Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR
256 (címoldal) Joseph. Salát a f. 65. x. 10. Tantae raritatis editio Joan. Pannonii 1512. Viennae procura, pro N. Jankowius I Biblioth. Hung. Jankowichianae I Cimelion. I K. ord. II."). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelz.: RMK III 177 (2. péld.) (régi jelz.: A. Lat. 524) A három egybekötött műből az első a római késő császárkor egyik legjelentősebb költőjének, Claudius Claudianusnak a műveit tartalmazza, melyek közül főleg az epikus műfajba tartozó panegyricusok voltak nagy hatással a humanista költőkre, így az első magyarországi, humanista lírikusra, Janus Pannoniusra is. A panegyricus, a hanyatló császárkor kedvelt irodalmi műfaja, igen alkalmas volt neves személyiségek érdemeinek, életének művészi versbefoglalására. A kolligátum második darabja Janus Pannonius munkája, melyet egykori ferrarai tanára, Guarino da Verona tiszteletére írt. A Guarinót dicsőítő költeményt Janus először egy rövidebb változatban fogalmazta meg még Ferrarában 1453-1454-ben, majd Padovában kibővítette, végül hazatérve 1465-1469 között végső formába öntötte. Átvette Claudius Claudianus műfaji-formai sajátosságait, pl. a panegyricus elé praefatiót illesztett, s a hiteles életrajzi adatok mellett antik hivatkozások sokaságát építette be művészien versébe. Janus korai halála után epigrammák maga a nagy ellenfél, Mátyás király gyűjtette össze kancellárjával, Váradi Péterrel, egyéb munkáinak megőrzéséről pedig a humanista barátok gondoskodtak. 1512-ig csak kéziratos másolatokban terjedtek művei, a költői életmű kinyomtatására 1505-ben Brodarics István tett sikertelen kísérletet, amikor a padovai egyetemről hazatérőben a velencei humanista nyomdászt, Aldus Manutiust próbálta rávenni a kiadásra. Végül egy lengyel humanista, Paulus Crosnensis Ruthenus (Pawel z Krosno) adta ki Perényi Gábor ugocsai főispán támogatásával a Guarinopanegyricust és a De arbore foecunda című rövid elégiát. Bécsben a kéziratot az éppen ott tanuló nagyenyedi szász patrícius fiú, Adrian Wolphard rendezte sajtó alá, s írt elé ajánló költeményt. A kötetet a kiadást anyagilag támogató Perényi Gáborhoz intézett ajánlás vezeti be, címoldalát is a Percnyiek fametszetű címere díszíti, az utolsó levél versóján pedig a nyomdász, Vietor egész oldalt betöltő jelvénye látható. A kolligátum harmadik darabja az ugyancsak 15. századi szerzőnek, az itáliai Veroliból származó (ezt jelzi Verulanus mellékneve) Johannes Sulpitiusnak verstani munkája. W. S. Á. RMK III 177; GERÉZDI RÁBÁN: Janus Pannoniustól Balassi Bálintig. Budapest 1968, 50-55, 169-173; MEZEY LÁSZLÓ: Janus Pannonius XVI. századi utóéletéről. In: Janus Pannonius. Tanulmányok. Szerk. KARDOS TIBOR-V. KOVÁCS SÁNDOR. (Memoria Saeculorum Hungáriáé, 2.) Budapest 1975, 526-528; BNH Cat. C-803, J-34, S-982. 257. Sylvester János: Uj Testamentum magyar nyelven Vy Testamentum Magyar nyelvenn, mellyet az Görög, és Diak nyelvből vyonnan fordijtank, az Magyar nipnek keresztyen hütben való ippülisire 1541 Sárvár-Ujsziget, Nádasdy-Sylvester-nyomda Papír; foil. [4] + 208 [recte: 206] + [14]; 184 x 140 mm lankovich Miklós könyvtárából. Kecskemét, Református egyházközség könyvtára A teljes Újszövetség magyar fordítását tartalmazó kötet a Nádasdy Tamás, későbbi országbíró és nádor költségén létesített sárvár-újszigeti nyomda második ma ismert terméke. Sylvester János két évvel korábban kiadott Grammatica Hungarolatináya (RM Ny 39) tulajdonképpen e magyar nyelvű bibliafordítás nyelvészeti megalapozása volt. Nádasdy Joannes Strutiust bízta meg a nyomda megszervezésével, abban a reményben, hogy' a tipográfus betűmetszőként is szolgálja majd a magyar biblia ügyét. Sylvester és Strutius között hosszan tartó, egyre inkább elmérgesedő konfliktus alakult ki. Csak hosszú idő elteltével derült ki, hogy Strutius nem ért a betűmetszéshez, nyomdászként is megbízhatatlan, s voltaképpen csak a fametszetű illusztrációk készítésében járatos. Az Újszövetség nyomtatásának ügye
