Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

ján azonban a festmények biztonsággal az 1460-as évek erőteljes németalföldi hatás alatt álló bécsi művészetéhez köthetők. P. Gy. Térey 1906, 4., 8. sz.; Peregriny 1909, 664, 678, 881; Térey 1924, 95; Radocsay 1955, 326; Pannónia regia 1994, X-15. sz. (POSZLER GYÖRGYI) 3. Oltárszárny töredéke, belső oldalán Szent Adalbert kiűzetésének, külső oldalán Szent Benedek látomásának jelenetével 1470-1480 Fenyőfa, tempera, arany; 87 x 99 cm Restaurálta Seres László, 1977 A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az Inv. Imag. nem tartalmazza, vélhetően az 1838-ban összeíratlanul maradt táblák között volt. 1898-ban került át az OK-ba, onnét 1906-ban a SzM-ba, majd a RMGy anyagával 1973-ban a MNG-ba. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 1638 Az oltártábla két bencés szent: Szent Benedek és Szent Adalbert legendájának szárnyasoltárokon ritkán ábrázolt jelenetét mutatja be, s így igen valószínű, hogy egy bencés kolostor templomának oltárképe lehetett. A Szent Adalbert kiűzetése-jelenet ikonográfiáját és a táblakép Krakkó felé vezető stiláris orientációját már korábban helyesen meghatározták, kérdéses volt azonban, hogy mit ábrázol a táblakép töredékesen megmaradt külső oldala. A jelenet magyarázatát I. Gergely pápa (550 előtt-604) Szent Benedek-életrajzában találjuk, mely a szent életéből és legendájából vett ciklikus ábrázolások legfőbb forrása 3 volt. A XVII. fejezet a szent jóslatáról szól, hog)' az általa alapított kolostort a pogányok fogják lerombolni, mint ahogy ezt a langobardok 580-590 körül meg is tették (vö. MAYR, VINCENT: Benedikt von Nursia. In: LCI V, 351-364; Gregor der Große: Leben des Benedictus. Kiad. VAN DER MEER, FRITS-BARTELINK, GERARD. St. Ottilien 1979, 123-127). A szakálltalan, tonzúrás, apáti bottal ábrázolt barna csuhás szent típusa megfelelel a miniatúrák ábrázolásainak, a jelenet ikonográfiái előzményei is a Szent Benedek-életrajzok illusztációiban találhatók. A háttérben erdős, sziklás táj előtt térdeplő, könyvet tartó szerzetes kiegészítő jelenete - töredékessége miatt - nem határozható meg teljes bizonyossággal, de valószínű, hogy az életrajznak a látomást megelőző XVI. fejezetében leírt eseményről van szó, amikor Szent Benedek egy klerikust megszabadított a gonosz szellemtől. A festő az itáliai helyszínt a mediterrán vidékre jellemző faábrázolással szemléletesen érzékeltette. T. Gy. Peregriny 1909, 664, 679, 881; Radocsay 1955, 324; LAJTA Kon : Két adalék a magyarországi középkori festészet ikonográfiájához. In: MÉ7 (1958), 116-119; LAJTA, EDIT: Wygnanie swietego Wojciecha. In: Biuletyn Historii Sztuki 21 (1959), 329-334; MNG 1984, 44. sz. (TOROK GYÖNGYI); Entz 1985, 80.