Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

OEUVRE-KATALÓGUS - A. Jelzett, valamint forrás vagy metszet alapján Mányokinak tulajdonított művek (A. 1-229.)

A. 11. III. ÁGOST lengyel király, szász választófejedelem (1696-1763) Arcképének másolata szerepel a Mányoki-hagyaték összeírásában (1757) és árverési katalógusában (1758): Fol. 28v: „No. 40. Eine Copie von iezt regierenden Königl. Mait. in Pohlen von H. Defuncto -16 g.-" Fol. 194v: „No. 40. Eine Copie von iezt regierenden Königl. Majt. in Pohlen von H. Defuncto -1 rth. 19 g.-'' Fol. 131: „134. Sr. Maj. d. K. in Pohlen ab eod." [Mányoki] A forrásban szereplő, 1733 után készült kép másolatának valószínű megrendelésére vonatkozóan ld. a Maria Josepha portréjánál szereplő adatokat (A. 100.). FORRÁS: SächsHStA, Amt Dresden Nr. 1271. IRODALOM: Stübel, 1914. 8/2. j.; Lázár, 1927. III. 43, 47.176. sz.; Lázár, 1933. 70/4. j.; Buzási, 1997. 186, 188. A. 12. III. ÁGOST lengyel király, szász választófejedelem (1696-1763) Arcképének befejezetlen másolata szerepel a Mányokihagyaték összeírásában (1757) és árverési katalógusában (1758): Fol. 27v: „No. 17. Eine unaus geführte Copie von Ihr Königl. Mait. des Königs in Pohlen -1 rth.-" Fol. 192v: „No. 17. Eine unausgeführte Copie von Ihro Königl. Majt. des Königs in Pohlen -17 g. 6 pf.-" Fol. 126: „68. Sr. Maj. Kön. Aug. III. in Pohl. No. 17." Egyik tétel sem említi, hogy a kép Mányoki munkája, ahogy nem közli azt sem, hogy ismeretlen kéztől származik. FORRÁS: SächsHStA, Amt Dresden Nr. 1271. IRODALOM: Lázár, 1927. III. 43, 47. 166. sz.; Lázár, 1933. 70/4. j.; Buzási, 1997. 186, 188. A. 13. BÁRÁNYI Miklós (?-i756) 1717-1725 között Bihar vármegye alispánja, 1726-tól a Hétszemélyes Tábla ülnöke. IRODALOM: Nagy, Pótkötet, 1868. 76. 1726-1731 Bárányi Miklós fiának, ifjabb Bárányi Miklósnak 1772-ben a csanádi püspöki szentszék előtt lefolytatott perében esik szó idősebb Bárányi Miklós arcképéről, amelyet Mányoki festett. A pert az örökségéből kitagadott ifjabb Bárányi törvényes származásának bizonyítása céljából kezdeményezte, s annak során a Mányoki-kép apa és fia hasonlóságára szolgáló bizonyítékként szerepelt. A periratban Kazzay Sámuel debreceni patikus tanúvallomásában esik szó a portrét korábban restauráló Weiss János nagyszebeni festőről, aki az ifjabb Baranyira az apát ábrázoló Mányokifestmény alapján ismert rá. Az irodalomban olykor több Mányoki-kép említése is előfordul a per ismertetése kapcsán. Zoltai (1931) a tanúvallomást a Kazzay patikájában dolgozó Cherny János patikussegédnek tulajdonítja, és Bárányi Miklós portréja mellett Bárányi Mihály debreceni főbíró arcképéről is beszél. Feltehetően az ő közlése alapján esik szó a két Bárányi portréjáról Bottyánnál (1952) és Menyhártnál is (1957), míg Lázár (1933), Söregi (1939) és ismét csak Bottyán Bárányi Miklós arcképe mellett feleségének portréját is említi, ugyancsak mint Mányoki munkáját. A tanúvallomás általam ismert szöveghű másolata szerint valamennyi adat téves, a jegyzőkönyv szerint a vallomás Kazzaytól származik, s abban csak egy képről van szó. Egy feltehetően Nyári Sándornak szóló, 1901. február 11-én Debrecenben kelt olvashatatlan aláírású levél írója szerint, aki részletesen és pontosan ír a Baranyiperről és az abban szereplőkről, a képet ifj. Bárányi Miklós örököse, Bárányi Gábor Bihar vármegyei alispán Debrecenből magával vitte Nagyváradra költözésekor. A levél írója kerestette Nagyváradon a képet, de eredmény nélkül. FORRÁS: Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, IV. A. 6/d. Nr. 13775. Dokumente Baranyiana Tom. II. 221-222. A latin nyelvű perirat Kazzay vallomását tartalmazó részlete Zoltai Lajos debreceni múzeumigazgató szöveghű másolatában 1928-ból a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában (19249/75. sz. 1-2). Én ez utóbbi anyagot használtam. Az említett levél ugyancsak a Magyar Nemzeti Galéria Adattárában található (3629/39/a, b.). IRODALOM: Lázár, 1926. II. 466, 474. 70, 71. sz.; Zoltai, 1931. 7; Lázár, 1933. 54-55; Söregi, 1939. 308; Bottyán, 1952. 17; Garas, 1955. 21, 266-267/26. j.; Menyhárt, 1957. 68/2. j. A. 14. BERNIGEROTH, Martin (1670-1733) A német Bernigeroth rézmetsző dinasztia megalapítója. 1685-ben kezdte meg tevékenységét Lipcsében, ahol nagy műhelyt hozott létre és tartott fenn. 1707-ben választófejedelmi rézmetsző lett. Fia, Johann Martin (1713-1767) továbbvitte apja tevékenységét és műhelyét, majd 1762-ben ugyancsak megkapta a választófejedelmi rézmetsző címét. IRODALOM: Thieme-Becker, III. 1909. 459; Weidler, 1914; AKL IX. 1994. 605.