Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

vagyis IV. Károly portrémetszetének előképe vélhetően szintén Mányokitól származott. A. 71. KIRCHNER, Johann Gottlob {1706-1737 után) Merseburgi származású szobrász és festő. 1727-1728 között a meisseni porcelángyár modelleur-e, majd udvari szobrász Weimarban, ahol 1729-1730 között a Belvedere kastély szobrait kivitelezte. 1730-1733 között ismét Meissenben dolgozott, 1731-től a porcelángyár „Modellmeister"-eként. Életének utolsó éveit Berlinben töltötte. IRODALOM: Thieme-Becker, XX. 1927. 363-364; Katalog Wien, 1988. 86. 1731 körül, illetve után Portréja megtalálható volt Christian Ludwig von Hagedorn gyűjteményében. Leírása a gyűjtemény 1806-os jegyzékében: „1506. Das Bildniß des Jüngern Dres[d?]ischen Bild Hauers Kirchners, von Adam Maniocki gemahlt in schwarz und vergoldetem Rahmen, 2 Fuß 10 Zoll hoch und 2 Fuß 2 Zoll breit, 25 [Rthl.]". IRODALOM: Stübel, 1912. 162; Lázár, 1927. III. 4, 46. 120. 5. sz.; Thieme-Becker, XX. 1927. 363; Lázár, 1933. 77. 5. sz. (megemlíti, hogy a hagyatéki jegyzékben 25. tallérra volt értékelve); Hopp, 1973. 741; Hopp, 1973a. 156; Wiecker, 1993. 115; Buzási, 1999. 18. A. 72. KLEIN, Daniel (1672-1744) Portréfestő. Id. Enoch Seemann tanítványa volt, majd Párizsban tanult tovább. 1705-től számos gdanski polgármester, pap, tudós portréját festette meg. Stanislaw Leszczyríski udvari festőjeként is működött. Festő volt mindkét fia (közülük ifj. Dániel Klein Párizsban) és lánya is, aki miniatűrök készítésével foglalkozott. IRODALOM: Bernoulli, I. 1779. 264; Thieme-Becker, XX. 1927. 437. 1713/1714 körül Matthias Deisch gdanski rézmetsző gyűjteményében járva Johann Bernoulli látta Daniel Klein festő portréját Mányokitól: „Von Gemälden habe ich gerne bey ihm gesehen: das Porträt des erwähnten Daniel Kleins, von Maniocki gemalt, und das Porträt eines Prälaten von Klein selbst gemalet. Hr. Deisch soll noch mehrere Gemälde in Zimmer haben, in die er mich nicht geführet hat." Niels von Holst 18. századi gdanski gyűjtéstörténetről szóló feldolgozásában szintén említi a képet, azzal a kiegészítéssel, hogy a kép az 1711-1714 körüli évekből, még Mányoki gdanski tartózkodása idejéből való. Talán ehhez kapcsolódóan tartotta Daniel Klein ábrázolásának H. F. Secker a gdanski Stadtmuseum (ma Múzeum Narodowe) egykori félalakos férfiportréját (B. 326.), amely azonban a kép legkorábbi nyilvántartásául szolgáló kéziratos képtárjegyzékben (Stadt Museum zu Danzig. Gemälde-Verzeichniss. Danzig, 1902. Ms. Gdansk, Muzeum Narodowe, 93. sz.) ismeretlen portréjaként szerepel. Seeker feltevését sem az ábrázolás udvari karaktere, sem pedig a kép 1718-1719 körüli készítési ideje nem támasztja alá. IRODALOM: Bernoulli, I. 1779. 267; Holst, 1934. 65. A. 73. 57. színes kép; 107. kép KNOBELSDORFF, Georg Wenzeslaus von (1699-1753) Építész és festő. Katonatiszti pályakezdés után 1729-től festészeti és építészeti tanulmányokat folytatott, majd egy itáliai és franciaországi tanulmányút után 1737-től jelentős építészeti feladatokhoz jutott az akkor még trónörökös II. Frigyes részéről, akinek baráti köréhez tartozott. 1740-ben, trónralépését követően az uralkodó a „Királyi kastélyok és kertek" főintendánsává nevezte ki, majd a berlini (Schloß Charlottenburg új szárnya, Opera) és potsdami építkezések (Stadtschloß, Schloß Sanssouci) vezetésével bízta meg. 1747 után készült munkái közül berlini parktervei, valamint a dessaui kastély átépítése a jelentősebbek. IRODALOM: Thieme-Becker, XXI. 1927. 5-9. 1732 Olaj, vászon; 41x34 cm Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg Leltári szám: GK 1

10194 Jelezve (a hátoldalon): „A. de Manyoki pingebat Dresdae 1732" Felirat (a hátoldalon): „Georg Wentzel von Knobelsdorff geb. 1699. J 1753" Proveniencia: Knobelsdorff hagyatékából származóan később Paul von Seidel tulajdonában Berlinben (1892), majd az 1910 körüli évektől a Hohenzollernmuseumban, Schloß Monbijou-ban. Georg Friedrich porosz királyi herceg tulajdonából kölcsönként Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Berlin, Schloß Charlottenburg Kis kivágatú arckép, amely az építészt sötét háttér előtt fekete kabátban ábrázolja. Knobelsdorff legkorábbi ismert portréja, amely adatból tudott drezdai útja alkalmával készült (Kadatz, 1983. 35.). IRODALOM: Seidel, 1892. 195. (1729-es darálással saját tulajdonából közli); Seidel, 1899. III. 128. (képpel); Nyári, 1906. 255; Nyári, 1909. 65; Katalog Darmstadt, 1914. 294. 97. sz.; Biermann, 1914. I. 246. 396. kép; Lázár, 1926. I. 99. 24. sz.; II. 473; Hildebrand, 1927. 30; Thieme-Becker, XXI. 1927. 6; XXIV. 1930. 46; Hüdebrand, 1930. 38;