Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)
Előszó
el elsősorban, hogy különböző okból, de közvetlenül kapcsolódnak a megelőző hónapok feladataihoz (A. 84, B. 231.). Különösen a hercegnő, Anna Luise képmása, amely a Berlinben készült, s később Drezdába leszállított munkák - így az 1714-es számlán szereplő női portrék - egyenes folytatásának tekinthető, s egyike azoknak az ábrázolásoknak, amelyeket kvalitása, valamint Pesne festői megoldásaival rokon kivitelezése okán Berckenhagen a berlini festő művei közé sorolt. A másik mű, az anhalt-dessaui herceg ma Dessauban őrzött portréja annyiban köthető a drezdai munkákhoz, hogy az Erős Ágost számára 1714-ben készült arckép valószínűleg egyidejű változata, amely noha másodpéldány, azzal egyenértékű. A kép mindazonáltal festőileg meglehetősen különbözik Mányoki egykorú műveitől. A könnyed ecsetjárással modellált arcon olyan megoldásbeli jellemzők ismerhetők fel, amelyek korábban a tisztigaléria darabjainak némelyikén fordultak elő, s ott, kézjegyként, a sorozat egyes portréinak Mányoki-szerzőségét támasztották alá. A foltokkal történő formálásmód, az arc, a bőrfelület markáns hibáinak jelzése, amit azután enyhe lazúrral egységes, határozott összképbe foglal, olyan arcképfestői szemléletnek és megoldásnak felel meg, ami a pár évvel későbbi, 1718-ra datált, vagy aköré tehető munkák jellemzőit előlegezi (vö.: A. 3, B. 232, 280.). Kézenfekvő lenne a feltevés, hogy a herceg dessaui portréja Anna Luise képmásának párdarabjaként a család számára készült, a kép eredete azonban nem erre mutat. A portré sorsa ugyanis különbözik a családi gyűjteményben fennmaradt többi arcképétől, minthogy 1927-ben egy berlini árverésen bukkant fel. A berlini eredet továbbmutat a kép saját történetén, támpontot és következtetések levonására alkalmas öszszefüggést kínál a herceg egy további ábrázolásához is. Ahhoz a háromnegyed alakos portréhoz, amely (Pesneattribúcióval) egykor ugyancsak berlini műkereskedelemből került elő, és amelyhez a dessaui kép az arc, a fejtartás, valamint több részlet tekintetében - variációként - egyébként is igen közel áll (B. 279.). A hadvezéri sorozatok képtípusának, kompozíciójának és formátumának megfelelő térdképen a herceg hadvezéri tartásban, teljes páncélzatban, hadvezéri bottal jelenik meg, csatajelenettel a kép háttérben. A képtípus és a megjelenésmód okot ad a feltételezésre, hogy egy tisztisorozat egykori darabját lássuk benne, noha a 18. század elejéről tudott, illetve fennmaradt porosz tisztigalériák egyikével sem tudjuk jelenleg összefüggésbe hozni. A berlini eredet talán összefügg azzal a korábbiakban már érintett feltevéssel, hogy Mányoki 1714-es berlini tartózkodása és működése következményeként a festő több munkája jutott Berlinbe, talán elkészültét követően nem sokkal. Többnyire olyan portrék, amelyeknek első megfogalmazása az Erős Ágost megrendelésére készült művek közé tartozik. S itt az említett képen kívül hivatkozhatunk az anhalt-dessaui herceg mellképének egy 18. század első feléből való berlini másolatára (A. 84/a.) 67. Mányoki Ádám: Friedrich Heinrich Eugen von Anhalt-Dessau, 1714" (?) (részlet) Dessau, Anhaltische Gemäldegalerie (B. 259.) ugyanúgy, mint a herceg nővérének, Johanna Charlotte brandenburg-schwedti őrgrófnénak az előzőekben tárgyalt háromnegyed alakos portréjára (B. 271.). Az utalás Johanna Charlotte ma Gripsholmban őrzött ábrázolására ehelyütt nemcsak a képek rokon sorsa miatt indokolt. A hercegnő és Leopold herceg háromnegyed alakos képmásán a kissé mereven kezelt, egyenes vonalakban lefutó drapériák ügyetlen, leegyszerűsített vonalvezetésében túl sok a hasonlóság ahhoz (talán a nagy képkivágat követelményeiben való gyakorlatlanság miatt), hogy ne tekintsük támpontnak a képek amúgy is indokolt egymáshoz közeli datálásában. Leopold von Anhalt-Dessau Mányokitól négy további portrét is rendelt, fiainak ábrázolásait, amelyek közül három, feltehető sorozatként, azonos megoldású. Dietrich, valamint Leopold Maximilian arcképeinek lelőhelye a háború óta ismeretlen, a legidősebb fiú, Wilhelm Gustav képmása azonban ma is a dessaui gyűjteményben található (B. 249, 281, 318.). A három tizenévesforma gyermeket a festő páncélosán, hermelinpalásttal, félalakban örökítette meg, egyöntetű sötét háttér előtt, amelyből csupán a szálkás, szikkadt ecsettel festett, allonge-parókával keretezett, erős fénnyel megvilágított arcok, a palástok hermelinje, a páncél tompa fé-
