Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

18 Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, Neues Palais, ltsz.: GK I 5151. Berckenhagen, 1958. 165. 245e sz.; Bartoschek, 1983. 44. 33. sz. 19 Kulturstiftung Dessau-Wörlitz, Museum Schloß Mosigkau, Intimes Kabinett, Bartoschek, 1983. 45. 34. sz. A kép datálását BörschSupan 1710-15-re javasolja, ld. Börsch-Supan, 1986. 18. 5. kép. 20 Dresden, Staatliche Kunstsammlungen, Gemäldegalerie Alte Meister, ltsz.: 773. A képet Pesne 1728-ban szállította le a királyi gyűjteménvbe. Bartoschek, 1983. 44. 32. sz.; Katalog Dresden, 1982.255. 21 Holzhausen, 1940. 65. „Man. Rembrand ein Manns Portrait - IE 15 Z - IE 8Z - (Geliefert:) Pein - (Befinden sich dato:) Pillnitz" A képet Pesne 1728. július 30-án szállította le Berlinből a képtárnak, további 21 festménnyel együtt. Az 1722/28-as leltárban az 1956. számon regisztrálva. 22 Pesne: Fiatal nő turbánnal; Dresden, Staatliche Kunstsammlungen, Gemäldegalerie Alte Meister, ltsz.: 777. Olaj, vászon; 72x54,5 cm. Az 1722/28-as leltárban az A 96. számon regisztrálva. Berckenhagen, 1958. 195. 396. sz.; Katalog Dresden, 1982. 256; Bartoschek, 1983. 25. 10. sz., Katalog Dijon, 2001. 88-89. 19. sz. 23 Az előbbi 1945-ben elveszett párdarabja: egykor Dresden, Gemäldegalerie Alte Meister, ltsz.: 776. Olaj, vászon; 72x54,5 cm. Az 1722/28-as leltárban az A 112. számon regisztrálva. Berckenhagen, 1958. 192. 367. sz. Itt Berckenhagen tévesen, az előző jegyzetben szereplő, 1728-ban Drezdába került turbános képmás leltári számával (1722/28-as leltár: 1956) szerepelteti. Helves adatokkal: Katalog Dresden, 1929. 376. 24 Keller, 1981. 116. 25 Keller, 1981. 7-46, 53-55, (Dietrich) 177-194 (Trautmann, Johannes és Januarius Zick); valamint összefoglalólag Lammel, 1985. 47. 26 Garas, 1981. 257. 27 Gerson, 1942, 304; Mányokiról uo.: 341, 524. 28 Gerson, 1942. 341. 29 Uo. 30 Lásd Hagedorn egyik levélbeli megjegyzését: „Ich werde meinen Nutzen haben, wenn Manyoki mit Denner zu ämuliren sucht" (Stübel, 1912. 52.). Hagedorn Denner egy karakterfejére utalva vezeti be Mányokiról szóló életrajzában a gyűjteményében lévő „Négy életkor"-sorozat ismertetését is (Hagedorn, 1755. 255.). Máshol ugyanennek a sorozatnak a „Gvermekkor" figurájáról: „[...] hat Manyoki so herrlich und erstaunenswürdig mit fast Dennerischen Zärtlichkeit [...] executiret" (Stübel, 1912. 52.), egyúttal Hagedorn azt remélte, hogy a „Négy életkor" öregember-figurájában Mányokitól egy „Dennert" fog kapni (Cremer, 1989. 39.). Az 1745-ben ugyancsak neki festett „Barnahajú fiatal nő cobolyprém sapkában" című képről: „[...] Denn NB. Denner weiß keinen rechten Fond zu machen und zu nuancieren, daß der Kopf heraus trete [...]" (Cremer, 1989. 432.). Végül: Mányoki által festett saját portréjának bátyját ábrázoló párdarabját Hagedorn Dennerrel akarta elkészíttetni, de miután Denner többszöri próbálkozása után is elégedetlen volt az eredménnyel (ld. Cremer, 1989. 42, 55.), a képet Dominicus van der Smissennel festette meg. Ez az egyetlen kép, amely az elpusztult Hagedorn-gyűjteménvből ma is megvan, s a hamburgi Kunsthalle gyűjteményében található. (Katalog Hamburg, 1966. 147. 44. sz. Olaj, vászon; 81x63,5 cm) Cremer, 1989. 102. Itt lelőhelyként a Museum für Hamburgische Geschichte van megadva. Hagedorn korai megrendeléseiről Dennertől: Cremer, 1989. 30. 31 Feulner, A.: Der junge Goethe und die Frankfurter Kunst. In: E. Beutler (Hrsg.): Freies Deutsches Hochstift. Festgabe zum Goethejahr 1932. Halle, 1932. 40. Idézi: Lammel, 1985. 47. Feulner megállapításának némileg ellene mond az a németalföldi és holland festészet iránti preferenciákra figyelő összkép, amit Cremer ad a 18. század eleji német hercegi gyűjtemények karakteréről és gyűjtői orientáltságáról: Cremer, 1989. 105-119. 32 Keller, 1981. 57-59. 33 A kérdés alapvető feldolgozása: Gerson, 1942; újabban a témáról és az egyes mesterekről monografikus közelítésben: Keller, 1981; Herrmann-Fichtenau, 1983; Michel, 1984; Heenk, 1998; Kölsch, 1999. 