Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - III. KÖNYVTÁR

nos olvasta. Ugyanebben az évben Besztercebánya újból követelte Körmöcön a Plath család pénzét [Jurkovich é. »., 113v). Az igénynek ekkor már nem volt alapja, az mindenesetre, hogy a gyűjtő és a plébános hogyan talált egymásra, olyan talány, amely ma ugyanolyan megfejthetetlennek tűnik, mint amennyire lényegtelennek. E. G. ENTZ, GÉZA: Neuere Beiträge zur spätgotischen Holzplastik im mittelalterlichen Ungarn. In: AHA 18 (1972), 251-256. (szövegközléssel: 1-2. jegyz.); EISLER JÁNOS: A besztercebányai Borbálaoltár keletkezésének kérdéséhez. In: Építés-Építészettudomány 5 (1973), 395, 402; HOMOLKA, JAROMÍR: K nëkterym otázkám kolem mistra Pavla z Levoce. In: Uméní 34 (1986), 103. 280. Pietro Ferrabosco számadásai a Miksa király koronázására épített pozsonyi diadalívek munkálatairól 1563 Papír, tinta; foil. 8; 323 x 223 mm; papírpalliumban Jankovich Miklós első gyűjteményéből (a 2r, 3r és 8r lapokon ovális gyűjtőpecsét). Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Fol. Ital. 29 I. Ferdinánd magyar király (és német-római császár) 1563. szeptember 8-án magyar királlyá koronáztatta dezignált utódját, Miksa főherceget (ekkor már római és cseh királyt). A pozsonyi Szent Márton-templomban tartott szertartáson a magyar rendeken kívül a német-római birodalmi és a cseh rendek is nagy számban jelentek meg; a több mint egy hétig tartó ünnepség-sorozaton sok ezer ember vett részt. Miksa és népes kísérete a Duna jobb partjáról az erre az alkalomra kiszélesített hajóhídon vonult át Pozsonyba; a híd mindkét végén egy-egy diadalkaput emeltek, rajta hatalmas címerekkel: középütt a császáréval, melierte Miksáéval és annak feleségéével (GALAVICS GÉZA: A magyar királyi udvar és a késő reneszánsz képzőművészet. In: Magyar reneszánsz udvari kultúra. Szerk. R. VÁRKONYi ÁGNES-SZÉKELY JÚLIA. Budapest 1987, 229-230). Az ünnepségsorozatról részletes leírások maradtak fenn (vö. HOLCÍÍK, STEFAN: Pozsonyi koronázási ünnepségek, 1563-1830. Bratislava-Budapest 1986, 12-25), valamint egy metszet, amelyen a diadalkapuk is jól kivehetők (Galavics i. m., 1. kép; Holcík i. m., 25. kép). A kapuk és a hajóhíd munkálatait a haditanács Pietro Ferraboscóra bízta, aki már augusztus elejétől irányította az építést. Ferrabosco hosszú ideje az udvar szolgálatában állt; dolgozott a bécsi Burgban, a pozsonyi királyi várban, és részt vett sok magyarországi erődítmény építésében is, így a kulcsfontosságú győri erődvároséban, a komáromi és a kanizsai várakéban. O volt a korszak legjelentősebb építésze nemcsak a királyi Magyarországon, hanem az osztrák tartományokban is. A számadások megőrizték az olasz és német mesterek nevét is (pl. Leonardo Ginzinger marangone, Pietro Paor marangone, Antonio Gratciolo scarpellino, maistro Augustino benasúdo et maistro Lorenzo Khol pentori). A két diadalkapu efemer építmény volt, az ünnepségek után hamarosan lebonthatták őket. Az irat utolsó fólióján (8) átvételi elismervény egy egy évvel korábban (1562-ben), naszádosoknak adott posztóról, Gyalui Torda Zsigmond és Zermegh János aláírásával. M. Á. ZAMBRA, Luid: I manoscritti italiani nella Biblioteca Széchényi del Museo Nazionale Ungherese di Budapest. In: La Bibliofilia 12 (1910-1911), 94. 281. Pekh Lipót címerbővítő oklevele 1598. január 8. Prága Pergamen, tinta, tempera, arany, ezüst; foil. 8; 275 x 230 mm; könyv alakú oklevél, kartonra kasírozott, aranyozott barna bőrkötésben (294 x 244 mm) Jankovich Miklós gyűjteményéből került a MNM-ba (az oklevél mellett őrzött eredeti papírpalliumon 19. századi kézírással: „Nemesi irat. Rudolphus Rex Leopoldum Pekh camerae regiae perceptorem concessis litteris armalibus nobilitat. I Nie. Jankovich"), majd onnét a MOL-ba. A fok [3]r-n fekete színű, fekvő ovális pecsét: ,,A' M. N. Múzeum könyvtárából", valamint egy korábbi jelzet, kézírással: „Litt. P: N° 24." Budapest, Magyar Országos Levéltár, jelz.: R 64, 1598. január 8. A könyv alakú armális harmadik levelének versóján látható a címerkép, amelyet kétoldalról Szent István király és Szent Lipót kísér. A páncélos, vörös palástot viselő Szent István feje fölött a magyar címer függ (a vágásokkal és a kettős kereszttel). Szent Lipót vállára hermelin bélésű vörös köpeny borul; jobbjában zászlós lándzsa a Babenbergcímerrel. Az armálisokon a 16. század végével jött divatba, hogy a címerkép két oldalára uralkodók - a szent királyok vagy az aktuális uralkodó - alakját festették. Pekh Lipót a magyar királyi kamarajövedelmek preceptora volt. Mint az udvari adminisztráció tagja kerülhetett kapcsolatba azzal a művészkörrel, amely II. Rudolf prágai udvarában működött, s amelyhez tartozott az a miniátor is, akivel armálisának címerképét megfestette. A miniatúra színvonala igen magas; lehetséges, hogy ugyanaz a mester dolgozott rajta, mint aki Thurzó György armálisán (1607). M. Á. ÁLDÁSY ANTAL: A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának czímereslevelei, 1200-1868. (A Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtárának címjegyzéke, 2.) Budapest 1904, CXXXVII. sz.; Történelem - kép 2000, V-12. sz. (NYULÁSZINÉ STRAUB ÉVA-MIKÓ ÁRPÁD)