Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

law Jabionowski korábban említett portréjának nagyobb kivágatú variációja, valamint Jan Szembek kancellár udvari eleganciával kivitelezett reprezentatív portréja (B. 269, 309.). A lengyel udvar hölgytagjait ábrázoló öt arckép a méretben velük közel azonos Szembek-portréval együtt Stanislaw August (Poniatowski) lengyel király gyűjteményéből származik, és első ízben a varsói királyi gyűjtemény 1795-ben felvett leltárában fordul elő.

61 A varsói női arcképek közül kettő kisebb-nagyobb mértékben összefügg a drezdai gyűjtemény két darabjával, illetve az 1713-as számlán megnevezett képekkel. Mányoki varsói Nemzeti Műzeumban lévő arcképe Konstancja Czartoryskáról (a wilanowi kastélyban Eleonóra Monika Czartoryska 1750-ből származó portréjaként kiállítva) némi részletbeli módosítással megegyezik az 1713-as sorozatba tartozó drezdai Czartoryska-portréval, amelynek véleményem szerint kevéssel későbbi, 1717-es saját kezű másolata lehet (B. 246.). Az 1713-as drezdai kép ugyanakkor az arcrészek megformálását, valamint a kompozíciót tekintve igen közel áll a varsói képek egy másik darabjához, Rybihska chelmi palatinusné portréjához (B. 303.). Rybiríska ábrázolása mindazonáltal ismét másolat, mégpedig - s ez épp a Czartoryska-portréval való összefüggések miatt valószínű - a drezdai leltárakban „Ribinska, Princesse Lubomirska" néven bejegyzett, s egyébként az 1713-as számlán szintén feltüntetett lappangó változat után (A. 143.). A Rybiríska-másolat mellé festői szempontból a sorozat egyik legszebb darabja, Dönhoff grófné portréja sorolható, őhozzá pedig a kompozícióban talán legváltozatosabbat, Pociejowa-arcképét (hagyományos nevén Montmorency grófnéét) társíthatjuk (B. 250, 296.). A Rybiríska-Dönhoff-Pociejowa hármast az erőteljes színhasználat, a néhol lazűros felületképzés kapcsolja egymáshoz, míg a másik három képet, Czartoryskáét, Lubierískáét és a legújabban előkerült portrét Besenvalné, született Bielirískáról egyfajta fátyolos összhatás és bársonyos fényű színezés (B. 237, 283.). Mindkét festésmód és felületképzés Mányoki jellemző sajátja, ez utóbbival például a drezdai gyűjtemény Dönhoff-ábrázolásán is találkozunk, 1713-ból. A csoportosítás ennélfogva nem von maga után időrendet, a sorozat darabjaival kapcsolatban az egyetlen időbeli támpont az, hogy a Dönhoffportré kompozícióban és a ruharészletek alkalmazásában a grófné egy 1718 köré datálható portréjával több azonosságot is mutat (B. 251.). Kompozíciós és méretbeli rokonság, valamint az egyik ábrázolttal való valószínű azonossága alapján feltehetően e sorozat részének szánta Mányoki a Magyar Nemzeti Műzeum álarcot tartó nőt ábrázoló arcképét is (B. 284.). A Teresa Lubieríska képmásának feltételezett portré Mányoki részéről minden bizonnyal befejezetlen maradt, mivel a képfelület mintegy felén más kéz kiegészítése látható. E kép kapcsán érdemes szólni arról, hogy a sorozat három darabja kosztümös ábrázolásnak tekinthető. Legegyértelműbben az álarcot tartó, karneváli öltözetet viselő női portré, de véleményem szerint annak tartható Pociejowa férfikabátot és kalapot viselő ábrázolása, valamint Dönhoff grófnéé is, akinek vállát szőrmével bélelt zsinórozott lengyel (vagy magyar?) súlyos férfimente öleli át. Az elsőként említett Czartoryska- és Rybiríska-másolatok már az előképek okán is Drezdában készülhettek, a többi azonban - tekintve, hogy a modellek a lengyel udvar tagjai voltak - feltehetően a képek későbbi helyén, Varsóban. Készítési idejükre - részben a helyszínnel összefüggésben - az 1716-1717-es évet tartom valószínűnek, s nemcsak az életmű ez időre tehető egyéb munkái alapján. II. Ágost 1715 decembere és 1717 márciusa között Lengyelországban volt, gyakori varsói tartózkodásokkal,

62 s több okból feltételezni lehet, hogy Mányokit megbízásai ezzel párhuzamosan szintén a varsói udvarba szólították. Ezekben az években kezdődtek ugyanis az Erős Ágost által 1713-ban megvásárolt varsói Szász palota uralkodói rezidencia céljára való belső kiképzésének, berendezésének munkálatai,

63 amellyel összefüggésben állítólag Mányoki nevét is említik.

64 Nincs támpont arra, hogy varsói sorozatként nevezhető portréit ennek a munkának a részeként festette volna (egy első elképzelés, illetve ideiglenes berendezés céljára), de ez nem is zárható ki. Különösen azért, mert adatok alapján ugyanitt a későbbiekben egy hasonló sorozat meglétét tételezhetjük fel. A palota északi szárnyának második szintjén II. Ágost akaratának megfelelően egy „szépséggalériát" alakítottak ki, aminek a bizonyítéka - még szándékként - egy alaprajz, amelyet a kutatás az 1720 körüli évekre feltételez. Ezen az emeleti képgaléria tervezett helyén az egyes falszakaszok mellett az uralkodó saját kezű megjegyzései olvashatók arról, hogy Erős Ágost ott az udvar mely hölgy tagjának a portréját kívánta elhelyeztetni.

65 Az alaprajzot közzétevő Walter Hentschel meg is említi néhányukat: „therese, chatoryskin [Czartoryska], denhoven [Dönhoff], techen [a tescheni hercegnő, született Lubomirska], ... fitztümen [Vitzthum], princesse martéin [Morsztyn] auh la brasnitzgen [Branicka] bessenvallen na belinsga [Besenvalné, született Bieliríska], lubomirsgen [Lubomirska] ..." most csak azokat kiemelve, akiknek a portréja ebben az összefüggésben figyelmet érdemel.

66 A nevekkel ellátott alaprajzból azonban még kibetűzhető néhány további is:

67 így „therese" mellett „martibella", ők ketten tehát az Oginska-nővérek, ezt követi „potchasinis", vagy ahogy a drezdai leltárakban szerepel, „Potzastine ou Dobianska", vagyis Towianska, majd „potchi", vagyis Pociejowa, a későbbi Montmorency grófné, „lufzina", aki a drezdai leltárakban Louffsine, a meavi sztaroszta felesége, majd „sallusgial", ő Mányoki számláján „Madame Saluska"ként szerepel, továbbá „Rodractska", vagyis Rosrazewska. S végül egy név, amelyik II. Ágost megjegyzéseinek idejét is pontosítja: „orsollgen", vagyis Orselska grófnő, aki ezen a néven 1727-ben kapta meg ezt a rangot. Az alaprajzon szereplő bejegyzéseket Hentschel néhány mondatban Mányoki 1713 évi varsói tevékenysé-