriette Catharina von Nassau-Oranien (1637-1708) leánya, Henriette Agnes, Johanna Charlotte, valamint Leopold von Anhalt-Dessau nővére. 1688-ban Georg Joseph Radziwill (1668-1689), Olyka, Nieswitz és Radziwill hercegének felesége lett. Férje halála után egy ideig Varsóban, majd Berlinben élt. Dessauban halt meg. Amatőr festő volt, főként arcképminiatűröket készített. IRODALOM: Lentz, 1757. Th. 2. 433-434; Berckenhagen, 1958. 159; Katalog Berlin, 1987. 85. 1714 Említi Mányoki 1714. október 12-én, Drezdában kelt számlája: „No 7. Ihr Hochfrstl. Durchl. die Fürstin Radziwill ... 18 Ducaten". Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 1243. „Mangocki - original] - Mad. la Princesse de Radzivil - IE ÍOZ - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 37v „Dames und Cavalliers" Lit: A. Inv. Nr.: 1243. „dito [Mangocki] - original] - dito [Fürstin Radzivil] B[rustbild] - IE 10Z - IE 2Z ..." A leltár felvétele idején Pillnitzben („Befinden sich dato: Pillnitz"). FORRÁS: SächsHStA, ORD, SchKR, Band 28. Fol. 82. Quittung Nr. 26. IRODALOM: Lázár, 1926. I. 100. 65. sz.; Lázár, 1933. 37/8. j. (Mányoki 1714-es számláján 76-os tételszámot ad meg); Buzási, 1992-1996. 76,140. 72. sz.; Buzási, 1998. 70, 80, 99. 40. sz.