Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

A. 80. A. 81. LEITGER, Hermann (?-?) Hamburgi tanácsos. 1700-1703 körül 1856 decemberében Mányoki műveként Lipcsében elárverezve (Térey adata). Leírás: „Nr. 46. Portrait des bekannten Hamburger Rathes Hermann Leitger" IRODALOM: Leipzig, Auktion Sammlung Schräder, 1856. december 1. 46. sz.; Térey, 1914-1915. 582; lázár, 1926. II. 474. 106. sz.; lázár, 1933. 13/1. j. (az ábrázoltat Lüthgernek, az aukciót Schowernek írja); Buzási, 1992-1996. 116. 2. sz. A. 82. LEOPOLD I. (1640-1705), I. Lipót császár, magyar és cseh király III. Ferdinánd császár, magyar király (1608-1657) és Mária spanyol infánsnő (11646) ifjabbik fia. Bátyja, IV. Ferdinánd halála (1654) után 1655-ben magyar, 1656-ban cseh királlyá koronázták. 1658-ban németrómai császár lett. Első felesége 1666-tól Margarita Teresa infánsnő (IV. Fülöp spanyol király és Maria Anna osztrák főhercegnő leánya, fl673), második felesége 1673-tól Claudia Felicitas főhercegnő (Ferdinand Karl osztrák főherceg és Anna de' Medici leánya, tl676), harmadik felesége 1676-tól Eleonóra Magdalena von der Pfalz-Neuburg volt. IRODALOM: Katalog Wien, 1976. 153-154. 1714-1723 Dresdener Gemäldeinventar 1722/28. Lit: A. Inv. Nr.: 1129. „Mangocki - cop[ie] - Kayser Leopoldus 2E 12Z - 2E 6Z ..." A leltár felvétele idején („Befinden sich dato"): Flemmings Palais. Dresdener Gemäldeinventar „vor 1741" Fol. 31v: „Kayserl. Portraits" Lit: A. Inv. Nr. 1129. „... - cop[ie] Leopoldus I - Kfniebild] - ... - ..." A leltár felvétele idején („Befinden sich dato"): „Untere Stall-Zimmer auch Gallerien" Az adattal esetleg összefüggésbe hozható fennmaradt térdképre ld. az A. 68. tételben írottakat. IRODALOM: Buzási, 1992-1996. 108/216. j.; Buzási, 1998. 68, 81, 98. 32. sz. A. 83. 52. kép LEOPOLD von Anhalt-Dessau herceg (1676-1747) „Der alte Dessauer". Johann Georg II. von AnhaltDessau (1627-1693) és Henriette Catharina von Nassau-Oranien (1637-1708) fia. Brandenburgi-porosz szolgálatban kezdte meg több mint öt évtizedes katonai pályáját, melynek során Európa valamennyi fontosabb hadszínterén jelen volt. 1698-ban az anhaltdessaui hercegség ura, 1701-ben Magdeburg kormányzója lett, 1712-től tábornagy, 1742-től FelsőSzilézia főparancsnoka volt. 1703-ban a Fekete Sasrend lovagjai közé választották. Felesége 1698-tól Anna Luise Föhse, egy dessaui gyógyszerész lánya volt, akit később hercegi rangra emeltetett. IRODALOM: Berckenhagen, 1958. 154; Katalog Kreefeld, 1999. 329-330. 1714 Olaj, vászon; 73x60 cm (restaurálás utáni méret: 79x65,5 cm) Haus Wettin Albertinischer Linie e. V. Felirat és szignatúra (kopott, az eredeti vászon hátoldalán): „Son Altesse Serenissime Mareschal: Leopold Prince v Anhalt Dessau"; „de Manyoki pinxit 1714" A vakkereten: „Son Altesse Serenissime Leopold Prince v. Anhalt-Dessau"; „de Manyoki pinxit 1714" Proveniencia: Szász királyi tulajdonból először a Staatliche Kunstsammmlungen Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister gyűjteményébe került (ltsz.: Mo 1877), majd 2000. április 5-én visszaadva az egykori uralkodócsaládnak Verzeichnis ... Verein Haus Wettin, Cap. I. B. p. 121. Nr. 20 Königl. Garde-Meubles Verwaltung, Cap. I. A. b. 3