Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

35 vánvalóvá vált, hog)' a képet megcsonkították. Ezt a Quaderno Gatterinek a festményhez készült, George Knox által publikált előrajza is alátámasztja (Velence, Museo Correr), amely a kezeket teljes egészében mutatja (vö. KNOX, GEORGE: Giambattista-Domenico Tiepolo: The Supplementär}' Drawings of the Quaderno Gatten. In: Bolletino dei Musei Civici Veneziani 11 [1966], III, 15). Apja nyomán Domenico Tiepolo jó néhány festményen és több tucat rajzon ábrázolta hasonló ikonográfiával az Atyaisten alakját (SHAW, JAMES BYAM: The Drawings of Domenico Tiepolo. London 1962, 32). Leggyakrabban a Szeplőtelen Fogantatás vag)' a Szentháromság allegóriájában, illetve apoteózisokban, közbenjárási és mártíromság-jelenetekben tűnik fel, önálló megjelenítésére azonban egyik Tiepolo oeuvre-jében sem találunk példát. Feltételezhető tehát, hogy a kép eredetileg egy nagyobb kompozícióhoz tartozott. A kézrajz megléte és a főalak portrészerü beállítása miatt megkérdőjelezhető Mariuz feltevése, hog)' egy sokalakos pala töredékéről van szó. Véleményem szerint sokkal valószínűbb, hogy sopraquadro, vagyis eg)' oltárképet koronázó vag)' fent kiegészítő elem lehetett. Mivel a kép eredeti méreteit nem ismerjük, csak találgatásokba bocsátkozhatunk arra vonatkozóan, hogy mi lehetett egykor alatta. A mester eddig publikált művei között több olyan oltárkép is fellelhető, amellyel a festmény mind ikonográíiailag, mind stílusát és léptékét tekintve összeülik. A képet stíluskritikai alapon a kutatás egyöntetűen 1770-1775 közé datálja, így a szóba jöhető művek között szerepel egyrészt az 1770-es években készült, ismeretlen eredetű Szeplőtelen Szűz allegóriája (New York, Cooper-Hewitt Museum of Decorative Arts; vászon, olaj; 183 x 108 cm), másrészt a San Michèle a Murano-templom 1775-ben készült oltárképe Négy olivetánus szent fölfelé - talán éppen az Atyaistenre? - tekintő alakjával (Verona, Museo Civico; vászon, olaj; 200 x 104 cm). D. Zs. Kubinyi 1868, 9., 139. sz.; Ligeti 1870, 78., 62. sz.; Pulszky 1888, 116., 641. sz.; OK 1897, 641. sz.; Térey 1906, 114., 268. sz.; Peregriny 1909, 441, 491-492, 822; SACK, EDUARD: Giambattista und Domenico Tiepolo. Hamburg 1910, 201; Térey 1916, 270; Térey 1924, 167; Entz 1939, 182., 132. kép; Pigler 1954, 560-561; Pigler 1967, 690; GARAS, KLÁRA: La peinture vénitienne du XVIIIe siècle. Budapest 1968, 20. sz.; MARIUZ, ADRIANO: Giandomenico Tiepolo. Venezia 1971, 115; Itinerario Veneto. Dipinti e disegni del '600 e '700 veneziano del Museo di Belle Arti di Budapest. (Kiáll, kat., Finarte) Szerk. NATALE, MAURO. Milano 1990, 24. sz. (DOBOS, ZSUZSANNA) 36. Silénos játszó gyermekekkel 1770-es évek Jean-Étienne Liotard (1702-1789) Üveg, zománc; 24,5 x 27 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 63. sz.: „Artificiosa pictura super lapide, celeberrimi pictoris Liotard, ludentes pueros et Satyros ita exprimens, ut ex lapide prostare videantur - in quadrato unius pedis cum circumferentia lignea deaurata." A MNM-ból 1877-ben került az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: 834 A kék selyemháttér előtt csokorra kötött sárga szalaggal felfüggesztett márványdombormű illúzióját keltő festményben a művész az antikvitás óta alkalmazott, önálló csendéleti műfajjá a 17. században alakult trompe-Poeil (megtévesz-