Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

BICZÓ PIROSKA: A „lelet" mint gyűjteményi tárgy. Proveniencia-problémák

JANKOVICH MIKLÓS: Egy magyar hősnek - hihetőleg Bene vitéznek - ... újonnan felfedezett tetemeiről, 's öltözetének ékességeiről. In: A' Magyar Tudós Társaság Évkönyvei, II. 1832-1834. Buda 1835, 295. JANKOVICH MIKLÓS: Értekezés Wenczel magyar királnak méltóképpen tulajdonítható, és esméretlen pénzeiről. Pesten 1827, 9. Az Ann. Jank. 211. számon beleltározott gyűrűt a leltárkönyv tanúsága szerint a kölesdi kincs egyik kelyhéért cserélte: „Annulus aureus cuius possesor, olim Comes Stephanus Illésházy regni Hungáriáé Palatínus exstitit; ab eiusdem pronepote Comité Stephano per commutationem calicis argentei inaurati Ambrosii Sárkány inter thesauros cladis Mohácsianae in Co(»íí)t(»)tu Tolnensi inventi obtentus"; Jankovich kéziratos hagyatékában fennmaradt 1826-ból annak a levélnek a fogalmazványa, amelyben Illésházynak felajánlja, hog}' a kölesdi kincsből, mint egykori ősének tulajdonát képező leletből, válasszon magának csere fejében eg)' darabot. Jankovich levélfogalmazványai: OSzK, Kézirattár, Fond 16/819. Fejér György 1817-ben hét edényről tudósít Jankovich tulajdonában (Fejér 1817, 43), és a leltárkönyv' szerint ugyanennyi darab került a Nemzeti Múzeumba (Inv. Poc., 50-56. sz.). Nem tudjuk, hogy a csere mi módon ment végbe, Jankovich esetleg később visszaszerezte az elcserélt darabot, vagy pedig a pohár a kölesdi kincs ma hiánvzó darabja, amely a leltárkönyv adata ellenére nem is került a múzeumba. A kölesdi kincs hat edényéről és a hiányzó, eddig nem azonosított darabról F. VATTAI ERZSÉBET: A kölesdi ezüstkincs. In: FA 12 (1960), 244-245; Kisterenye- Hársas-hegyről arany, réz és cserép „kiásott régiségeket" kapott. JANKOVICH: i. m. (5. j.), 25. A gyűjteményi leltárba már csak fémtárgyak kerültek, ezeket az Ornatns.. .-egységen belül három helyen vették nyilvántartásba, a gyűjtemény kisebb csoportjaiban más-más helyük lehetett, 1. Inv. Orn., 42^16. sz. (aranyszálak - gyűrűk, fibulák és ismeretlen rendeltetésű aranytárgyak - között), Inv. Orn., 69-70. sz. (aranygömböcskék hasonló tárgyak között), Inv. Orn., 76-77. sz. (kör alakú aranytárgy hasonló darabok mellett), Inv. Orn., 88-92. sz. (aranyszálak az előbbi csoport és fibulák között). 0 OSzK, Kézirattár, Fond 16/777. Jankovich Miklós levele Litteráti Nemes Sámuelhez, 1828. szeptember 25. 1 Fejér 1817, 27-28; Jankovich 1827-ben lelkendezve ír Kazinczynak az egykori Intercisa területén talált szoborról, OSzK, Kézirattár, Fond 16/753; 1841-ben a Jankovich-birtokon a paksi út mellett talált római követ pesti házához szállíttatta: OSzK, Kézirattár, Fond 16/419, Koler Pál levele; Litteráti keltezetlen levelei között két kolozsvári származású követ említ: OSzK, Kézirattár, Fond 16/492; Jankovich örököseitől Rómer Flóris 1846-ban egy római oltárt hozott be a Nemzeti Múzeumba: OSzK, Kézirattár, Fol. Hung. 1110, V. kötet, fol. 163; 1860-ban az örökösök küldtek be még egy fogadalmi oltárt a Nemzeti Múzeumba: MNM, ltsz.: 15/1860.1. 2 A reneszánsz darabok gyűjteményi száma: Inv. Imag., 17, 18, 21. sz., 1. Nagy 1985, 132, 135; Pécs: Inv. Imag., 12. sz., „e ruderibus antiquae ecclesiae Quinque-Ecclesiensis". Az óbudai kő: Fejér 1817, 29. 