Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

(proavus) Esztergom ostrománál tanúsított hősiessége volt. A birtokba iktatásra a nádor a garamszentbenedeki konventet kérte fel. (MOL Regnicolaris Levéltár, N 9, Archívum palatinale comitis Nicolai Pálffy, Lad. 35, 3. kötet, 26. cs. Protocollum donationum & consensuum ... Comitis Nicolai Pálffy ... ab Anno 1725 usque 1730. p. 669-671, fogalmazványa uo.: Lad. 32. Fase. 8, Nr. 64. 14. cs. Donationes et consensus, másolata: Magyar Kancelláriai Levéltár, A 119, Donationes palatinales, 2. kötet, p. 351-352.) Az iratok megtalálása Vissi Zsuzsa (MOL) érdeme. Az új adomány szerzésének előzményeiről, valamint Ráday Pál közbenjárásáról Mányoki Rádayhoz írott levelei alapján Zsindely, 1954. 270. 29 Zsindely hivatkozik a Ráday család birtokainak elenchusában található alábbi bejegyzésre, amelyhez, mint írja, már nem tartozik irat: „1730 Juli 3 a Sz. Benedeki Convent tanulevele arról, hogy Mányoki Ádám és Sámuel, nem különben Gocset Károlyi Erzsébet, Bárczay József özvegye, Nógrád vármegyebeli egész Pöstyén és Fogats pusztákat palatinalis donatioval meg szerezvén, azokba statuáltattak is." Zsindely, 1954. 271/8. j. A birtokba iktatás során mindazonáltal kontradikció merült fel, amelyről Ráday Pált részletesen tájékoztatta bizalmas embere, az eseményen résztvevő Fatavits Ferenc. Zsindely, 1954. 271/11. j. A „contradictorok" nevét azonban nem innen tudjuk, hanem Nagy Ivántól a garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltárának anyaga alapján (MOL A garamszentbenedeki konvent hiteleshelyi levéltára, Capsa H. Fasc. 7. Nr. 18. mikrofilmen), miszerint az Egry és a Balogh család jelentette be a birtokba adással kapcsolatos tiltakozását. Nagy VII. 1860. 286. Feltehetően a Nógrád megyében birtokos Baloghy Miklós és felesége, Egry Anna családjáról, illetve leszármazottairól van szó, akikről 1700 körül más birtok ügyében esik szó a garamszentbenedeki konvent anyagában. Nagy I. 1857. 150; IV. 1858. 16. A birtokokat Mányoki Ádámnak és Sámuelnek végül nem sikerült megszereznie. 30 A birtokba iktatási processzus Zsindely által közölt ismertetésében szereplő „conventualis pap" minden bizonnyal azonos Mányoki 1732. május 3-án Lipcsében kelt levelében említett Baros János „convent pappal", aki a garamszentbenedeki konvent részéről a „statutio"-t biztosította, amit Mányoki a neki küldött képpel honorált. Zsindely, 1954. 271/11. j., 275. Másolatként készült csendéleteiről, egyházi, bibliai tárgyú képeiről elsősorban hagyatéki összeírásából tudunk. Ld. a Baranyi-per során Varjas János református kollégiumi professzor részéről tett nyilatkozatot, miszerint 1740-ben Tótfaluban Mányoki családjának tulajdonában több kép között volt egy „Síró Mária Magdolna" is. Debrecen, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, IV. A. 6/d. Nr. 13775. Dokumenta Baranyiana Tom. II. 286-287. Lázár, 1926. II. 466; Lázár, 1933. 54, ahol Lázár a képet feltételesen a Dinglinger-féle zománckép előképével tartja azonosnak. Ennek azonban a Fájdalmas Mária volt a témája. Erről 1734. augusztus 4-én, valamint 1735. június 18-án kelt folyamodványában számol be. (SächsHStA, Geheimes Kabinett, Loc. 379/11. Fol. 87r, valamint 91r.) Lázár, 1926. II. 464; Lázár, 1933. 56. 1726 tavaszára tehető Drezdába való visszatérésére, valamint lipcsei, illetve jénai tartózkodására vonatkozóan: Mányoki levelei Teleki Ádámhoz, 1726. április 24. Lipcse, valamint 1726. augusztus 19. Jéna. Ld. Kiss, 1908. 258-259. Ld. Ráday Pálnak 1730. október 25-én Bécsben keltezett levelét. Zsindely, 1954 . 274. Beck, 1867. 40. 2. sz. Beck a kastély és berendezése ismertetéséhez A. M. Schulze: Album der Schlößer und ritterschaftlichen Besitzungen des Herzogthums Sachsen-Coburg-Gotha. Leipzig, o.J. című munkáját használta. A művészet története Magyarországon, 1983. 258; Magyar művészet 1800-ig, 2001. 365. Mindkét kötet barokk fejezete Galavics Géza munkája.