Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

udvarában dolgozott. 1785-től a bécsi Képzőművészeti Akadémia professzora, 1798-ben a lovagi rend tagja lett. A mellkép mai címe az Országos Képtár leltározása óta használatos. A ftirtös hajú ifjú női alak kissé balra fordulva és hátra dőlve felénk tekint, kék, hullámzó selyemleplét vállairól leeresztve hordja. Bal kezével magához szorítja íját. A hátán viselt tegezben tollas nyílvesszők láthatók. A képmező szélei arra utalnak, hogy eredetileg ovális kerettel számolt a művész. Szemből az arc jobb felére és a vállra érkező fényt finom átmenet vezeti a puha árnyékba. Lényegében arckép, és a 18. század utolsó évtizedeinek portréival, különösen Maria Zamoyska grófhőével (Warszawa, Múzeum Narodowe) tart rokonságot, de nem konkrét személyt ábrázol. Álmodozó, megragadóan poétikus ideálportré, ami épp az egyéni jellemzőkre szakosodott mesternél ritka. Jóllehet a festő és a gyűjtő kortársak voltak, esetleges személyes kapcsolatukról nincsen tudomásunk. Lampi egyébként maga is műgyűjtő volt, többek közt 7000 darab éremmel rendelkezett. Azt is tudjuk róla, hog)' a francia invázió idején veszélyeztetett műkincseket menekített (vö. Wurzbach WW, 57-60). C. B. Ligeti 1870, 105., 72. sz.; Pulszky 1888, 93., 462. s/..; OK 1897, 462. sz.; Térey 1906, 347., 755. sz.; Peregriny 1909, 441, 485-486, 839; Térey 1924, 83; Pigler 1954, 311; Pigler 1967, 370. 41. Az íját feszítő Amor 18. század vége Johann Baptist Lampi, id. (1751-1830) Vászon, olaj; 84,5 x 67,5 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 42. sz.: „Cupido stans et arcúm tendens, miro artificio elucubratus, recentiori opere pictus in tela; in circumferentia lignea leniter inaurata." A MNM-ból 1877-ben került át az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: 456 A képet a Nemzeti Múzeum 1868-tól id. J. B. Lampi műveként kezelte, és ez az attribúció töretlenül tovább élt. A nemzeti múzeumi leltározó nyilván figyelembe vette a vakkereten látható, az átadáskor negligált cédula szövegét: „Nro 207 I Gtita Lampi I 300." Tehát Jankovich egy olyan, eddig azonosítatlan gyűjteményből szerezte, ahol az a 207-es számon szerepelt. Lampi keresztnevét Giovanni Battista - furcsa, szokatlan rövidítéssel használta. Amor nyíllal című, Maria Lubomirska grófnő tulajdonában levő képével Lampi 1816-ban szerepelt a bécsi akadémiai kiállításon. A mű nyomtalanul eltűnt (RASMO, NlCCOLO: Giambattista Lampi pittore. Trento 1957, 31). Nem lehet szó a mi képünkről, ahogy a grófnő azon port41 réjával sem azonosítható, amelyen az ifjú hölgy babérkoszorúval illet egy gyermeket (CASAGRANDE, ALESSANDRO: La grande stagione russa di Giovanni Lampi. In: Giovanni Battista Lampi. Un ritrattista nelFEuropa delle corti. [Kiáll, kat., Trento, Castello del Buonconsiglio] Szerk. MAZZOCCA, FERNANDO-PANCHERI, ROBERTO-CASAGRANDE, ALESSANDRO. Trento 2001, 89-90). Képünk kompozíciója azonban ismert volt, Correggiónak tulajdonították, és népszerű lehetett Bécsben. Látható Johann Baptist Pichler 1794-ben készült „Gemalt von Correggio" feliratú mezzotintóján, majd feltűnik azon a Correggiónak tulajdonított gyönge minőségű festményen, amely 1920-ban a Dorotheumban került árverése (Pigler; vö. a Dorotheum 1920. évi, 308-as aukciós katalógusát, 38). Az aukció katalógusa egy „attesztre" hivatkozik, amit Lampi több kor- és professzortársa, Sambach, Maurer, Knoller, Wiitky és mások írtak alá. Valószínűleg létezett egy Correggio modorában festett kép, és Lampi műve ez alapján készült - jó kvalitású - másolat lehetett. A cselekvés pillanatának lendülete, az élénk arckifejezés, a deréktáj megfestésének érzékletessége méltó a művészhez. Correggiót sokan, sokszor utánozták, másolták Itálián kívül is. A művészek többnyire metszetek alapján dolgoztak, de volt, hogy azokból csak részleteket ragadtak ki. Az így létrehozott kompozíciókról azután további másolatok készültek. Az eredmény olykor megtévesztőnek bizonyult. így Lampi salzburgi mesterének, Ignaz Unterbergernek Szeretet című képét (SzM, ltsz: 463) kis híján Correggióként vásárolta meg g)áíjteménye