34 Hagedorn így emlékezik meg Mányokival való megismerkedéséről: „Manyoki wird mir bei Hofe vorgestellt, kommt meinen Poelenburgh (ein in Wien für 50 Rthl. erworbenes Nymphenbad) zu sehen, dergleichen er nie so schön gesehen." Idézi: Stübel, 1912. 49. 35 Wiecker, 1993. 16. Eszerint ebbe a tematikai kategóriába sorolható a gyűjtemény képeinek 87,9 százaléka. 36 Kreuchauf, 1776. 320; valamint Kreuchauf, 1768-1782. 16, a Richtergyűjteményt ismertető rész: 9-18; a Richter-gyűjreményről újabban: Trautscholdt, 1957. 226-228; Calov, 1969. 40-41. 37 A kép „Schmid fee. 1782." jelzéssel, egykor Potsdam, Stadtschloß. Háborús veszteség. Forrás: Berlin, Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Fotoarchiv: mint Cosel grófnő portréja. 38 Mint például: (Karl Ludwig Wilhelm) „Baron von Pöllnitz Der verschwenderische Liebhaber oder Das Galante Sachsen. (Aus dem franzoesischen übersetzt von einem Deutschen... Amsterdam 1735.) Neue Übertragung von Wolfgang Paul." Frankfurt a. M. 1964. Ebben történetesen szerepel egy Moritzburgban berendezett „török szeráj" leírása (94-95.), amelyben II. Ágost szultánként jelenik meg a meghódítani kívánt Königsmarck Aurora előtt. A keleti elemek azonossága ellenére nem hiszem, hogy épp ez az „irodalmi" részlet inspirálta Mányoki képét - habár Pöllnitz munkája a 219. számon megtalálható a könyvtárának jegyzékében -, de valószínűnek tartom, hogy egy ehhez hasonló. 39 Ilyenek a következő kétalakos, térdkép kivágató, hangszeres zsánerportrék: Spinéten játszó hölgy fuvolással, Stiftung Preußische Schlösser und Gärten Berlin-Brandenburg, Potsdam, Neues Palais, ltsz.: GK 11548, Berckenhagen, 1958. 198. 434. sz. (1718 k.); Bartoschek, 1983. 43. 29. sz. (1725? k.); Börsch-Supan, 1986. 14, 28. 12. sz. (1710 k.), valamint Karl Heinrich Graun és felesége, ugyanott, ltsz.: GK I 10607, Berckenhagen, 1958. 140. 137a. sz. (1733 k.); Bartoschek, 1983. 60. 47. sz. (1735 k.); Börsch-Supan, 1986. 19, 31. 58. sz. (1735 k.) 40 Cremer, 1989. 38, aki ezt a véleményt Hagedorn egy 1742. április 14-én kelt leveléből idézi. 41 Vö.: Hagedorn 1745. március 16-án írt levele: „Hätte ich nur viele Manyocki; daß er mir mahlen wolte und so oft mahlt, als ich es wünschte, ich wolte mich reicher schätzen, als wenn ich das duplum des Geldes auf Leib-Renten zöge." Cremer, 1989. 432. Ugyancsak Hagedorntól tudjuk Mányoki képeinek árait is, eszerint: egy fejért (Hagedorn szerint csak) 50, a kezekért 25 rajnai tallért kért (Stübel, 1912. 51.). Hagedorn portréját „baráti áron" 6 Dukátért, valamint egy dohányszelencéért készítette el, ami a gyűjtőnek ugyan 4 rajnai tallérjába került, de mint írta, megért akár 3 Dukátot is. (Uo., valamint Cremer, 1989. 39., Hagedorn 1742. május 28án kelt levele alapján.) 42 wiecker közlése szerint a Hagedorn-hagyaték elpusztult leltára [ld. alább 48. jegyzet] 313 képet tartalmazott. A gyűjtemény 1806ból származó nem teljes jegyzéke [ld. alább 49. jegyzet] 274 tételben 311 képet tüntet fel, a legmagasabb tételszám: 2276. A gyűjtemény sorsát források, így a Hagedorn hagyatéki akták alapján először áttekintő Moritz Stübel megadja a gyűjtő halálakor felbecsült hagyaték képzőművészeti anyagának összesített becsértékeit, eszerint: festmények 12.121 Rthl.; rajzok 541 Rthl.; metszetek 692 Rthl (Stübel, 1912. 160.). A 22 fejezetet tartalmazó hagyatéki összeírás tárgytípusonkénti egységeiről 1805-ben készült másolatot a koppenhágai Reichsarchiv anyagából közli Wiecker, 1993. 23. Itt az egyes műfajoknak megfelelő fejezeteknél megtalálhatók a Stübelnél megadott összegek, s azon felül a hagyaték teljes becsértéke: mintegy 21.162 Rthl. 43 Vö. Keller, 1981. 79; Hagedorn gyűjtői szempontjainak anyagi oldaláról: Wiecker, 1993.12-14. 44 Csak a legfontosabb nevek a gyűjteményben előforduló művek mennviségével az 1806-os, nem teljes jegyzék alapján: August