Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

jósról, a szerencsétlen sorsú Hunyadi Lászlóról (42. sz.), az erdélyi fejedelmek közül I. Rákóczi Györgyről, II. Rá­kóczi Ferencről (32. sz.), több Habsburg uralkodóról. Mellettük voltak esztergomi érsekekről és nemes családok híres személyiségeiről készült arcképek is, Frangepán Kris­tóftól Nádasdy Ferencig (45. sz.), Vitéz Jánostól Marti­nuzzi Györgyig. Több Mátyás királyt ábrázoló képmással is rendelkezett (21, 43, 44. sz.), ahogyan a hagyomány szerint Hunyadi János és Ciliéi Ulrik portréi is gazdagí­tották e történelmi képcsarnokot (47. sz.). Melléjük, kor­társukként került a gyűjteménybe a huszita vezér képe. A szabadsághős Ziska már a 18. század második felétől jelen van a német irodalomban is, hiszen a Goethe köré­hez tartozó August Friedrich von Kotzebue is megörökí­tette egy drámában a huszita háborúk egy fejezetét. A hu­szita vezér élete és a kelyhesek szabadságmozgalma Jankovich kortársát, Katona Józsefet is drámaírásra ihlette (Ziska, a calice, a táboriták vezére, 1813). A magyar nyelv önállóságáért folytatott küzdelemben könnyen megtalálhatjuk a husziták vallási köntösben jelentkező szabadságharcának párhuzamát. Katona kettős drámája történelmi források alapos tanulmányozása után született, de a 19. században nem mutatták be. A husziták törekvé­seit méltató színművet valószínűleg kinyomtatásra szánta, ám életében még erre sem került sor. Jankovich Miklós Kazinczy Ferenc baráti köréhez tartozott, így elképzelhe­tő, hogy a magyar irodalmi életet irányító baráton keresz­tül értesülhetett Jankovich a darabról. Ziska alakja élén­ken élt a korabeli köztudatban, képe hagyományozódott a híres emberekről készült és rendre kiadott történeti munkák metszetein is (SCHRENCK, JACOB: Augustissi­morum Imperatorum, Regum ... verissimae imagines ... Oeniponte 1601; [FASSMANN, DAVID:] Gespräche in dem Reiche derer Todten ... Leipzig 1725; HORMAYR, JOSEF, in: Österreichesches Plutarch 7 [1807]). Jankovich Ziskája azonban nem illeszthető ezek sorába, hanem egy korábbi ábrázolást követ. R. O. Fejér 1817, 31; Ligeti 1870, 132., 175. sz.; [LIGETI ANTAL:] Catalog der Bildergallerie des National-Museum Budapest. Budapest 1876; OK 1897, 856. sz.; PEREGRINY JÁNOS: A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának leíró lajstroma. Budapest 1900, 441., 4. sz.; Peregriny 1909, 437, 504-505, 839. 21. I. Mátyás király képmása 16. század (?) Vászon, olaj; 80 x 68 cm; felirata: „O MATHIA TVAE CENTIS FORT I ISSIME DVCTOR I IVSTICIA ATQVE ARMIS QVIS I ET TIBI CONFERAT VNQVAM I CVM TIBI DAT SONITV BEL I LANTI BVCCINA SIGNVM. I VICTOR EQVOS ATQVE ARMA I PETIS, NOVA P RAE LIA MISCES I PROSTERNIS TVRCAS ARMIS I QVOQVE DKYCIS HO STEM I TE SVPERIS 21 ASTRAEA PLACIS I TRANSCRIBIT. ET IPSA I IAM TIBI PERPETVOS DIVVM I CONCESSIT HONORES. I PANNÓNIÁÉ REGIS VTINAM I CONTINGERE TALIS I AVSINT. AL SIMILIS NVLLVS I MONSTRABITVR ORBI." Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 89. sz.: „Pretiosissima effigies, eaque inter illas, quae cxstant, unica originális Mathiae-Corvini regis Hungáriáé iuvenis, vestitu cataphracto loricato et rubro pallio induti, cum inscriptione a latere sequenti: »O Mathia tuac gentis fortissime ductor Iustitia atque armis quis et ibi (qui se tibi) confert unquam? Cum tibi dat sonitu bellanti buccina signum. Victor equos atque arma petis, nova proelia misces Prosternis Turcas, armis quoquc deiicis hostem. Te superis astraea plagis transscribit. Et ipsa lam tibi perpetuus divum concessit honores. Pannóniáé regis (reges) utinam contingere talis (tales) Ausint, at similis nullus monstrabitur orbi«." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 14 A 43. és 44. sz. kepeiekéi lényegében azonos típus, az arc­vonások hasonlóak, csakúgy, mint a rövid, göndör haj, a szakáll; hiányzik azonban a babérkoszorú. Az első kettő mellkép, ez pedig derékkép. Az eltérő formátum mellett stiláris különbségek is érzékelhetők: az arcvonások erőtel­jesebbek, az öltözék jelentősebb szerepet kap, a páncél festése jóval részletezőbb, a fehér ing gallérja látszik csak ki alóla, s a rajta átvetett vörös köpönyeg dúsan redőzött. Mátyás jobb kezében botot, baljában díszes markolatú kardot tart. A három kép közül minden bizonnyal ez a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom