Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

Esterházy Miklós Esterházy Ferenc és Illésházy Zsófia fia, köznemesi család sarja, s bár szülei evangélikusok voltak, ő a katolikus hitre tért át, ezért apja kitagadta. Apja helyett nagybátyja, Illésházy István, a későbbi nádor támogatta. 1612-ben Dersffy Orsolyával, majd annak halála után 1624-ben Nyáry Krisztinával kötött házasságai mind anyagi szempontból, mind pedig társadalmi elismertség tekintetében igen előnyösek voltak számára. 1613-ban bárói, majd 1626-ban grófi rangot kapott. A soproni országgyűlés 1625-ben választotta nádorrá. Az Esterházy család vagyonának és nagyságának megalapozója volt, műpártoló tevékenysége jelentős; ő építtette a nagyszombati jezsuita templomot. A főúri ősgaléria-portrék egyik legjellegzetesebb példája a festmény, amely a nagyszombati jezsuiták számára készült pártfogójukról és támogatójukról. Létezik egy korábbi, 1626-os egészalakos családi ősgaléria-portré is, amely e kép előzményének tekinthető. Sokkal jelentősebb azonban a hasonlóság Elias Widemann ugyancsak 1645ben keletkezett rézmetszet-arcmásával. Cennerné Wilhelmb Gizella feltételezése szerint Widemann e festményt használhatta előképként. Míg azonban Widemann 1646-ban Pozsonyban Comitium Gloriae Centum Qua Sanguine Qua Virtute Illustrium Heroum Iconibus Instructum címmel kiadott portrésorozatának mindegyik darabja ovális keretben, mellképeken jeleníti meg modelljeit, öltözéküket ennek megfelelően csak részleteiben bemutatva, a festmény egészalakos kompozíciója a korai ősgaléria-képek kissé merev beállítású, sematikus típusát követi: a háttér szembetűnő motívumai a baloldalt feltűnő drapéria, a jobb oldali, terítővel letakart asztal, rajta iratokkal, órával és fejfedővel, de ugyanígy elengedhetetlen kellék a lenti címer, valamint a jobb felső sarok meglehetősen hosszúra sikerült felirata. A művész több gondot fordított az öltözék részleteinek ábrázolására, mint az arcvonások jellemzésére, s míg az előbbiek ornamensként jelennek meg, az arc bemutatása csak a leglényegesebb vonásokra szorítkozik. B. B. MTKCs 1894, 31; MTKCs 1907, 30; Peregriny 1909, 443, 559, 856; MTKCs 1922, 22., 177. sz.; Ősgalériák 1988, C.34. sz. 25. Követség fogadása a Kremlben 17. század első fele Fa, olaj; 43,5 x 64 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 106. sz.: „Pretiosissimum et rarissimum picturae hungaricae monumentum, quo Joannes de Joanni, pictor seculi 15-ti, legationem Hungarorum, tempore Mathiae regis ad Basilium Magnum ducem Moscoviae missam, et per solum historiographum russicum Karamsin, non autem per scriptores