1860-ban középkori sírkő két töredéke jutott még a Jankovich-örökösöktől a Nemzeti Múzeumba: 65. sz. 3 Totesz Izsáktól öt esetben, Stern pozsonyi ékszerésztől négy esetben vesz lelőhelyes tárgyat, utóbbitól hamisítványt is; vö. Nagy 1985, 145. Litteráti Nemes Sámuellel valószínűleg 1828-ban lép kapcsolatba, így Litterátinak az első gyűjtemény létrehozásában kevés szerepe volt. L. Jankovich levele Litterátihoz, OSzK, Kézirattár, Fond 16/777. A régészeti leletnek tekinthető tárgyakkal kapcsolatban eg)' eszéki ékszerésszel találkozunk még gyakran mint közvetítővel: Inv. Ann., 50, 74, 163. sz.; Inv. App., 26, 28. sz.; Inv. Orn., 62. sz. 14 Nagy 1985, 142-152; OSzK, Kézirattár, Fond 16/886; 16/821. 15 Cat. Ringe; Fejér 1817 16 Cat. Ringe, fol. 15v., 5. sz.: budai szőlők; fol. 17r., 15, 16, 17. sz.: Kőszeg; fol. 18v., 38-39. sz.: Vadas. Külön lapon, nem az eladásra szánt gyűrűket felsoroló füzetben, fol. 56r: gyűrű Mitrovicáról. 17 Inv Ann., 93. sz; Cat. Ringe, fol. 20v., 13. sz. 18 Cat. Ringe, fol. 2Ív., 20. sz.; Inv. Ann., 98. sz. 19 Cat. Ringe, fol. 21v., 21. sz.; Inv. Ann., 99. sz. 20 Ezüstgyűrű, Inv. Ann., 125. sz., jelenleg nincs meg, vag)' nem azonosítható; bronz füstölő, Inv. App., 265. sz.; ékkövekkel díszített aranykereszt, Inv. Orn., 145. sz.; főpapi palástcsat, Inv. Orn., 481; „opus mosaicum"-ként megjelölt töredék az Angyali üdvözletábrázolásával, Inv. Imag., 115. sz. (1. 64. sz.); további három tárgyról a következőkben szólok. 21 A csatornára 1. KÁLLAY ISTVÁN: Fehérvár regimentuma 1688-1849. A város mindennapjai. In: Fejér megyei történeti évkönyv 18 (1988), 404^05. 22 Inv. App., 155. sz. A tárgy nincs meg, vagy azonosítatlan. 23 Inv. Orn., 170. sz. A kereszt datálását Kiss Erikának köszönöm. 24 Inv. Orn., 135. sz.: „occasione perfossae cryptae ecclesiae civitatis Albae-Regalis, dum canalis putei civici construeretur, inventa, a Patre Josepho Jakusich redemta". A tárgyat Czobor Béla kapcsolta az 1839-es leletekhez. CZOBOR BÉLA: III. Béla és hitvese halotti ékszerei. In: III. Béla magyar király emlékezete. Szerk. FORSTER GYULA. Budapest 1900, 220. L. még KOVÁCS, ÉVA: Über einige Probleme des Krakauer Kronenkreuzes. AHA 17 (1971), 260, 254., 19. kép. Nagy Emese Litteráti Nemes Sámuelnek egy 1840-ben kelt, aranygombocskákról tudósító levele alapján feltételezi, hogy Jankovichnak köze volt az 1839-es leletekhez. Litteráti levelében arany „csomocská"-t említ, így jelentős tárgy az 1839-es leletekből nem juthatott Jankovichhoz; OSzK, Kézirattár, Utólag szerzeményezett vegyes kéziratok, Fond 16/894; Nagy 1985, 136. 25 Fejér 1817, 41- 42; a tárgyak lelőhelye a leltárkönyv - Inv. Imag., 30-31. sz. - szerint: „Vasa duo Mausolei aerei Ludovici I-mi aut Caroli Roberta, quae in fossione canalium urbis AlbaRegalensis occasione deductionis fluvii Sárviz détecta, et per Ignatium Vörös Vicecomitem dicti Comitatus, cum iuxta terrénum praedii eiusdem Sárpentele détecta fuissent, conservata". Tehát valójában valahol Sárpentele környékén kerültek elő. 26 JANKOVICH: i. m. (4. j.), 54-55, 59-61; Nagy 1985, 133; Inv. Orn., 340, 349. sz. és Inv. App., 91. sz. A két utóbbi tárgyat a találótól vette Jankovich. A Szent György térről származó további leletek: gyűrűk (Inv. Ann., 148, 183, 184. sz.), ezüstkanalak (Inv. App., 48-49. sz.), kehely (Inv. App., 159. sz.).