Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

s évszázadokon át az utazás megismétiésére buzdította a zarándokokat. Német földön a későbbi századokban több leírás vált ismertté, így a 14. századi Ludolf von Sudheimé, valamint a nürnbergi Hans Tucher beszámolója, ez utóbbi 1479-1480-ban látogatta meg a szent helyeket, s német nyelvű leírását Schönsperger adta ki először nyomtatásban 1482-ben Augsburgban. A következő év áprilisában indult el egy jeruzsálemi zarándoklatra Bernhard von Breydenbach (1440 körül-1497) mainzi dómdékán a fiatal Johannes von Solms gróffal és a szolgálatában levő Philipp von Bicken lovaggal, s hogy útjukat képekben is megörökítsék, magukkal vitték a kiváló utrechti rajzolót és festőt, Erhard Reuwichot is. Amikor megérkeztek a szent városba, két újabb útitárs csatlakozott hozzájuk, a Guglingenből való Paul Walther és az ulmi domonkos szerzetes Felix Fabri. Útjuk 1484 januárjának végéig tartott. Hazafelé átszelték a Sínai-félszigetet, majd megérkeztek Kairóba, illetve Alexandriába, ahol a fiatal gróf vérhasban meghalt. Breydenbach és társainak útjáról nem csupán ez a leírás maradt fenn, hanem a másik résztvevőé, Felix Fabrié is, ennek címe: Evagatorium in Terme Sanctae, Arabiae et Egypti peregrinationem. (Fabri munkájának magyar vonatkozása is van, ugyanis csatlakozott hozzá Lázói János gyulafehérvári kanonok is, akiről többször tesz említést munkájában.) Az 1483-1484. évi közös utazásnak Fabritól származó leírása lényegében egészen a 19. századig csak kéziratban maradt fenn, de így is ismertté vált, rövidített változata először 1556-ban jelent meg nyomtatásban. Breydenbach leírása kevesebb személyes adatot tartalmaz, sokkal inkább törekszik pontos leírásokra, a bejárt vidékek és városok szakszerű bemutatására. Munkája két részre oszlik, az elsőben olvasható a Szentföldre vezető útvonal leírása Velencén, Korfun, Korzikán, Rodoszon keresztül Jeruzsálemig, majd ezt követi a szorosan vett szentföldi helyek bemutatása, Jeruzsálem, Betlehem, Bethánia, a Jordán vidéke stb. Ezután az előbbi szent helyekre vonatkozó szokások, vallások leírását olvashatjuk; hosszan ír a mohamedánokról, szaracénokról, táblázatban közli még ábécéjüket is. Érdekes leírást ad az ott lakó zsidókról, görögökről, jakobita és maronita keresztényekről, továbbá az örményekről, abesszinekről és grúzokról. A második részben pedig a Jeruzsálemből a Sínaifélszigeten levő Szent Katalin-kolostorig vezető útról számol be, majd onnan Egyiptomon és a dalmáciai Zára városán át vezet vissza Velencébe. A kötetet egy kis függelék zárja, melyben a török hódításaiból említi meg a legjelentősebb eseményeket. Breydenbach munkája 1486ban először latinul jelent meg az útitárs Reuwich mainzi nyomtatásában (Peter Schöffer betűivel nyomtatva), majd néhány hónappal később ugyanott német fordításban, s ugyancsak az ő kiadásában 1488-ban alnémet nyelvjárásban is. Reuwich a legújabb kutatás szerint Peter Schöffer műhelyében, a nyomdavezető szakmai irányításával végezhette a nyomtatást, s helyszíni rajzai alapján maga készítette a metszetek dúcait is. Ezek között több nagyméretű, kihajtható látkép is van, pl. Jeruzsálemé, s nagyon hasznosnak bizonyult a egész Szentföld térképe is, továbbá a többi metszet, mely a városképeken kívül az ott lakók szokásait, viseletét is bemutatja. Ezek a magas művészi színvonalú illusztrációk különösen kedveltté tették a munkát, s későbbi kiadásokhoz is mintául szolgáltak. Európaszerte rendkívül népszerű kézikönyv lett Breydenbach műve, franciául és spanyolul is megjelent (Lyonban, illetve Zaragozában), 1486 és 1522 között 12 teljes kiadása jelent meg és ezenfelül még számos kivonata is. A speyeri előkelő patrícius nyomdász, Peter Drach szoros üzleti kapcsolatban állt a mainzi Schöffer-nyomdával, s a Breydenbach-mű második és harmadik latin kiadása nála jelent meg (1490 és 1502. november 24). Átvette a mainzi metszeteket is, s bár az itt bemutatott harmadik német nyelvű kiadás nem közli a nyomtatás adatait, a betűtípusok alapján teljes bizonyossággal Drach nyomtatta, s a fadúcok állapota alapján valamikor a harmadik latin kiadás, tehát 1502 novembere után. W. S. Á. Hain *3958; MUTHER, RICHARD: Die deutsche Buchillustration der Gothik und Frührenaissance 1460-1530. München-Leipzig 1884, 90-91; Horváth 1895, 659; Th.-B. XXVIII, 80. (HENKEL, M. D.); Schramm XV, 5, 7., 1-24. tábla; LEHMANNHAUPT, HELLMUT: Die Holzschnitte der Breydenbachschen Pilgerfahrt als Vorbilder gezeichneter Handschriftenillustration. In: Gutenberg-Jahrbuch 1929, 152-163; UHLHORN, FRIEDRICH: Zur Geschichte der Breidenbachschcn Pilgerfahrt. In: GutenbergJahrbuch 1934, 107-111; MUSPER, THEODOR: Dialekte und Idiome im frühen Buchholzschnitt. In: Gutenberg-Jahrbuch 1940, 115-116; GWW, 656; C/Hpost 809; VD/16 B-8259. Régi Magyar Könyvtár 256. Janus Pannonius Guarino-panegyricusa Perényi Gábornak ajánlott kiadása két további nyomtatvánnyal egybekötve Kolligátum: (1) Claudianus, Claudius: Opera. Ed. Johannes Camers. Bécs, 1510, Hieronymus Vietor és Ioannes Singriener; (2) Janus Pannonius: Panegyricus in laudem Baptistáé Guarini Veronensis. Bécs, 1512, Hieronymus Vietor és Ioannes Singriener; ( 3 ) Sulpitius Verulanus, Johannes: Scansiones. Velence, 1511, [Giorgio Rusconi] Papír; foil. [198], [22], [31]; 4°; 16. századi, kartonra kasírozott, vaknyomásos barna bőrkötés (221 x 160 mm) A kolligátum első két darabjának lapszélein és a sorok között számos 16-17. századi kézírásos bejegyzéssel. Jankovich Miklós gyűjteményéből (bejegyzés az előzéklap rectóján: „A° 1814. Emptus Viennae per Agentem Transylvaniae