Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

Deinigen, weil ich befürchten müßte, daß auch manches für Kunst und Antiquitaeten interessante zu Grunde gegangen sein kan(») - hoffe aber, da ich Deine Passion ken(»)e, daß Du auf die Rettung das besten dein Haupt Augenmerk gerichtet hast"). Talán éppen a Jankovichnak emlegetett szép emlékek okán - miután egyaránt 1845 nyarán történt, hog)' az opálbányák bérlete lejárt, Pulszky pedig megnősült, és így végleg elköltözött Eperjesről -, amikor 1848 júniusában meghalt Fejérváry Gábor húga, Pulszky Ferenc édesanyja, Fejérváry gyors döntést hozott: 1848 augusztusában visszatelepedett Pestre: a Nádor utcában, az ún. gróf Pejachevich-ház második emeletén bérelt magának lakást. 1849 elején kérte, hog)' gyűjteményét ideiglenesen a Nemzeti Múzeumban állíthassa föl. Ebből valószínűleg nem lett semmi, annyi legalábbis bizonyos, hog)' Fejérvár)' maga a Ludovikán lakott Pest lövetése idején, és bútorait is odavitette. Persze az sem lehetetlen, hog)' éppen a múzeum ajánlatára vag)' közvetítésével jutott ehhez a biztonságos tárolási lehetőséghez, hiszen a múzeum anyagát rejtő ládák jórészét csupán bő évvel azelőtt, 1847 tavaszán szállították innen - közel tíz éven át tartó kényszerraktározás után - az elkészült múzeumépületbe. Fejérváry 1850 tavaszán aztán megint új lakásba költözött - vélhetően a Pejachevich-féle házon belül, mert leveleit továbbra is ugyanarra a címre kapta. A gyűjteményt legkésőbb ekkor kicsomagoltatta és elrendezte lakásán - Henszlmann Imre emlékezésében határozottan szólt ugyanis arról, hogy kedves tárgyai és könyvei között érte őt a halál 1851 novemberében. Ha nem máshonnan, a Nemzeti Múzeum köréből ajánlhatták Fejérvárynak Varsányi Jánost (1808-1878), aki mérnök volt - a pesti Institutum Geometricumban végzett 1834-ben -, földmérőként és térképészként dolgozott többnyire megyei hivatalokban - előbb eg)' évtizeden át Szombathelyen. Ott helyi római régiségeket kezdett gyűjteni, és a kezére került - persze túlnyomóan nem túl ritka és értékes - használati tárgyak egy részét akvarellalbumba rajzolta le - még ha ez a Liber AntiquitatisszdX összevetve inkább szerény füzetnek tűnik is. Emellett a távolabbi környéket is bejárva rajzolt rómaiak mellett középkori épületrészeket és ezeknél is későbbi, elsősorban feliratos emlékeket. Varsányi 1845-ben költözött Pestre, budai külterületeken és Buda környéki falvakban gyűjtötte és rajzolta tovább a római, mindenekelőtt feliratos kőemlékeket, és immár nem saját gyűjteménye, hanem barátai publikációi és a Nemzeti Múzeum kőtára számára, s néha - továbbra is - középkori és újkori maradványokat, épületeket és tárgyakat is, terepen és a múzeumban egyaránt. Saját maga is ásatott, és ő lett a múzeum Erem- és Régiségtárát vezető filosz, Erdy János állandó kísérője: ő volt a múzeum első ásatásainak lebonyolítója és dokumentátora, azaz a lelőkörülmények rögzítője és a leletek bemérője, felmérője és rajzolója (halomsírok feltárása Százhalombatta mellett, 1847; leletmentés, illetve sírok feltárása, köztük III. Béláé és Antiochiai Annáé a székesfehérvári királyi bazilika déli mellékhajójában, 1848 decemberében). Noha ezután - úgy hírlik - nemzetőr volt, és emiatt a szabadságharc bukása után egy ideig fogva tartották, hamar szabadulhatott - hivatalt viszont nem vállalhatott, vagy nem akart vállalni talán az 1850-es évek közepéig, amikortól haláláig Pest megyei járások mérnökeként egymás után több Pest megyei helységben élt, és akkor már elsősorban őskori régiségeket ásott, gyűjtött és rajzolt. Az 1840-es években és az 1850-es évek elején Varsányi volt jószerént az egyetlen, s mondhatni amúgy is az első rendszeres műtárgyrajzoló Pesten - már ha nem tekintjük Henszlmann Imrét, aki Haliczky Antal múzeumigazgató albérlőjeként, igen fiatalon, az 1830-as évek elején rajzolt múzeumi tárgyakat (például az egyedi kancsót), és a Fejérváry-gyűjtemény tárgyaival is megpróbálkozott, nagyjából ugyanakkoriban bizonyosan, és nem ok nélkül gondolható, hogy később is. Henszlmann teljesen soha nem hagyott föl a rajzolással, de az 1840-es évek közepétől és 1850-es években már mindenekelőtt építészeti rajzokat készített. Teljesen kézenfekvő volt tehát, sőt nem is nagyon adódott más választás, mint hogy Fejérváry Varsányival rajzoltassa gyűjteményének tárgyait, ha ábrázolásokra volt szüksége róluk. Márpedig volt, mert Fejérváry Gábor utolsó számadáskönyvének a műtárgyakkal és régiségekkel kapcsolatos kiadásokat rögzítő rovatában a legutolsó bejegyzés szerint föltűnően nagy összeget fizetett ki 1850 őszén az év során folyamatosan készült rajzokért Varsányi Jánosnak („Zeichen der Antiquen durchs Jahr", 568 forint: RJ, 1850. október 31). Alig van helye ugyanis kételynek a tekintetben, hog)

r noha nincs megnevezve, róla van szó. Mégis, azok a rajzai, amelyeket ma az MTAK Kézirattára őriz, nála magánál maradtak: ő maga adta őket 1863-ban és 1864-ben a Magyar Tudományos Akadémia Archaeologiai Bizottságának; számos egyéb, máshol és másról készült rajzával és akvarelljével együtt. Varsányi három csomagban küldte ezeket Rómer Flórisnak, és - nyilván a címzettnek az első csomag vételét nyugtázó levelében megírt kérésére - a második kettőhöz tételes listát ( Vars. lev.) is mellékelt az ábrázolt tárgyakról, emlékekről és épületekről, amely a 19-es sorszámmal kezdődik, mert a levél bevezető része szerint: „az első küldeményem nagyobb része a volt kitűnő Fehérváry gyüjteményibül van lerajzolva. Ezen müdarabok lelhelyeirül, valamint a jelenlegi birtokosárul, miután az egész gyűjteménye külföldre került, felvilágosítást csak némely darabokrul adhatok". Az első rajzcsomaghoz tehát Varsányi utólag sem írt jegyzéket, így nem tudjuk, pontosan hány lapot adott át összesen az Akadémiának, de minthogy a második és harmadik küldemény listában felsorolt, a Fejérváry-gyűjtemény tárgyait ábrázoló rajzok mind megvannak, további lapok előkerülése most már nemigen várható - ebből a forrásból legalábbis nem. Varsányi rajzai és akvarelljei közül 56 lap ábrázolja a Fejérváry-gyűjtemény tárgyait - körülbelül hetvenet, mert a lapok többségén csupán egy-egy tárgy ábrázolása van, legyen az bármily kicsike. Arra, hogy a raj-